Több ezer ember részvételével tartották meg április 15-én az Élet menetét, amely a Szabadság híd pesti hídfőjétől, a Salkaházi Sára rakpartról indult. A holokauszt magyarországi áldozataira emlékező rendezvényen felszólalt Erdő Péter bíboros, az MKPK elnöke is. A következő szavakkal fordult a résztvevőkhöz:
Lelkiismereti kötelességemnek érzem, hogy elmondjak itt most három gondolatot.
Az isteni irgalmasság vasárnapján harangot szenteltek a Pécsi egyházmegyében, a nagydorogi Szent István-templomban. A lengyelországi Przemyśl városának harangkészítő mesterei által Illés próféta tiszteletére megalkotott, négyszázhúsz kilogramm súlyú harang ezentúl azokért zeng, akikért harang még sohasem szólt, mert anélkül temették földbe őket a szibériai haláltáborokban, hogy fölöttük akár csak imát is mondhattak volna.
„Amikor megértettem, hogy papnak hív az Isten, azt gondoltam, hogy őserdőbe kell mennem szerzetesnek. A katonaság ideje alatt viszont rádöbbentem: Magyarország is missziós terület, ezért itthon maradtam.” Varga László, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa mondta ezt a verbita szerzetesekkel közösen bemutatott záró misén, de azt is hozzátette: az elmúlt harminc év alatt nagyot fordult a világ. Míg korábban Európa adta a misszionáriusokat, most Ghánából, a Fülöp-szigetekről, Indonéziából is érkeznek hazánkba elszánt fiatalok, hogy Isten országát hirdessék. Olyan erővel és lelkesedéssel, ahogy azt az Isteni Ige Társaság, valamint a Szentlélek Szolgálói szerzetesközösség tagjai teszik.
Szent Péter apostol kétszázhatvannegyedik utódját, a négyszáznyolcvankét év óta első „német pápát” 2005. április 19-én választotta meg az egyháztörténet egyik legrövidebb konklávéja. Hamar kiderült, mennyire elődje, II. János Pál nyomdokaiban jár, hiszen e két különböző egyéniség mély szellemi-lelki kapcsolatban állt.
{gallery}stories/Embertars/2012-02:200:300:1:1{/gallery}
Egy álom langyos magzatvizében mozdulatlanul
emberi szavaid kimúlása után egy másik világ nyelvén
más világegyetemek galaxisaival töltekezve
a flamand–csendélet színű délutánban
első versedet írod örülj
Kincses jövőt utódokra hagy.
Nem vetné magát ki ablakán.
Tiszta fej, félelmes falak.
Nem jutsz túl a tízezer szobán.
Kedvelem a másvilági lángok
fakó jelírását, árva énekét,
ki lénytelen az űri–méhbe vágyott,
ha a fényalatti térbe színre lép.
Sürgő múltat temet, száraz okokat,