Hajnal
Vers
Virágos időkre termett a meglévő,
de még bokrokba bújt a fény.
Fürkésző hallgatást kívánt a világ,
s a szelíd szél
ápolta pázsiton
Virágos időkre termett a meglévő,
de még bokrokba bújt a fény.
Fürkésző hallgatást kívánt a világ,
s a szelíd szél
ápolta pázsiton
Paula nyolcvankét éves asszony, függőleges ráncokkal az arcán. Az egyik térdét megoperálták, ezért mankóval jár – ha arra kerül a sor. Nagy nehezen, de megfőzi a vacsorát férjének és magának, délre szendvicseket esznek, reggelire teát és kását. Paula a nap nagy részét könyvjelzők készítésével tölti, díszes könyvjelzőivel egy évben többször is megörvendezteti tágas családját és még tágasabb baráti körét. Az utóbbiak főleg templomlátogatók, jámbor családanyák vagy megtért drogosok.
Riccardo Muti vezényelte május 11-én a római Operaház zene- és énekkarát azon a hangversenyen, amely Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök ajándéka volt XVI. Benedek pápa megválasztásának hetedik évfordulójára. Vivaldi Magnificatja és Verdi Stabat Matere szerepelt a műsorban, Daniela Barcellona mezzoszoprán szólójával. Daniel Barenboim, a milánói Scala főzeneigazgatója (s egyszersmind a berlini opera főzeneigazgatója) június 1-jén vezényli a pápa tiszteletére a Scalában Beethoven IX. szimfóniáját. A pápa ugyanis június 1-jétől 3-ig Milánóban lesz a családok világkongresszusán. (KAP)
A világhírű osztrák karmester, a nyolcvankét éves Nikolaus Harnoncourt a Münchner Merkurban május 8-án megjelent nyilatkozatában azt mondta, nem tud különbséget tenni vallásos és világi zene között. „Nem ismerek a természetfölöttitől elszakadt művészetet.” Harnoncourt május 10-én vette át a bajor katolikus akadémia Romano Guardini-díját. Guardinihez hasonlóan fiatalkorában ő is sok mindent merevnek látott a katolikus egyházban. De nem a hittel került szembe, inkább bizonyos formáktól idegenedett el. Így például az édeskés szertartások nem tetszettek. A Guardini által is előkészített zsinati liturgikus reform nagyon érdekelte, és igyekezett olyan templomokba járni, ahol azt jól alakították. A Guardini-díjjal nemcsak karmesterként tüntették ki az idős mestert, hanem mint világunkat értelmező gondolkodót is. (KNA)
Egyik országos napilapunk utazó riportere Visszatérés a nagyhéten címmel írt beszámolót idegen földön közel hatvan éve elhunyt írónk földi maradványainak kihantolásáról és hazaszállításáról. A Madrid környéki temető hangulatában fogant cím akaratlanul is az író egykori költőtársának Nagycsütörtök című költeményét idézte a riporter emlékezetébe. A címválasztást és az asszociációt akár sajátos véletlennek is tekinthetnénk, hiszen 1939 márciusában Nyirő József maga is hasonló – Dsida Jenő – hazatér… – címmel tartott beszédet azon az emlékesten, amelyet a fiatalon elhunyt költő sírhelye javára rendeztek.
Rita Casciában született 1381 körül idős szülők gyermekeként. Egyszerűségben és istenfélelemben nevelték. Már nagyon fiatalon érezte a vágyat a szerzetesi hivatásra. Szülei azonban, valószínűleg kényszerhelyzetben, odaígérték a kezét egy helybeli ifjúnak, aki a kortársak szerint vad és erőszakos ember volt. Ritának férjhez kellett mennie hozzá.
Görögkatolikus egyházunk az ősi hagyományhoz ragaszkodik, amikor a húsvét utáni negyvenedik napon ünnepli Jézus Krisztus mennybemenetelét. Az ünnep magyar elnevezése – áldozócsütörtök – nem fejezi ki a lényeget, ugyanis csak arra utal, hogy hajdanán ez volt a kötelező húsvéti szentáldozás utolsó napja. A Szentírás ugyan igazolja a negyvenedik napot (ApCsel 1,3), de az első három évszázadban még együtt ünnepelték a teljes húsvéti misztériumot, s csak a pünkösd önálló ünneppé válása hozta magával a mennybemenetel külön megünneplését is.
Ha a liturgia a hang, cselekvés és csend lüktetéséből épülő templom, akkor nagy figyelmet érdemel az a mód, ahogyan a hang megszületik, és az a személy, aki ennek eleven eszköze lesz. Az istentiszteleten való felolvasás és éneklés szent feladat, ahogyan azt a II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója is megfogalmazza: …a lektorok… és a kórus (szkóla) tagjai valódi liturgikus szolgálatot végeznek (SC 29). Ez azt is jelenti, hogy Isten eszközként használja a felolvasó és énekes személyét, hogy a liturgiában Ő maga cselekedjen, üdvözítse az összegyűlt közösséget.