Eszményekkel, illúziók nélkül

Tevékenysége számos ponton találkozik a magyar tudománytörténettel. Az 1920-as években többszöri megkeresés után ő hívta haza Angliából Szent-Györgyi Albertet, és tette meg Szegeden a biokémia vezető professzorává. Ő biztosított Szent-Györgyi számára olyan kutatói körülményeket, amelyek elvezettek a biokémikus 1937. évi orvosi Nobel-díjához.

Szent-Györgyi mindig nagyrabecsüléssel és hálával gondolt rá. „Neki köszönhetem, hogy visszajöttem Magyarországra, neki köszönhetem a Nobel-díjamat is!” – vallotta a szegedi tudós. Szent-Györgyi Albert Klebelsberget nagy műveltségű, magas intelligenciájú embernek írta le. Beszámolt arról, mennyire meglepte őt, hogy beszélgetéseik alkalmával egy-egy természettudományos probléma felvetését milyen hamar és a lényeget látóan értette meg a miniszter, aki pedig nem volt természettudományos műveltségű szakember, hanem társadalomtudományokkal foglalkozott. Szent-Györgyi amerikai dolgozószobájában még az 1980-as évek első felében is ott függött Klebelsberg fényképe, és alatta mindig ott állt egy cserép friss élő virág.1923-tól Klebelsberg törvényjavaslata alapján a szegedi tudós a Magyar Tudományos Akadémia minden korábbinál magasabb összegű anyagi támogatásában részesült.


A kultuszminiszter Bécsben, Berlinben és Rómában Collegium Hungaricumot létesített. Itt a tudománnyal foglalkozó magyar szakemberek ellátást kaptak, és nyugodt körülmények között végezhették kutatómunkájukat. „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg, és teheti ismét naggyá!” – hangoztatta. Sok utóbb nagy nevű magyar tudós szakmai előbbre jutását segítette: többek között Kosáry Domokosét, Bay Zoltánét, Erdey-Grúz Tiborét, Szalay Sándorét, Babics Antalét, Lissák Kálmánét, Szőkefalvi-Nagy Béláét, Cholnoky Lászlóét és a későbbi Nobel-díjas Békésy Györgyét. (Közöttük volt történész, fizikus, kémikus, matematikus, orvos.)

Létrehozta és szabályzattal látta el a két világháború közötti időszak legnagyobb magyar kulturális kitüntetését, a Corvin-rendet. A Corvin-lánccal és a Corvin-koszorúval kitüntetettek névsorához fűzte hozzá Nemeskürty István, hogy „ez a névsor a két háború közötti igényes magyar kultúrpolitika hű tükre”. Olyanok kapták ezt a kitüntetést, mint például Bajor Gizi, Bartók Béla, Kandó Kálmán, Kodály Zoltán, Kós Károly, Lenhossék Mihály, Serédi Jusztinián, Szent-Györgyi Albert, Szőnyi István, Gróf Teleki Pál, Zilahy Lajos.

Klebelsberg a katolikus egyházhoz hű, vallásos, hívő ember volt – írta róla Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát. „Kultúrpolitikáján mindig átérződik annak a ténynek meggyőződése, hogy az egyház ringatta a magyar műveltség bölcsőjét.” Jelentős szerepe volt abban, hogy az 1920-as évek végére és a harmincas évek elejére Magyarország tekintélye a nemzetközi színtereken nagymértékben megnőtt. Még Klebelsberg idejében felvetődött egyes körökben, hogy a következő évek valamelyikében Magyarországon rendezzék meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Klebelsberg a tőle telhető közvetett előkészületeket meg is tette, a közvetlen előkészületekben azonban már sajnos nem lehetett része. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust végül 1938-ban, Szent István király halálának évfordulóján rendezték meg Budapesten.

„Rólad a kövek beszélnek!” – mondta 1932. október 15-én, Klebelsberg temetési szertartásán Glattfelder Gyula (1874–1943) megyés püspök (későbbi érsek) Szegeden, a Fogadalmi templomban. Ezzel egy evangéliumi részletre utalt, de arra is, hogy a szegedi egyetemi létesítmények felépítése a kultuszminiszter nevéhez fűződik. A harangok zúgásától hangos, feketébe öltözött Tisza-parti városban így szólt Glattfelder püspök: „Bátran az Úr elé állhatsz, mert szívedben hűség volt Istennel szemben, és jóság volt az emberekkel szemben. Életed vigasztalás volt a népnek, bátorítás egy elgázolt nemzetnek.”

Klebelsberg felesége, Botka Sarolta több mint három évtizeddel élte túl a férjét. Az idős, beteg özvegyet 1945 után méltánytalanságok sorozata érte: kitelepítéssel, nyugdíjmegvonással, rendkívül hátrányos megkülönböztetéssel sújtották. Végül Szegeden, a püspöki palota oltalmában fejezte be életét.

Befejezésül álljon itt egy tőle származó idézet formájában néhány szó, amely jól jellemzi Klebelsberg egyéniségét: „Háromféle magyar hazafiság van: szónokló, kesergő és alkotó hazaszeretet. Nekünk alkotó hazaszeretetre van szükségünk. Eszmények nélkül azonban nem lehet élni, illúziókban viszont nem szabad élni.”