Sok helyen a húsvéti ünnepi asztal elmaradhatatlan étele a kalács. Nemcsak ízletes harapnivaló, de piros tojással díszítve megkapó látványosság is.
Hozzávalók: 1 kg liszt, 5 dkg élesztő, 5-6 dl tej (ez a mennyiség a liszt minőségétől függ, lehet kevesebb is), 15-20 dkg cukor (ízlés szerint), 1 mokkáskanál só, 2 egész tojás, 2 tojás sárgája, 15 dkg margarin, egy kis reszelt citromhéj.
A locsolkodás szokása hazánkon kívül ismert a környező országokban is. Mint oly sok hagyomány, ez is többféle eredetre vezethető vissza: ősi pogány és keresztény elemek keverednek benne. A tavaszi termékenységkultusz életvíz-jelképével fonódhatott össze a kereszténység elterjedésével a keresztvíz szimbolikája.
Nagyböjtben nem éneklünk alleluját. Nagycsütörtökön a harangok is elhallgatnak, jelezve az Istenfiú kínszenvedését, halálát, a sírba tétel fájdalmas némaságát. Ahogyan a mondás tartja: a harangok Rómába mennek, és csak a húsvéti vigílián térnek vissza, hirdetve-zúgva Krisztus feltámadását. Egyházunk gyönyörű hagyományai és szimbólumai közül nehéz lenne választani, de talán nem túlzás azt mondani, hogy a feltámadást hirdető harangok újrakondulása az egyházi év egyik legszebb pillanata.
Mivel erőtlenek, figyelmetlenek és állhatatlanok vagyunk az imádságban, nagyon hasznos, ha segítséghez folyamodunk. Elsősorban a Szentlélek siet segítségünkre. De az angyalokat is kérhetjük erre, elsősorban mindenki a saját őrangyalát.
A Szentírásban Isten számtalan angyaltól körülvéve jelenik meg, akik állandóan dicsőítik őt (Iz 6,3). Szent atyáink azt tanítják, hogy amikor a második isteni személy testet öltött, angyalokat hozott magával a földre. A megtestesült Igét kísérik, és imádják az eucharisztiában. Az angyaloknak ezen túl is sokrétű feladatuk van: ők Isten követei, közvetítik a rendet, büntetésre küldenek, de megvilágosítást és kegyelmeket is közölnek.
A kórusban, a stallumokban ülve a szerzetesközösség Isten igéjére figyel, azt énekli, recitálja, mondja, hallgatja. A szerzetesi liturgia másik fókusza – a többi templomhoz hasonlóan – az oltár. Ez a fókusz gyűjti egybe a testvéreket napról napra, hogy részesedjenek az eucharisztia éltető erejéből.
II. János Pál pápa húsvét második vasárnapját 2000-ben az irgalmasság vasárnapjának nyilvánította. Korábban fehérvasárnap volt, mert a húsvétkor megkereszteltek újjászületésük jelképeként az ünnep nyolcada alatt hordták fehér ruhájukat.
Húsvét a keresztény öröm ünnepe. „Krisztus valóban feltámadt, él!” Ez az angyalok hihetetlen üzenete húsvét hajnalán. Jézus feltámadása után néhányszor megjelent az apostoloknak, hogy megerősítse őket hitükben. Az apostolok kezdetben kételkednek, hiszen – bár Jézus többször előre jelezte – nem értették, hogy az Írások szerint a Messiásnak meg kellett halnia, majd harmadnapra feltámadnia. De végül is hisznek, mert látták az Urat; még a hitetlen Tamás is megvallja őt: „Én Uram, én Istenem!”
Szegény francia szülők első gyermekeként 1844-ben született Bernadette Soubirous. Mindössze tizennégy éves volt, amikor 1858. február 11-én a Gave folyócska közelében fehérbe öltözött női alakot pillantott meg egy barlangban, aki szótlanul mosolygott rá. A szép ismeretlen három nap elteltével újra megjelent neki, és attól kezdve július 16-ig még további tizenhat alkalommal látogatta meg őt. A harmadik találkozás során megszólította a lányt, és megmutatta neki a barlang bejáratánál fakadó rejtett forrást.
„Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott.” Talán nincs a bizánci egyháznak még egy olyan csodálatos erejű, magávalragadó himnusza, mint ez a húsvéti tropár. Győzelmi harsonákat megszégyenítő módon tör elő a böjtben megtisztított szívű és lelkű hívek ajkáról, szívéből-lelkéből. Árad, hullámzik, hömpölyög a feltámadási szertartás kezdetétől egészen a húsvéti idő végéig. Többszörösen jelen van minden szertartásunkban. Nem engedjük, hogy csökkenjen az ereje, még a mindennapi üdvözlésünket is megváltoztatjuk erre az időre: és így köszöntjük egymást: „Feltámadt Krisztus! – Valóban feltámadt!”