Talpalatnyi középkor


Marosi István
esperes – aki huszonöt éve látja el ebben a faluban is a lelkipásztori feladatokat – kérdésünkre elmondta: már az 1989 és 1991 között végzett templomfelújítás során bizonyossá vált, hogy a vakolatrétegek alatt a történelmi régmúlt emlékei rejtőznek. Az akkor rosszul kivitelezett szigetelés, a falak vizesedése miatt húsz év elteltével elengedhetetlenné vált a templom ismételt renoválása. Pályázati pénzek bevonásával, alapítványi támogatóknak köszönhetően 2010-ben indultak el a munkálatok, melyekkel immár együtt járt az időközben a különösen védett műemlékek listájára felkerült templom „szondázása” és régészeti feltárása is.

A Juan Cabello régész és Pintér Attila falkép-restaurátor irányításával zajló kutatás eredményeként kibontottak tizenkét – az apostolok számára utaló – ülőfülkét, néhány elfalazott ablakot, előkerült a korábbi bejárat kapuíve, továbbá feltárták az átépítéskor elbontott sekrestye alapjait. Napvilágra került néhány négyzetméternyi freskórészlet is; pontosabban két alak: a jobb állapotú Szent Pétert ábrázolja, a másik talán Szent Kristóf lehet. A képek 1320 és 1340 között készülhettek.

Igazi különlegességre azonban az egyenes záródású szentély két résablaka felett bukkantak a régészek, néhány nappal ezelőtt: egy rózsaablak kontúrjai tűntek elő. A történelmi Magyarország falusi templomait nézve nem ismerünk hasonlót; ilyet csak nagyobb (székes)egyházak „engedhettek meg maguknak”.

A templom titkainak fürkészése még korántsem ért véget, hiszen a mennyezet, a szentély boltozatának vizsgálata csak ezután következik. A középkori járószintet keresve már a padlót is megbontották; az épület alatt és körül sírokat, temetőt sejtenek a szakemberek. A munkák utolsó fázisaként pala helyett cseréptetőt kap majd a régi-új Szent György-templom, toronysisakját pedig rézlemezzel fedik be.