Az „arab tavaszról”
Az Európai Unió püspöki bizottsága a Közel-Keleten és Észak-Afrikában évtizedek óta dúló konfliktusok után április 12-i nyilatkozatában a „remény világos jeleként” értékeli a tunéziai, egyiptomi, líbiai és más arab országokban történt eseményeket. Ezekben milliók szabadság utáni vágya nyilatkozik meg. Ugyanakkor elítélték a keresztény kisebbségek növekvő bizonytalanságát és fenyegetettségét. A menekültek iránti nagyobb szolidaritást kívánnak az EU-államokban. (KNA)

A TARTÓS BÉKÉÉRT
A Közel-Kelet tartós békére vágyik, amelynek megvalósításához a térségben élő egyház hozzá tud járulni – jelentette ki XVI. Benedek, aki április 14-én fogadta Béchara Raït, a maroniták új, püspökök és hívek csoportjával érkező antiochiai pátriárkáját. Kétezer évvel ezelőtt Antiochia a Római Birodalom egyik nagy és gazdag városa volt, ahol otthonra leltek a keresztre feszített Isten első követői. Itt nevezték őket először keresztényeknek. A maronita egyháznak Libanonban egymillió tagja van, a diaszpórában kétmillióan élnek. Az evangéliummal egyidős ősi egyháznak újra fel kell fedeznie ezt az örökségét. (VR)

„Nem létezik mérsékelt iszlamizmus”
Ne dőljünk be a radikális iszlám szervezeteknek, amikor mérsékelt erőnek állítják be magukat olyan országokban, mint Líbia vagy Egyiptom– mondta Habib Malik libanoni római katolikus professzor (képünkön), emberi jogi aktivista a CNA-nek. Malik arra figyelmeztet, hogy az iszlamisták erősödőben vannak, és sajnos még Washingtonban is jócskán akadnak olyanok, akik úgy gondolják, hogy léteznek „mérsékelt iszlamisták” és „radikális iszlamisták”, és az előbbiekkel lehet tárgyalni. „Ez ostobaság”– véli a professzor, akinek 2010-ben Az iszlamizmus és a közel-keleti keresztények jövője címmel jelent meg könyve. Szerinte a „mérsékelt iszlamista” csak a nyugatiak fantáziájában létezik.