Az iszlám–keresztény párbeszéd lehetőségéről


– Hogyan alakult a Közel-Kelet népeinek viszonya a történelem során?


– A napjainkra kialakult helyzet hosszú fejlődés eredménye. A térségben jelen lévő különböző kultúrák viszonya nem volt mentes a konfliktusoktól. Az ellentétek azonban nem az egyes vallások tanításából eredtek, hanem a különböző vallású népcsoportok hibás felfogásából. A keresztény–muzulmán viszony kezdetben békés volt, később a keresztes hadjáratok hatása sokáig rányomta a bélyegét az itt élő népek viszonyára: a keleti keresztények évszázadokon át alávetettségben éltek a nyugati világból érkező, majd távozó hódítók tevékenysége miatt. Ahogyan a keresztesek harcát nem lehet visszavezetni Krisztusra, úgy a keleti keresztények alávetettsége sem az iszlám lényegéből fakadt, hanem a két kultúra között megromlott viszonyból. Az újkor újabb gyarmatosítási hullámot hozott nyugatról, amely igazságtalan, alávetett helyzetbe kényszerítette a helyi muzulmán lakosságot, tovább mélyítve a két kultúra közötti szakadékot. A konfliktusok napjainkig folytatódnak, többek között az izraeli-arab szembenállással. Ezek a feszültségek sok akadályt gördítenek a három ábrahámi vallás közötti megbékélés útjába. Keresztény részről a II. vatikáni zsinat nyitott új korszakot a vallások közeledésében. Mindenesetre még hosszú út áll előttünk a kiengesztelődésig. Libanon partner tud lenni ebben a folyamatban, hiszen régi tapasztalata van a békés együttélés terén. Boldog II. János Pál úgy fogalmazott: ez az ország a kelet és a nyugat számára egyaránt példa lehet a két kultúra együttélésére és a szabadságra. Én egy olyan faluból származom, ahol a lakosság fele keresztény, a másik fele muzulmán. A keresztények és a muzulmánok részt vesznek egymás esküvőin, temetésein, közös az életük, az önkormányzatban együttműködnek, együtt keresik a kenyerüket. Ez egy olyan élettapasztalat, amely évszázadok óta fennáll, és azért lehetséges, mert ismerjük egymást.

– Milyen változásokat hozhatnak az „arab tavasz” eseményei, vagyis az észak-afrikai és közel-keleti iszlám országokban zajló, demokratikus rendet követelő megmozdulások?


– Az „arab tavasz” eseményei bizakodással töltik el az érintett országok keresztényeit, de néhány ország történései aggodalomra adnak okot. Az iraki keresztények félelemben élnek. Az egyiptomiak helyzete akkor lesz megnyugtató, ha a mérsékelt erők szerzik meg a hatalmat az országban. Nekünk, Krisztus-hívőknek van azonban egy fontos tulajdonságunk: a remény. Sok imára van szükségünk, hogy ezekben az országokban a keresztény közösségek fennmaradhassanak.


Fotó: Fábián Attila