Felkészülő
Meghallgatni annyit jelent: valakinek figyelmet ajándékozni, a kéréseit figyelembe venni. A serdülőknek különösen nagy szükségük van a felnőttek nyitottságára. Naponta új, addig ismeretlen élményekkel találkoznak, s közben el kell igazodniuk, és meg kell találniuk a helyüket a világban.
Felkészülő
– kiált borzadva az édesanya, midőn eddig légynek sem ártó fiacskája egyszer csak módszeres kegyetlenséggel boncolja fel az útjába kerülő rovarokat.
Kisiskoláskor táján sok fiút megcsap a természettudományos érdeklődés szele, és ennek bizony nemritkán az útjukba eső apró élőlények a kárvallottjai. Nem vitás: virtus és erőfitogtatás is állhat egy szépen megtervezett légyboncolás hátterében. (Nincs is annál bizsergetőbb élmény egy formálódó férfiidentitásáért küzdő emberke számára, mint undorodva sikoltozó lányokat – köztük saját édesanyját – riogatni).
Család és hivatás
Az elmúlt évtizedekben a férfiak és a nők esélyegyenlőségért folytatott harca életünk minden lényeges területére rányomta a bélyegét. Walter Schmidt a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskolán tartott előadást a hivatás és a család közötti egyensúlyról. A német szakember üzemgazdász, a gazdaságtudományok és a filozófia doktora. Nemzetközileg ismert vállalatoknál különböző vezető pozíciókban tevékenykedett a marketing és az értékesítés területén. Európa egyik legnagyobb vállalati tanácsadó cége foglalkoztatta. Érdeklődése elsősorban a fiatal férfi és női vezetők képzésére és életük alakulásának figyelemmel kísérésére irányul.
A Világváltás eseménysorozat sajtótájékoztatójáról
– Egykori diákjaimmal nemrég érettségi találkozójukon felidéztük egy régi erdélyi biciklitúra emlékét, amikor több évtizeddel ezelőtt egy románok lakta faluban bőrig áztunk, és egy asszony segített rajtunk. Kiderült, milyen mélyen él bennük ez az emlék: hogy egy ellenségesnek tartott nép tagja barát is lehet – mondja Jelenits István a Világváltás október 12-ei sajtótájékoztatóján. – Életbevágóan fontosak az efféle élmények: más életformák megismerése, a szomszéd népek kultúrájával, irodalmával való találkozás. A világ kényszerpályákon halad, sokszor a napi érdekek határozzák meg a döntéseket, így a rossz beidegződések könnyebben érvényesülnek. De ezt a világot meg kell haladni, a félelmet le kell váltani. Fontos lenne, hogy az önös szempontoktól való eltekintés és a mások megértésére való hajlandóság, a sokféleség tisztelete már gyermekkortól természetes legyen.
Bestseller-szerző magyar orvos a szenvedélybetegségekről
Nemrég két előadást is tartott Budapesten Máté Gábor, nemzetközi hírű könyvek szerzője, a függés témakörének szakértője. „Ne menekülj! Ne félj a csendtől és a fájdalomtól, a szorongástól sem, amellyel a csendben szembesülsz. Ugyanis csak ott találkozhatsz önmagaddal, kaphatsz »üzeneteket «. Ne hidd el, hogy a megoldások kívülről jönnek, bármennyire is ezt sugallja neked a társadalom. Magadban kell megtalálnod őket” – mondja.
Máté Gábor besorolhatatlan jelenség. Már rögtön előadása elején annyit emlegeti az agyban található ingerületátvivő molekulák viselkedésünkre gyakorolt hatását, mintha biológiai automatának tekintené az embert. Később azonban, amikor rákérdezek, kiderül: a spirituális és a metafizikai vonatkozások is izgatják, sőt, talán az általa kutatott problémák gyökerét is teológiainak tartja („Minden ember szívében Isten alakú vákuum van” – idézi Pascalt). Aztán Thomas Horára, a meta-pszichiátriai iskola alapítójára hivatkozik, aki szerint nem lehet gyógyító az a pszichiátria, amely nem veszi tudomásul, hogy az ember spirituális lény, vagyis valami nagyobb valósághoz is tartoznia kell, mint csupán emberi környezetéhez, a társadalomhoz.
Nem csoda, ha nem tudunk róluk sokat, s inkább csak egzotikus képek jutnak eszünkbe. Nagyon messze esik tőlünk Pápua Új-Guinea, az Egyenlítőtől délre, Ausztráliától északra. Közel ötszázezer négyzetkilométernyi szigetvilágban hatmillió ember él itt, többségükben még mindig primitív körülmények között, akárcsak évtizedekkel ezelőtt. Az 1975 óta független országban a lakosság átlagos jövedelme évi nyolcszázötven amerikai dollár. A gyermekhalandóság 11,2 százalék, a várható élettartam hatvanhat év. Alakosság egyharmada írástudatlan, negyven százaléka alultáplált.
A püspöki szinódus első hetéről
Akkor vagyunk evangelizálók, ha szívünkben él a tudat, hogy Isten cselekszik az egyházban, valamint ha lángoló lelkesedéssel akarjuk hirdetni Krisztust a világban – mondta felszólalásában XVI. Benedek pápa az új evangelizáció témájának szentelt XIII. rendes püspöki szinódus első napján, október 8-án elhangzott felszólalásában. – Az evangélium annyit jelent, hogy Isten megtörte a csendet: megszólalt, létezik, ismer és szeret bennünket, belépett a történelembe. Hogyan tudjuk ezt eljuttatni a mai emberhez, hogy üdvözüljön? Az első lépés az ima. Nem mi hozzuk létre az egyházat, hanem Isten. Ha ő nem cselekszik, a mi dolgaink elégtelenek lesznek. A második lépés a hitvallás, amely magában hordozza a vértanúság elemét. A hit megvallásának része az is, hogy kész vagyok életemet is adni, és elfogadom a szenvedést. A hitvallásnak szüksége van egy „ruhára”, amely láthatóvá teszi, ez pedig a szeretet, amely egyben a harmadik lépés – mondta beszédében a szentatya.
Elkezdődött a váci egyházmegyei zsinat
Különleges pillanatban, a II. vatikáni zsinat kezdetének ötvenedik évfordulóján, éppen abban az órában, amikor a római Szent Péter-bazilikában XVI. Benedek pápa bejelentette a hit évének megnyitását, a váci székesegyházban egyházmegyei zsinatra gyűltek össze papok, szerzetesek, a plébániák képviselői.
Egyéves előkészület után a tervek szerint közel három esztendeig tartó zsinati munkát Beer Miklós megyés püspök többek között ezekkel a gondolatokkal indította útjára: „Keressük az Úristen szándékát, hogy mit vár tőlünk! Ennek különös hangsúlya van ma, amikor Európa és közvetlen környezetünk – ezt tapasztaljuk – elvesztette keresztény gyökereit, elbizonytalanodott, s mindnyájan érezzük a lelkünk mélyén, valamiképpen mi is okai vagyunk ennek, akik nem a hitünk szerint élünk.” A testvéregyházak és felekezetek tagjaival együtt kell a megváltó és feltámadt Krisztusról bizonyosságot tennünk, folytatta a püspök. „A váci székesegyházban alkotó, tevékeny módon kapcsolódunk be a hit évébe, amikor megnyitjuk az egyházmegyei zsinatot.”