Klimt másképp – mindenhogy


Mozart és a „keringős” Strauss-család, Ferenc József és Erzsébet királyné, Klimt és Schiele… Ausztriában, Bécsben mesterien és irigylésre méltóan értenek ahhoz, hogyan lehet nemzeti büszkeségeiket a figyelem középpontjában tartani, közben persze kellőképpen ki is használva népszerűségüket. A kint kalandozó műélvező látogatónak, a gyanútlan turistának most olyan érzése támadhat, mintha az évforduló padlásseprésre, parkettafelszedésre és asztalfiókok kiborogatására ösztönözte volna Klimt kutatóit. Jegyzetek, levelek, aláírt szerződések, vázlatkezdemények, skiccek, tollpróbálgatásra használt fecnik is kiállítási tárgyakká váltak.



A Leopold Museumban elsősorban a „személyes Klimt” kap teret: életmű az élet tükrében. A múzsa, Emilie Flöge hagyatékából sok fotográfia és személyes tárgy került elő. A festmények, vázlatok alatt hosszan kígyózó tárlókban számtalan teleírt képeslap dokumentálja Klimt utazásainak, kikapcsolódásainak állomásait: Berlin, London, Párizs, Prága, Ravenna… – valamint az Attersee környéke, ahol 1900 és 1916 között rendszerint a nyári hónapokat töltötte, és amely tájképeinek gyakori, visszatérő témája lett. Fontos, reprezentatív alkotásokon túl kisméretű portrézsengék is előkerültek a magángyűjteményből. A legkorábbi Klimt-opus – névaláírással és évmegjelöléssel – egy 1879-ben született kép; ezen lábas fölé görnyedő, főzőcskéző idős asszonyt örökített meg a nagykamasz festőnövendék.



A hatalmas metszet- és grafikai gyűjteménnyel büszkélkedő Albertina saját tekintélyes anyagát kölcsönzésekkel gazdagítva mintegy százhetven lapot állított ki; ötven év után először láthatók együtt Klimt rajzai, illusztrációi és tanulmányai.
Az Albertinában ezzel párhuzamosan a „Klimt-kortárs” franciák akvarelljeiből, pasztellképeiből, grafikáiból is nyílt egy kiállítás a következő reklámízű, egyszerű és csábító hívószóval: Impresszionizmus. Több mint kétszáz mű, Cézanne, Boudin, Degas, Forain, Gauguin, Manet, Monet, Pissarro, Redon, Renoir, Seurat, Sisley, Toulouse-Lautrec, Zandomeneghi vibráló századfordulós élet- és tájképei, jelenetei, portréi sorakoznak a falakon. (A budapesti Szépművészeti Múzeum Pissarro Pontoise-i piac és Toulouse-Lautrec Ezek a hölgyek az ebédlőben című remekével képviselteti magát.)

De vissza Gustav Klimthez! A Kunsthistorisches Museum adottságaival élve eredeti ötlettel állt elő. A Munkácsy Mihály képzőművészetet dicsőítő mennyezetfreskójával egekre nyíló díszlépcsőház főbejárat felőli oldalánál állványhidat emeltek. Május 6-áig karnyújtásnyi távolságból tekinthetők meg az árkádok ívei közé szabott, 1891- ben készült, historikus-szimbolista, G. K.-monogramos allegóriák. Érdemes kihasználni a lehetőséget, vissza nem térő alkalom, hogy közelről szemlélhetjük az egyiptomi és a görög művészetet, a régi itáliai festőket, az anyaszentegyházat, a reneszánszot és a velenceieket megidéző, káprázatos miliőbe helyezett varázslatos figurákat. Köztük a jobbszélen a klimti életmű tán legártatlanabb, legkedvesebb alakját, a márványoszlop árnyékában, a szigorú tekintetű Dante fekete büsztje alatt szerénykedő gyermekangyalt.


Fotó: Pallós Tamás