Ne legyünk szívtelenek

Orbán Viktor idei ceremoniális beszédében – a strasbourgi tetemrehívás után újfent – keresztény identitásmegvallás hangzott el egy hivatalban lévő magyar kormányfő szájából.

Tudjuk: ez nem népszerű kiállás, a ma már jobbára rejtőzködő liberálisok szemében pedig kifejezetten vörös posztó. Voltaképpen túlmutat „e mai kocsmán”: arról tudósít, van-e esélye túlélésre a Szent István-i magyarságnak a XXI. században. Orbán már korábban is úgy vélte, hogy „Európában hívő és nem hívő egyaránt az anyatejjel szívta magába az alapvető keresztény tanokat, vagyis kulturális és morális értelemben az európai ember nem tud kibújni keresztény bőréből”. Nincs más választása, mert „a Teremtőjétől elszakadt embernek bomlik a hite, az erkölcse, a családja, a társadalma; önző lesz, és pillanatnyi érdekeit többre tartja az igazságnál”.

Talán az ilyen mondatokból kiindulva véli úgy Gyurcsány Ferenc, hogy „Orbán a keresztény egyházakat mintha a kezéből etetné”, sőt „Kádár proletárdiktatúrát, Orbán kereszténykonzervatív diktatúrát akar” – bármit jelentsen is ez. Holott ismerhetné Robert Schuman francia külügyminiszternek, az európai egység egyik nagy úttörőjének a jóslatát is, miszerint „az európai demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz”. Orbán ehhez hozzátett egy Esztergomban hallott idézetet is: „Kereszténység nélkül Európának nincsen szíve.” Ne legyünk szívtelenek.