Budapesti Tavaszi Fesztivál: Pokoli vígjáték – Egy sorozatgyilkos vallomásai. Várt, szenzációs vendégszereplés a Vígszínházban. A félhomályos színpadon zöld vászonnal takart asztal, rajta olvasólámpa és dedikálásra váró könyvek, a börtönviselt Jack Unterweger önéletrajza; az asztal mögött gurulós irodai szék. John Malkovich számára ennyi is elég körítésnek Michael Sturminger monodrámájának előadásához. Azért akadnak „segítői”.
Mindenhol, minden mennyiségben, úton-útfélen, ki- és megkerülhetetlenül: Gustav Klimt. Jelenleg négy nagy tárlat idézi-elemzi a százötven éve született szecessziós mester életművét Bécsben, de az osztrák fővárosban az év folyamán egymást követik a Klimtet különböző összefüggésben bemutató kisebb- nagyobb kiállítások. Kunsthistorisches Museum, Burgtheater, Wien Museum, Belvedere, Leopold Museum, Albertina… – a főbb helyszínek, melyekhez nyár végén Wien-Hietzingben Klimt felújított villája és műhelyvilága csatlakozik majd.
Idén a költészet napja alkalmából másodszor is megtartják a Versmaraton elnevezésű irodalmi rendezvényt, a Kárpát-medence legnagyobb költészeti ünnepét. Április 11-én fél napon keresztül, délelőtt tizenegy órától este tizenegyig csaknem száz magyar költő olvassa fel verseit a budapesti Thália Színház Mikroszkóp Színpadán.
Hosszú évtizedek elhallgatása után most térhet vissza a magyar irodalomba a XX. század első felének kiemelkedő írónője. A visszatérés ünnepi eseményének számított köztéri szobrának leleplezése a Rókus Kórház előtt, a Rókus-kápolna szomszédságában, ahová az írónő gyakorta járt. R. Törley Mária bronzból készült mellszobra érzékenyen adja vissza a művész személyiségét és erkölcsi tisztaságát. A szobor avatóünnepségén, március 31-én a sok száz főnyi közönség előtt Aczél László Zsongor pálos szerzetes áldotta meg a szobrot, majd Lezsák Sándor, az országgyűlés alelnöke és Takaró Mihály irodalomtörténész emlékezett Tormay Cécile-re, akinek hajdani szobrát a második világháború után ledöntötték.
Hangversennyel emlékeztek meg az 1881-ben született Bartók Béla születésnapjáról március 25-én, a budapesti Patrona Hungariae Gimnázium dísztermében. A Fukushimai Kodály Kórus koncertjén a gimnázium és az elemi iskola énekkara közreműködött.
A hullámzón dombos nógrádi tájon hogy ne vennének körül múltidéző emlékek: Szeder Fábián bencés leírása a Palócföldről, Szabó István kazári pap tanulmányai az itteni nyelvről. Mindketten a XIX. században hívták fel a figyelmet erre az etnikai csoportra, amint az arlói plébános, Benőfi Soma Palóc tükrével. És még többet is sorolhatnánk. A százhúsz éves Palóc Múzeum Balassagyarmaton még inkább fokozza a látogató kedvét újra meg újra visszatérni e táj lelkéhez, az ünnepek, hétköznapok tárgyi és folklóremlékei közé. Elmondani egy imádságot a „magos keresztnél”, amely az ország legrégebbi, nyolcvanesztendős skanzen-múzeumának ékessége archaikus, eucharisztikus jelképekkel. De nem hanyagolható el korunk tükre sem, melyet Lengyel Ágnes és Limbacher Gábor könyve tár elénk a palócföldi népi vallásosságról.
Nem hazai honlapon találtam rá. Szeged itthon szinte ismeretlen, ugyanakkor világhírű szülöttjére – különös módon – csak a Tiszaparti város angol nyelvű Wikipedia-szócikke utal: „Willy Pogany (1882–1955), illustrator”.
Pogány Vilmos András Budapesten, a Műszaki Egyetemen, majd Münchenben és Párizsban tanult. Az ifjú képzőművész 1901-től 1904-ig a francia fővárosban, aztán tíz éven át Londonban élt. Itt születtek első – máig legnépszerűbb – remekművei: Samuel Taylor Coleridge Ének a vén tengerészről című poémájához, valamint három Wagner-zenedrámához, a Tannhäuser, a Parsifal és a Lohengrin szövegéhez készített pasztellképei, rajzai és bonyolult „vezérmotívum-technikájú” ornamentikái.
A kereszténység eucharisztikus életstílusáról – Gyakran úgy tűnik, hogy a kereszténységben a kérdések szellemi jelentősége fordított arányban áll szóbeli megjelenítésük gyakoriságával, azaz a legsúlyosabb kérdések jelentőségét elsősorban pontosan az jelzi, hogy az átlagos igehirdetés és a hívő reflexió egészen ritkán teszi őket tárgyává, vagy legfeljebb olyan magától értetődő gesztussal, amely éppen ellentétes kérdésességük nyugtalanító erejével.