Zatykó László OFM

A Biblia üzenete: Áldott várakozásban

Szerző:

Az Apostolok cselekedeteiben azt olvassuk, hogy a feltámadt Jézus „negyven napon át megjelent az apostoloknak, és beszélt nekik az Isten országáról” (1,3). Ez a negyven nap utalás arra, hogy Jézus úgy készítette föl övéit a küldetésükre, amint Isten készítette föl övéit, a nagy prófétákat, Mózest és Illést. Mózes, mielőtt szentélyt épített volna az Úrnak, mielőtt megalkotta Isten dicsőítésének nagy művét, negyven napon át volt a hegyen a „felhő közepében” (Kiv 24,18), azaz a Magasságbeli jelenlét­ében. És ugyancsak „negyven nap és negyven éjjel volt az Úrnál”, mielőtt „felírta a táblákra a szövet­ség igéit” (Kiv 34,28).

A biblia üzenete: A kertész

Szerző:

A teremtő Isten emberszeretetéről ad hírt a Teremtés könyve, amikor azt írja: „Az Úristen kertet ültetett Édenben, Napkelet felől, és odahelyezte az embert, akit teremtett, hogy művelje és őrizze azt” (2,8.15). Ez a kert az Úr műve, melynek szépsége őt dicséri. Ez az Úr, az Isten kertje (Iz 51,3; Ezek 28,13). Öröm benne kertésznek lenni. A kertet, földünket átjárja az ő jelenléte: „Az Úristen a hűvös alkonyatkor a kertben járt-kelt”(1Móz 3,8).

A Biblia üzenete: Zakariás háza (Lk 1,39–45)

Szerző:

A hitnek, Mária hitének, mindannyiunk hitének szüksége van Zakariás házára (Lk 1,40), egy olyan otthonra, melyben még a falak is a hit örömét sugározzák, amely „az imádság háza” (Iz 56,7; Lk 19,46). Ilyen otthont rajzol elénk Arany János az Önéletrajzában: „a kis bogárhátú viskó szentegyház vala”, ahol „az ének és szentírás vonzóbb helyei lettek első tápja gyönge lelkemnek”.

A biblia üzenete: Jézus fenséges alázata (Mk 6,1–6)

Szerző:

Az evangéliumokban kétszer olvashatunk arról, hogy Jézus csodálkozott. Látva a szolgájáért alázattal könyörgő kafarnaumi százados hitét, „elcsodálkozott: senkiben sem találtam ekkora hitet Izraelben” (Mt 8,10). Amikor pedig látta övéi, a názáretiek hitetlenségét, amely lehetetlenné tette, hogy Isten gyógyító, éltető ereje áradjon, „csodálkozott hitetlenségükön” (Mk 6,6).

Az éjszaka fénylik (Jn 20,19–31)

Szerző:

A mai evangélium mélységes összefüggéseket rejt. Mindjárt az elején gondolkodóba ejt az első mondat nehézkessége: „Amikor pedig, aznap, a hét első napján beesteledett…” (Jn 20,19). Ez a nehézkesség számunkra nagyon is drága, mert a húsvéti üzenet forrására utal. A négy evangélium egységesen így jelöli a feltámadás napját: „a hét első napján” (Mt 28,1; Mk 16,2; Lk 24,1). Ez görögül így hangzik: „Mia ton sabbaton”, szó szerint: „a szombatok egyén”. Az „egy” tőszámnév az „első” sorszámnév helyett áll, a „szombatok” pedig a hetet jelöli. Ez a számunkra körülményes megfogalmazás arámi-héber gondolkodásmódra és szóhasználatra utal, vagyis arra, hogy mind a négy evangélium olyan közös hagyományból táplálkozik, amely az egyház első arámi nyelvű nemzedékétől származik, a jeruzsálemi ősegyházból (Farkasfalvy Dénes).

Kicsoda Jézus?

Szerző:

Mk 9,1–9

 

A színeváltozás története a hat nappal korábbi beszélgetés lezárása. Akkor a „Kinek tartanak engem az emberek?” kérdés után azt kérdezte Jézus az apostoloktól: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Formálisan, a szavak szintjén helyes választ adnak: „Te vagy a Krisztus” (Mk 8,27, 29, 30). A hittétel megfogalmazása hibátlan. Ám kiderül, hogy amit e szavak alatt értettek, azt a sátán sugalmazta (8,33), az e világi, birodalmi, aranykort ígérő messiásfelfogásnak (Mt 4,3–7) felel meg, és nem az ő mennyei Atyja sugallta felfogásnak.

A hála hangja

Szerző:

Jn 1,1–18

 

Szent János evangéliumával, annak bevezető soraival, a Prológussal még olvasni nem tudó kisministránsként találkoztam. Négyévesen kezdtem ministrálni, 1951-et írtunk akkor. A szentmise abban az időben nem az áldással és az elbocsátással fejeződött be, hanem a Prológussal. A pap a mise befejeztével, az áldás és az elbocsátás után még visszafordult az oltárhoz, és az evangéliumos oldalon elmondta a Prológust. Ezt hívták utolsó evangéliumnak. Eközben már szólt az orgona, a nép a befejező éneket énekelte. A papot már csupán a ministráns hallhatta, ő is inkább csak hangfoszlányokat.

Mennyei távlatból

Szerző:

(Mt 25,31–46)

 

Jézus már Jeruzsálemben van, hogy megülje a húsvétot. Az olajfák hegyén tanít, ott, ahol majd néhány nap múlva halálfélelemtől gyötörten, földre borulva, sírva, kiáltozva könyörög ahhoz, aki meg tudja menteni a haláltól (Zsid 5,7). Hogyan készül Jézus az utolsó húsvétjára? A gyötrelmek foglalkoztatják? Ellenkezőleg. Utolsó példabeszéde az Emberfia dicsőséges eljöveteléről szól. Ott hangzik el az Emberfiáról mint a „dicsőség királyáról” szóló példabeszéd, ahol majd néhány nap múlva „az Emberfia bűnösök kezébe adatik” (Mt 26,46). Ott hangzik el az Emberfiáról mint a királyok királyáról, a nemzetek bírájáról szóló példabeszéd, ahonnan majd néhány nap múlva a halálos ítéletre elvezetik.