A sötétség misztikája

Először azt állítják, hogy az extázis „az értelem zavara vagy elvesztése” például öregség vagy betegség által. Másodszor: lehet olyan erőszakos érzés, amely azt eredményezi, hogy az ember „elveszti értelmének használatát”. A harmadik megfogalmazás már pozitív: „az értelem teljes vigyázása”, amelyben az ember arra is felügyel, hogy az érzései se működjenek, mert kordában tartja őket. Negyedszer azt állítják az atyák a fogalomról, hogy az „prófétai sugalmazás, amelyben jövendő dolgok nyilvánulnak meg”. Végül pedig azt mondják, hogy olyan magasabb megismerés eszköze, amely „az értelem fölött áll, és az Istennel való egyesülés eszköze”.


Már az atyák idejében is jelentkezett az a tendencia, amely az imádságban az érzelmi szempontra helyezte a hangsúlyt, és az értelmet megvetette. Kiemelik azonban ez utóbbi fontosságát is, bár annak tudatában, hogy Isten transzcendens, világ fölötti, így természetében megismerhetetlen az emberi értelem számára. Ezért szükséges az „ex-sztaszisz” valamilyen foka: „ki kell lépni a testből”, s eljutni a „tiszta értelmesség” állapotára. De ki kell lépni az értelemből is, s a szeretet által Istennel egyesülni.

Nisszai Szent Gergely három fokot különböztet meg az Istennel való egyesülésben. Annak alapján teszi ezt, ahogyan az Úr kinyilatkoztatta magát Mózesnek: a fényben, a felhőben, a sötétségben. A „fény” ugyanazt jelenti, mint a gyakorlat, vagyis a tevékenység, a cselekedetek. A „felhőben” viszont előtérbe kerül az értelmi tevékenység: az ember megszabadul az érzelmi dolgoktól, és a látható dolgok szemlélése mellett a láthatatlanokéban is gyakorolja magát. A „sötétség” pedig már azt jelenti, hogy az ember megszabadul az értelmi jegyektől is, tehát teljesen felszabadulttá válik. Így egyesül lelkében Istennel az ő jelenlétének megérzése által, a Szentlélek megtapasztalása révén. A görög atyák erre az állapotra olyan szép fogalmakat használnak, mint „részeg józanság”, „virrasztó álom”, „bölcs esztelenség”, amelyben megszűnik az emberi tevékenység, és megtapasztalható a Szentlélek munkálkodása.

Ilyen magas szintre vezethet az imádság, az Istennel való kapcsolat. Bár ennek csak igen kiváltságos esetekben örvendhetünk, érdemes törekedni rá.