Az idei vénasszonyok nyara talán utolsó szép hétvégéjén, szeptember 15-én, a parkerdőben megrendezték az Agárdi Katolikus Focikupát. Az első alkalommal kiírt versengésen sokan voltak a meghívottak, de a szőlőszüret halaszthatatlan munkálatai miatt csak kevesen jelentek meg közülük – végül öt csapat vállalta a megmérettetést.
Pázmány magánkönyvtárából
A budapesti Egyetemi Könyvtárban Knapp Éva tudományos főmunkatárs szeptember 13-án bemutatta Pázmány Péter pozsonyi magánkönyvtárának idekerült részét, melyet az általa kidolgozott tudományos módszerrel azonosított.
A magánkönyvtár sorsa régóta foglalkoztatja a kutatást. A kötetek egy része nagy valószínűséggel a pozsonyi egyetemi könyvtárban található, a gyűjtemény további részéről azonban eddig kevés adattal rendelkeztünk. Ezeket a könyveket a bíboros végrendeletileg a pozsonyi jezsuita kollégiumra hagyta. Miután azonban 1773-ban a rendet (átmenetileg) feloszlatták, a magánkönyvtár egy része az Egyetemi Könyvtárba került.
Ha az ember egy kisvárosban nő fel, természetes számára, hogy ismeri a mellette lakó nénit és bácsit. Sőt, a szemben lakókat, a szomszéd utcabelieket is, sőt még a kutyájukat, macskájukat is. Természetes, hogy tudunk egymásról, időnként olykor kicsit többet is, mint amennyi ránk tartozna. A lényeg azonban mégis az: a tér, az utca, a kisbolt a sarkon, a közös lakóhely valóságosan is összeköt bennünket.
A remeteség – nemesi családok, főképpen az Esterházyak adományaiból – 1735-től épült, kezdve a némasági fogadalmat tevő, fehér ruhás barátok cellaházaival. A rend feloszlatása után a kolostorépület vadászkastély volt, de működött itt posztógyár, gépesített gazdaság is. A múlt században aztán hol kórházként, hol raktárként, hol mezőgazdasági szakiskolai kollégiumként, hol pedig bányászcsaládok lakóhelyeként funkcionált az épület, amelynek immár valamivel több mint egy évtizede viseli gondját a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága.
Megújul a kolostorépület – Emlékszoba Rákóczinak
A Vértes egyik erdőfoltjának rengetegében, tavak szomszédságában megbúvó majki kamalduli remeteségbe minden évszakban különleges élmény ellátogatni. Mégis, talán ősszel a legmegkapóbb a látvány, amikor a színesedve száradó lombkoronák zúgása paradox módon még inkább felerősíti az itt honoló misztikus csendet.
Mostanában azonban szokatlan zajokat is hallani a kőfallal körbekerített műemlék-együttesnél. Javában tart ugyanis a kolostorépület felújítása, amely új korszakot nyithat a helyi kulturális és vallási idegenforgalomban. Annál is inkább, mert a fejlesztés és funkcióbővítés nyomán áttérnek majd az egész éves nyitva tartásra.
CD-ajánló
Nehéz időkben erős és rendíthetetlen vezetőre van szükség. A magyar egyház élére Mindszenty József személyében ilyen ember került 1945-ben. Akkor, amikor történetének legnagyobb kihívásával kellett szembenéznie: ellenségei ugyanis nem kevesebbet tűztek célul maguk elé, mint teljes megsemmisítését. A Szent István Társulat egy igazi különlegességet jelentetett meg a főpásztor születésének 120. évfordulójára. A Magyar Rádió archívumából válogatva kiadta a bíboros-prímás néhány olyan hangfelvételét, amelyek híven tükrözik személyiségét, és segítenek felidézni alakját – a hangján keresztül.
Vagy két évizede – akkor még plébános barátom könyvtárában kerültem kapcsolatba Milánó főpásztorával, Carlo Maria Martini bíborossal. Könyvei minden távolságot megszüntettek, ami térbeli. Szent István városa olyan közel került Milánóhoz, melyet a szellem mértékével lehet mérni. Ez pedig benső tér-idővel fejezhető ki. Így lettem csendes „tanítványa” a most elhunyt teológusnak, apostolutódnak, de mindenekelőtt az elmélkedő kereszténynek. Gondolatainak mélysége karizmatikus jegyet visel. Úgy tud fölemelni, hogy a teológia élményeit a szív, az értelem, az esztétikum közösségében közli. És: a misztika gyönyörűségével.