A XX. századi magyar–lengyel kapcsolatok építésének egyik legkiemelkedőbb képviselője Lippóczy Norbert (1902–1996). Az ő sorsa is példa lehet arra, hogy a „napi aprómunka” mindennek az alapja. Ő ezt a közmondásos barátság építésének, gazdagításának jegyében végezte. Életműve és jelleme révén méltó hely illeti meg id. Antall József, Teleki Pál, Baló Zoltán ezredes, Varga Béla plébános, országgyűlési képviselő mellett. (A névsor folytatható.)
Bizánci egyházunk június 24-én, Keresztelő Szent János születésnapján így énekel: „Megjelent ma a nagy Előhírnök… a minden prófétánál nagyobb próféta, kinek nincs és nem is lesz mása, mert a… mécses után a mindent beragyogó Fény következik, a hang után az Ige, a vőfély után a Vőlegény, hogy a körülötte való népet az Úr számára előkészítse”. Liturgikus naptárunk alapján a szenteknek nem a földi, hanem a mennyei születésnapját szoktuk ünnepelni, amikor megszületnek az örök életre. Kivételes eset tehát „az Úr tisztes és dicső prófétájáé és előhírnökéé”, Jézuson (karácsony) és édesanyján (kisasszonynap) kívül nincs is több példa rá.
Szent királyunk belső viszály miatt nem magyar földön, hanem Lengyelországban látta meg a napvilágot 1046 körül. Atyja I. (Bajnok) Béla magyar király, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya.
Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget atyjától örökölte. Huszonkét éves lehetett, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe Salamon uralkodása idejében. László lett a csata főhőse. Sebesülten vette üldözőbe az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával. László legyőzte a kunt és a leányt kiszabadította. E hőstette valóságos legendával fonta körül alakját, s a következő századokban számtalan magyar templom falán festették meg.
Ha a liturgiában a bennünk imádkozó Lélek testünkön keresztül nyilvánul meg, úgy egyáltalán nem mellékes, sőt, a lényeghez tartozik, hogy milyen testtartással veszünk részt a szentmisén.
Ajánlott küldemény. A postás rábök a feladóvevény egy kipontozott részére: itt írja alá! Ferencesként nemcsak kereszt-, hanem rendi nevem is van. Tétovázok, most melyiket is kell használnom. Vigyázatlanul kihangosodik a töprengésem. Most hogy is hívnak engem? Na, döntse már el! – hallom a postás értetlenkedő sürgetését. Nem olyan könnyű az – válaszolom. A szegény postás tágra meredt szemekkel bámul rám.
Megérkezik a család a szentmisére. Az apa ölében egy kétévesforma fiúcska. Hogy hívnak? – kérdem tőle. Válasz helyett a kislegény kérdőn az apjára néz. Az apa a fülébe súgja a választ, majd a kicsi büszkén harsogja: Istenes Palika. De szép neved van! Apától kaptam.
– Bíboros úr ezen a héten ünnepli hatvanadik születésnapját. A kerek évfordulók különösen fontosak az ünnepelt, de az ünneplők számára is. Önt miként érinti mindez?
– A születésnapomat általában családi körben, ikertestvéremmel együtt ünneplem. Hatan vagyunk testvérek, ilyenkor találkozni szoktunk. Szüleink sajnos már nem élnek, de testvéreim gyerekei közül talán többen eljönnek, sőt ikertestvérem unokáit is szeretettel várjuk. Az ilyen találkozásoknak azért is örülök, mert általuk az ember el tudja helyezni magát a generációk között.
– Az ötvenes években volt gyerek. Akkor egy katolikus családnak nem volt könnyű megélnie a hitét. Milyen élményeket őriz ebből a korszakból?
– Nagyon sok szép emlékem van. Nagy biztonságot adott szüleink, nagyszüleink óvó szeretete. A hívő családok az ötvenes években is szépen meg tudták élni a hitüket. Szüleimnek egyébként sem volt már sok vesztenivalójuk akkor: nem titkolták vallásosságukat, s a következményeit már bőven viselték. Jogi végzettségű édesapám, aki politikával nemigen foglalkozott, egy pillanatig sem dolgozhatott tanult szakmájában. Ahogy édesanyám sem. Őt elbocsátották az állásából, mondván: egy kereső már úgyis van a családban. Tudták róluk, hogy vallásos emberek.
A börtön kórház épülete. (felül) Ennek pincéjében tartották fogva Mindszentyt és paptársait (lent) 1944 karácsonya. A Sopronkőhidai Fegyház és Börtön épületével szemközt lévő iskolához teherautó kanyarodik. (Egyes szemtanúk szerint autóbuszféle jármű lehetett.) Két csendőr kíséretében huszonhat papi személy és teológus száll le, köztük Mindszenty József veszprémi püspök.
„Kőhida egy gyár épületeiből átalakított nagy fegyház. Hogy tisztviselőinek, fegyőrjeinek és egyéb alkalmazottainak a gyermekei iskolába járhassanak, korábban az állam iskolát is építtetett hozzá, s ebben szállásolták el a statáriális bíróságot. Mivel a fegyházban nem volt számunkra hely, az iskola udvarán szálltunk le a teherautókról.” (Mindszenty: Emlékirataim)
Gyermekkorban nagyon gyakoriak a kiütéses megbetegedések. Leggyakoribb okuk fertőzés, amely a leginkább vírusos, de származhat más kórokozótól is, közvetlenül vagy közvetve. Ha a kiütést láz, torokfájás vagy hasonló tünet kíséri, a diagnózis többnyire nem okoz gondot. Van azonban egy olyan vírusfertőzés, amely három napig magas, alig csillapítható lázzal jár, a harmadik nap után viszont a láz hirtelen lemegy, és az egész testen megjelenik egy apró elemű kiütés.