(Szent Brigittának tulajdonított
imádság a X. századból)
Házamba hívnám az Ég minden lakóját;
csöbörszám raknék jó ételt elébük.
Meghívnám a három Máriát, kiknek híre oly nagy.
Az Ég minden zugából jönne vendég.
A négyéves Gábor bemegy a nappaliba, és így szól: „Anya, gyere, a fürdőszobában jézusmáriám van!” Besietnek a fürdőszobába, ahol a kétéves Áron a mosóport szanaszét szórja. Az anyuka csak ennyit mond: „Jézusmáriám…”
Szinte minden kertben megtalálhatók, ám az kevéssé ismert, hogy dísznövény mivoltukon túl értékes gyógynövények is.
Képzeljünk el egy vegyes salátát ibolyavirággal megszórva! Igen dekoratív, enyhén csípős ízével pedig pikánssá teszi a zöldséget. Az erdei ibolya (Viola odorata) évelő növény, amely a föld alatt messzire kúszó gyökérzetet fejleszt. Kék virágainak finom illata van, és jellegzetességük, hogy a szirmok sarkantyúban végződnek. Gyógyászati célra a növény virágait, gyökereit és a szárastól leszedett leveleket kell gyűjteni. Mit is tudnak?
Sok helyen a húsvéti ünnepi asztal elmaradhatatlan étele a kalács. Nemcsak ízletes harapnivaló, de piros tojással díszítve megkapó látványosság is.
Hozzávalók: 1 kg liszt, 5 dkg élesztő, 5-6 dl tej (ez a mennyiség a liszt minőségétől függ, lehet kevesebb is), 15-20 dkg cukor (ízlés szerint), 1 mokkáskanál só, 2 egész tojás, 2 tojás sárgája, 15 dkg margarin, egy kis reszelt citromhéj.
A locsolkodás szokása hazánkon kívül ismert a környező országokban is. Mint oly sok hagyomány, ez is többféle eredetre vezethető vissza: ősi pogány és keresztény elemek keverednek benne. A tavaszi termékenységkultusz életvíz-jelképével fonódhatott össze a kereszténység elterjedésével a keresztvíz szimbolikája.
Nagyböjtben nem éneklünk alleluját. Nagycsütörtökön a harangok is elhallgatnak, jelezve az Istenfiú kínszenvedését, halálát, a sírba tétel fájdalmas némaságát. Ahogyan a mondás tartja: a harangok Rómába mennek, és csak a húsvéti vigílián térnek vissza, hirdetve-zúgva Krisztus feltámadását. Egyházunk gyönyörű hagyományai és szimbólumai közül nehéz lenne választani, de talán nem túlzás azt mondani, hogy a feltámadást hirdető harangok újrakondulása az egyházi év egyik legszebb pillanata.
Mivel erőtlenek, figyelmetlenek és állhatatlanok vagyunk az imádságban, nagyon hasznos, ha segítséghez folyamodunk. Elsősorban a Szentlélek siet segítségünkre. De az angyalokat is kérhetjük erre, elsősorban mindenki a saját őrangyalát.
A Szentírásban Isten számtalan angyaltól körülvéve jelenik meg, akik állandóan dicsőítik őt (Iz 6,3). Szent atyáink azt tanítják, hogy amikor a második isteni személy testet öltött, angyalokat hozott magával a földre. A megtestesült Igét kísérik, és imádják az eucharisztiában. Az angyaloknak ezen túl is sokrétű feladatuk van: ők Isten követei, közvetítik a rendet, büntetésre küldenek, de megvilágosítást és kegyelmeket is közölnek.
A kórusban, a stallumokban ülve a szerzetesközösség Isten igéjére figyel, azt énekli, recitálja, mondja, hallgatja. A szerzetesi liturgia másik fókusza – a többi templomhoz hasonlóan – az oltár. Ez a fókusz gyűjti egybe a testvéreket napról napra, hogy részesedjenek az eucharisztia éltető erejéből.