Egerben június 10-én, Számon-tartva címmel kiállítás nyílt a kommunista egyházüldözés papi áldozatainak emlékére. A tárlat rendezője Tikovits Ernő, az egri Szent István Rádió szerkesztője. Mint elmondta, egy riport alkalmával találkozott a vértanú Kenyeres Lajos atya történetével és tárgyi hagyatékával, ez indította el benne a kiállítás megrendezésének gondolatát.
Tiszta volt és szikár, mint a Pilis kövei: június 5-én a piliscsabai és a klotildligeti egyházközség, valamint a Községszépítő és Természetvédő Közhasznú Egyesület döntése alapján a klotildligeti plébániatemplom külső falán állítottak emléktáblát Pálos Antal jezsuita páternek, arcának bronzmásával. A szentmise főcelebránsa Forrai Tamás jezsuita tartományfőnök volt, homíliát Puss Sándor, a római Gergely Egyetem tanára mondott. A mise végén Szabó Ferenc költő, teológus emlékezett Pálos Antalra.
Az ország egyik legmagasabb hegyén, a Mátrában áll egy szép üdülő, a Stella. A Katolikus Karitász egri egyházmegyei szervezete működteti. Vezetője Árvai Ferenc. Az energikus pap nem keresi a szavakat – mind megvan neki, ami az üdülő különlegességéről szól.
A katolikus egyházi üdülő a rendszerváltás előtt, amikor az egyházat üldözték Magyarországon, fogalommá vált a lelkipásztorkodó papság körében. Mivel útlevelet nem kaphattak az atyák, olyan helyet kellett számukra keresni, ahol pihenhettek, ahová szabadságra jöhettek. Így vált népszerű hellyé 836 méter tengerszint feletti magasságban, Mátraszentimre-Bagolyirtáson a Stella. Amikor megnyílt a világ a papok előtt, már többen elindulhattak közülük külföldre is, így akkortól világiak számára is megnyílt ez a lehetőség. A tulajdonos a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.
Krisztus tanítványaiként, hozzá „társul szegődve” és szeretetre törekedve felelősek vagyunk a világért, melyet Isten szeretetében teremtett – figyelmeztetett a környezetvédelmi világnapon Udvardy György püspök tollából megjelent cikk. Induló rovatunkban ennek a keresztény felelősségnek a részleteit, sokféle formáját és megvalósulási módját szeretnénk alaposabban szemügyre venni.
Ismert toronyforma Rómában, a Via Balcónál. Kápolna csatlakozik hozzá. A hagyomány azt tartja: a szentély (azóta templom) őrzi azt a fából készült asztalt (márványkeretben), amelyen maga Péter misézett volna, amikor még e helyen Pudens szenátor – egyike Rómában a keresztény közösségeknek helyet adó „gazdáknak” – megnyitotta házát a testvéreknek. Ha a templomba belép az ember, a legenda közelébe kerül: az asztal a végső vendéglátás menzájává válik, és az egykori fürdőcsarnokból kialakított keresztény szentély apszisának mozaikján található városrész (melyről máig vitáznak a szakemberek) arról győz meg, hogy nem az antik Róma képe, hanem az örök Jeruzsálem földi „ábrázolata”. Az égivé váló salamoni főtemplom adja meg a magyarázatát, miért beszélnek a IV—V. századtól sűrűn arról, hogy szent város, templom, Jeruzsálem és egyház nem választhatók el a képábrázolásban, keresztény irodalmi művekben.
Kálmán Peregrin ferences nagy vállalkozásba kezdett, miután a kalocsai érseki levéltárban 2006-ban ceruzával másolt levél, Grősz József érsek 1956. december 19-én kelt levelének másolata jutott a kezébe. A dátum önmagáért beszél. A levél a forradalom utáni egyházpolitikai korszaknak mintegy a „nyitánya”. Nem meglepő, hogy a kutató érdeklődését egyszeriben felkeltette.
Németh László Imre prelátus, a római Pápai Magyar Intézet rektora Zágon-leveleskönyv című dokumentumkötete nemcsak Mindszenty József bíboros hercegprímás utolsó éveire vonatkozóan színesíti ismereteinket, hanem azt a keresztutat is dokumentálja, amelyet Zágon József prelátus járt még élete utolsó éveiben is, amikor a szentszék felkérésére közre kellett működnie a „Mindszenty-kérdés” megoldásában.
Szikora József könyvének ez a címe: A vízben. Kipke Tamás, mint az előszóban írja, a Megszólításokat választotta volna. Igaza van, mégis: a cím arra a léthelyzetre utal, amely mindannyiunké. Ezen a „vízen” át kell vergődnünk valahogy, és egyedül nem megy. Érezhető, hogy a szerző a folyton merülő-emelkedő „időt” figyeli, bibliai szemlélettel vallatja, vagyis események titkát kutatja, melyekből összeáll az emberi jelenség.