Lányom nagyon szeret bújócskázni. Hol a ház mögött, hol a virágoskertben, hol pedig a kamrában keres búvóhelyet, s valahányszor ilyet játszunk, felidéződnek bennem a gyerekkori emlékek: unokatestvéreim a mama kertjében álló cseresznyefára mászva tűntek el előlem, s le sem jöttek, míg jól tele nem tömték a hasukat a friss, ropogós gyümölccsel. Ez a bújócska nem tetszett oly nagyon, de ami a Harmat Kiadó ünnepi meglepetésében szerepel, az igen.
Titokzatos dolgok a szimbólumok. Nemcsak arra képesek, hogy egy gondolatsort egyetlen képbe sűrítsenek, de abban is segítséget nyújtanak, hogy a gondolkodást továbblendítsék a puszta ábrázoláson, és képzettársításokat indítsanak el.
Hogyan lehet gyakorolni az apostoli hivatást? A missziónak milyen konkrét alakot kell öltenie, hogy hatékony legyen? Ezek a kérdések minden korban fontosak voltak, de a XIII. századi egyház számára különösen égetőnek bizonyultak.
Egyedülállónak lenni nem könnyű életfeladat, akár idős, akár fiatal az ember, akár élt már házasságban, akár nem. Az egyedül élők számára az ünnepek közül leginkább a karácsony és az arra való készület jelent sokszor komoly próbatételt.
Az András napjától vízkeresztig terjedő időszak jeles napjaihoz kötődő, a Kárpát-medencében ismert és gyakorolt szokásokból mutat be néhányat képösszeállításunk, a Néprajzi Múzeum fotóarchívuma segítségével.
Kínok közt születik az erő.
Az erő szenvedést szül.
Két szó, mi megnevezné
a kimondhatatlant.
Zsille Gábor fordítása
Távozom a térből,
belépek a térbe.
Távozom az időből,
belépek az időbe.
Távozom a kezdetből,
belépek a kezdetbe.
Belépve, távozóban
észre sem veszem,
hogy eltűntem.
Zsille Gábor fordítása
Megszültél és megöltél.
Vasmarokkal ölellek és kapaszkodom,
de nincs erő, mely egybeforraszthatná
a karomat és nyakadat.
Édesanyám, egy olyan alakzatról
fognak leszedni téged-engem,
hogy botrány leszünk. Én a kar,
és te a nyak.