Hajnal

Vers

Virágos időkre termett a meglévő,
de még bokrokba bújt a fény.
Fürkésző hallgatást kívánt a világ,
s a szelíd szél
ápolta pázsiton

Ír boldogság

Paula nyolcvankét éves asszony, függőleges ráncokkal az arcán. Az egyik térdét megoperálták, ezért mankóval jár – ha arra kerül a sor. Nagy nehezen, de megfőzi a vacsorát férjének és magának, délre szendvicseket esznek, reggelire teát és kását. Paula a nap nagy részét könyvjelzők készítésével tölti, díszes könyvjelzőivel egy évben többször is megörvendezteti tágas családját és még tágasabb baráti körét. Az utóbbiak főleg templomlátogatók, jámbor családanyák vagy megtért drogosok.

Hangversenyek a pápa tiszteletére

Riccardo Muti vezényelte május 11-én a római Operaház zene- és énekkarát azon a hangversenyen, amely Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök ajándéka volt XVI. Benedek pápa megválasztásának hetedik évfordulójára. Vivaldi Magnificatja és Verdi Stabat Matere szerepelt a műsorban, Daniela Barcellona mezzoszoprán szólójával. Daniel Barenboim, a milánói Scala főzeneigazgatója (s egyszersmind a berlini opera főzeneigazgatója) június 1-jén vezényli a pápa tiszteletére a Scalában Beethoven IX. szimfóniáját. A pápa ugyanis június 1-jétől 3-ig Milánóban lesz a családok világkongresszusán. (KAP)  

A művészet természetfeletti

A világhírű osztrák karmester, a nyolcvankét éves Nikolaus Harnoncourt a Münchner Merkurban május 8-án megjelent nyilatkozatában azt mondta, nem tud különbséget tenni vallásos és világi zene között. „Nem ismerek a természetfölöttitől elszakadt művészetet.” Harnoncourt május 10-én vette át a bajor katolikus akadémia Romano Guardini-díját. Guardinihez hasonlóan fiatalkorában ő is sok mindent merevnek látott a katolikus egyházban. De nem a hittel került szembe, inkább bizonyos formáktól idegenedett el. Így például az édeskés szertartások nem tetszettek. A Guardini által is előkészített zsinati liturgikus reform nagyon érdekelte, és igyekezett olyan templomokba járni, ahol azt jól alakították. A Guardini-díjjal nemcsak karmesterként tüntették ki az idős mestert, hanem mint világunkat értelmező gondolkodót is. (KNA)

Nyirő József hazaérkezése

Egyik országos napilapunk utazó riportere Visszatérés a nagyhéten címmel írt beszámolót idegen földön közel hatvan éve elhunyt írónk földi maradványainak kihantolásáról és hazaszállításáról. A Madrid környéki temető hangulatában fogant cím akaratlanul is az író egykori költőtársának Nagycsütörtök című költeményét idézte a riporter emlékezetébe. A címválasztást és az asszociációt akár sajátos véletlennek is tekinthetnénk, hiszen 1939 márciusában Nyirő József maga is hasonló – Dsida Jenő – hazatér… – címmel tartott beszédet azon az emlékesten, amelyet a fiatalon elhunyt költő sírhelye javára rendeztek.

Casciai Szent Rita május 22.

A hét szentje

Rita Casciában született 1381 körül idős szülők gyermekeként. Egyszerűségben és istenfélelemben nevelték. Már nagyon fiatalon érezte a vágyat a szerzetesi hivatásra. Szülei azonban, valószínűleg kényszerhelyzetben, odaígérték a kezét egy helybeli ifjúnak, aki a kortársak szerint vad és erőszakos ember volt. Ritának férjhez kellett mennie hozzá.

Mennybemenetel

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk az ősi hagyományhoz ragaszkodik, amikor a húsvét utáni negyvenedik napon ünnepli Jézus Krisztus mennybemenetelét. Az ünnep magyar elnevezése – áldozócsütörtök – nem fejezi ki a lényeget, ugyanis csak arra utal, hogy hajdanán ez volt a kötelező húsvéti szentáldozás utolsó napja. A Szentírás ugyan igazolja a negyvenedik napot (ApCsel 1,3), de az első három évszázadban még együtt ünnepelték a teljes húsvéti misztériumot, s csak a pünkösd önálló ünneppé válása hozta magával a mennybemenetel külön megünneplését is.

Az énekes és a felolvasó

Szerzetesség és liturgia

Ha a liturgia a hang, cselekvés és csend lüktetéséből épülő templom, akkor nagy figyelmet érdemel az a mód, ahogyan a hang megszületik, és az a személy, aki ennek eleven eszköze lesz. Az istentiszteleten való felolvasás és éneklés szent feladat, ahogyan azt a II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója is megfogalmazza: …a lektorok… és a kórus (szkóla) tagjai valódi liturgikus szolgálatot végeznek (SC 29). Ez azt is jelenti, hogy Isten eszközként használja a felolvasó és énekes személyét, hogy a liturgiában Ő maga cselekedjen, üdvözítse az összegyűlt közösséget.