Kezdet

Miközben például a Gilgames-eposz teremtéstörténete valamelyest hasonlít a héber mítoszhoz, az új-mexikói acoma indiánoké mindenben különbözik tőle: Uchtsiti (a hiánytalan) vért permetezett a semmibe, és ebből lett a föld. Két asszonyt teremtett, kosarat adva nekik tele magokkal és állatfigurákkal, hogy benépesítsék a földet.


Az észak-kaliforniai wiyot mítoszban pedig mintha fellelhető lenne a héber változat néhány eleme, bár közvetlen kapcsolatot nem sikerült kimutatni közöttük: Gudatrigakwitl (a főisten) nem használt sem homokot, sem földet, sem botot, hogy az embert megteremtse, pusztán gondolta és lett.

A sorsszerű kezdet mellett azonban egy másik kezdetről is tud az emberiség ősi kultúrája, ezt a felelősség kezdetének is nevezhetjük. Ebben az ember a főszereplő, minthogy neki kell a szent üzenetekhez hűen és gondos mérlegelés után felelősen döntenie. E döntésekről a vallások tanítói és prófétái általános érvényű bizonyosságokat közölnek a hívőkkel. Aki odafordul Isten felé, az boldogságban és jutalomban részesül, aki pedig elfordul tőle, azt kudarc és boldogtalanság várja. Az általános ígéretek konkrét megvalósulását azonban gyakorta elfedik az ellentmondó történések és sorsok. Jób mindenben követte Teremtője parancsait, mégis fekélyekkel borítva végezte egy szemétdombon. S az ártatlan kisdedek sorsa, akiket halálos betegség vagy baleset ragad el, szinte feloldhatatlan vívódás elé állítja a hívőket és a vallási tanításban értelmet keresőket: vajon valóban megtermi az erkölcsös élet a boldogság gyümölcsét? S vajon bizalom szavazható-e annak, aki ezt az ígéretet tette, miközben ártatlanok szenvednek és a gonoszok érvényesülnek?

Az emberi személyt az tünteti ki méltósággal a teremtett világban, hogy sorsszerű kezdetének értelmet képes tulajdonítani, erkölcsi döntéseivel pedig alkotóan kezdeményez. Minden személyes döntés bátorságot követel, hiszen pozitív kimeneteléről csupán erkölcsi bizonyossággal rendelkezhetünk. S bármennyire elővigyázatosan és gondosan mérlegel is az ember, döntéseiben mindig vállalnia kell a következmények kalandját, a többféle kimenet rizikóját. Ám miközben aggályosan úgy is vélekedhet, hogy döntéseit elodázza, és csupán ráhagyatkozik életének sorsszerű menetére, ezzel éppen arról mond le, hogy döntései révén azzá legyen, amire sorsa eséllyel ajándékozta meg. A sorsszerű kezdet a személy esélye, aki személyes kezdetével betölti sorsát.