Holnap becsöngetnek. Sok magyar család életében a szeptember gyökeres változást hoz. Útnak indulnak a csöppségek az első közösség, az óvoda felé, hátizsákos hétévesek lépik át az iskola küszöbét, kiskamaszok integetnek a kollégium ablakából, egyetemista „gólyák” töltik ki a kemény fedelű leckekönyvet. Elválásokat és elvárásokat hoz a szeptember. Uzsalyiné Pécsi Rita neveléskutatóval, a pécsi Megyer-városi Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium vezetőjével, négy fontos életszakasz fordulójáról és nehézségeiről beszélgettünk.
– Az első nagy elszakadás a család életében az, amikor a gyermek bekerül a közösségbe, legyen az bölcsőde vagy óvoda. Hogyan lehet megkönnyíteni az elválást?
– Ha egy kisgyermek ebben a helyzetben nem akarja elengedni az anyukája kezét és sír, az a természetes ragaszkodás jele. Szülőként talán nem is esne jól, ha gyermekünk szó nélkül, vissza se nézve besétálna a nagy kapun. Az biztos, hogy körülbelül négy és fél éves korára minden kicsi beleérik az óvodáskorba, de háromévesen még egyáltalán nem biztos. Ne éljük meg tragédiaként, ha az elválás nem megy egyik napról a másikra. Hagyjunk neki időt, legyünk türelmesek.