Megnyitja kapuit a Mesemúzeum

Van még jó hírünk

Mesemúzeum és Meseműhely nyílik Budán szeptember 30-án, a magyar népmese napján a Budavári Önkormányzat és a Petőfi Irodalmi Múzeum összefogásával. A kétszázötven éves barokk épületben a gyerekek „meseutat” járhatnak be, meseírókkal találkozhatnak, megannyi mesekönyv közül válogathatnak, de beülhetnek a „hallgatókuckóba”, s elkészíthetik saját mesefilmjüket is. Az intézmény célja, hogy felhívja a figyelmet erre az ősi és eleven irodalmi műfajra, a mesére, s őrizze és ápolja a mesekincset.

Szentírás vasárnapján

Ennivaló és olvasnivaló

Étvágytalan gyerekek szüleik bosszúságára csak rosszkedvűen nézik az eléjük tett ennivalót. Szomorú tapasztalat az is, hogy sok fiatal és felnőtt kezébe sem vesz mégoly sikeres könyvet sem, inkább az órákig nézett televízió előtt keresi felületes szórakozását.
Pedig az ennivaló arra való, hogy magunkhoz vegyük, és erősítsük vele szervezetünket. A könyveket sem azért vesszük, hogy polcunkon szépen mutassanak, s emeljék szobánk berendezésének színvonalát.

Árvák és családok jövőjéért Győrben

A Győri egyházmegye múlt heti, tanévkezdő sajtótájékoztatóját idén is a Böjte Csaba által vezetett gyermekmentő missziónak szánt adomány átadása kísérte. A szeretetnapok gyűjtésének (kétmillió 180 ezer forint) máris konkrét helyet talált a ferences szerzetes: egy újabb ház fenntartása válik így lehetővé az egyre népesedő lelki családban.

Az örömhír tüze

Nagymarosi ifjúsági találkozó októberben

„Égni kell annak, aki gyújtani akar…” – a nagymarosi ifjúsági találkozó ezzel a mottóval várja október 6-án az ország fiataljait. A főelőadó Székely János püspök lesz, a szentmise főcelebránsa Bábel Balázs érsek. A közös reggeli imáért az országúti ferences plébánia ifjúsági közössége, a szentségimádásért pedig a Regnum Christi-mozgalom felel. További tudnivalók: www.nagymaros.katolikus.hu

„Az igaz utat követte, hazáját sohasem árulta el!”

Mindszenty-kiállítás a Terror Házában

Időszaki kiállítással egybekötött nemzetközi konferencián emlékeztek meg Mindszenty József bíboros-hercegprímásról szeptember 21-én a Terror Háza Múzeumban. A szervezők a rendezvénnyel azt kívánták elérni – ahogyan Schmidt Mária, az intézmény főigazgatója fogalmazott –, hogy az emberek megnyissák szívüket a bíboros példája és szolgálata előtt, s hogy – Áder János köztársasági elnök szavaival szólva – büszkék legyenek arra az emberre, aki minden tőle telhetőt megtett az emberekért, az elesettekért, a kitaszítottakért, s mindig kitartott hazája becsülete mellett.

Erdő Péter bíboros a konferencián hangsúlyozta, hogy „a Mindszenty bíborosról napvilágot látott bőséges történeti irodalom jó része nem mentes az elfogultságtól”. A hercegprímás lelkiségéről született tanulmányok életszentségének nyomait kutatják, viszont kevés figyelmet kapott az a kérdés, hogy cselekedeteiben milyen súllyal jelentkezett vallási élete és meggyőződése. „Enélkül ugyanis tevékenységének pusztán vagy túlnyomóan politikai megközelítése torz és nem igazán reális képet eredményez. Idealizált hősként vagy éppen az adott kor valóságától távol álló politikusként mutatják be alakját.”

Gyerekszáj

Ebéd

Richárd unokám általában jól érezte magát az óvodában. Különösen az étkezések ideje alatt. Ha kedvére való volt a menü, mindig repetázott. Egy nap arról kérdeztük, mi volt az ebéd az oviban. Mire rövid gondolkodás után így válaszolt: Finom, edd meg…

Halmschlager János,
Pilisvörösvár

A Bodzás-árok mentén

A fekete bodza érése idején évente ellátogatok a Budakeszi határában lévő Bodzás-árokhoz, hogy a bogyókra érkező madarakat figyeljem. Szeptember 8-án kora reggel igazi kirándulóidő fogadott. Az ég kékje Görögországot idézte, ragyogott a nap, csak a Bodzás-árok látványa volt elszomorító. Az ötvenes-hetvenes években rendszeresen gyűrűztünk itt madarakat az őszi vonulás idején, és a hálók soha nem voltak üresek, poszátákat, fülemüléket, rigókat jelölhettünk. A bokrok azóta nagyrészt kiöregedtek, elszáradtak, de a csillogóan fekete, lédús bogyók helyett a még zöldellő növényeken is csak fonnyadt, aszott szemeket láttam. Az első madár sem poszáta vagy rigó volt. Fácántyúk repült fel, majd távolabb ismét leereszkedett, és a bokrok alá szaladt. Csak itt-ott láttam egy-egy barátkát, kis és mezei poszátát, de hiányzott az erdőből a korábban rendszeresen idelátogató sárgarigó is.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.