Balogh Rudolf képei a Széchényi Könyvtárban

Fényképezni nem csupán azt jelenti, hogy megörökíteni, hanem azt is, hogy tudósítani. Már a XIX. század végén is akadtak fotósok, akik a látvány megragadása mellett valami többet, mást is közölni kívántak a képeikkel. Félix Nadar a Le Journal illustré című párizsi lapban 1886. szeptember 5-én képes interjút jelentetett meg az akkor százéves Eugène Chevreul francia kémikussal. Nadar ezzel új műfajt teremtett: a fotóriportot. E munkája során már tulajdonképpen a mozgókép alkotásmódjához közelített. „Arról álmodom – írta –, hogy egy szónak mozdulatait, arckifejezésének változásait folyamatosan rögzítve láthassam, mint ahogy a fonográf rögzíti a szavakat vagy az éneket.” A fotó reprodukálása akkor vált lehetővé a nyomtatott sajtóban, amikor a képet sikerült egymást keresztező vonalrácson keresztül apró pontokra felbontani. Több kísérlet után ez a múlt század második felétől működött.

Prokopp Mária művészettörténész európai értékeinkről

Ha a szükséges összeg rendelkezésre állna, akár egy éven belül meg lehetne nyitni a nagyközönség előtt Vitéz János érsek studiolóját – mondja Prokopp Mária művészettörténész. A támogatás és a pályázati pénzek kiszámíthatatlansága miatt azonban lassan halad a munka az esztergomi várban. A Botticellinek tulajdonítható freskónak, amely a négy sarkalatos erényt ábrázolja, legutóbb az erősség allegóriáját ábrázoló részlete újult meg.

A török harcok idején omlottak be az esztergomi vár emeleti termei. A romok felett ágyúállásokat alakítottak ki. A betemetett helyiségek feltárására csak 1934 és 1937 között került sor. Építészetileg akkor állították helyre többek között Vitéz János studiolóját és a kápolnát is. A munkálatokat az 1938-as Szent István-év nemzetközi ünneplésére be kellett fejezni, így mélyreható vizsgálatukra nem kerülhetett sor.

Magyarország, de kapós vagy,
kutyáid sem harapósak.
Hóbefödte, nádbeszegte
földed fölszántva, bevetve.
Hófelhőre karcolt fákon
szarka hintázik az ágon,
fut a nyúl, oson a macska.

Oláh János 70. születésnapjára

Harsonaszót hallottam, fejemet fordítottam,
hét gyertyatartó között mikor megpillantottam,
s erőtlenül, mint a holt, a lába elé rogytam.
Kezével megérintett és megszólított: „Ne félj!
Én vagyok. Az első, aki meghalt, mégis él.
Örökké élek, nincs már hatalma a halálnak.
Nálam van a kulcsa halálnak, alvilágnak.

Újra megjelent az Andrej Rubljov

Hosszú „böjt” után, az Etalon Kiadó jóvoltából ismét hozzáférhetők Andrej Tarkovszkij filmjei. A rendező, akit szovjet helyett bátran nevezhetünk orosznak, hat játékfilmjével írta, pontosabban rendezte át a filmművészet világát. Alkotásai mind egyetlen témát járnak körül. Ő maga így fogalmazott: „Az ember érdekel, aki következetesen kitart hite mellett. Az, aki mindig hű marad önmagához.”

Százharminc éve született Kodály Zoltán

Személyét és alkotói életművét – minden itthoni kétkedés ellenére – ma már teljes elismerés és megbecsülés övezi világszerte. Hazai téren még lennének pótolni valók, nevezetesen a Kodály-módszer korszerű újraélesztése és gyakorlati alkalmazása, amely még csak csírájában létezik. Egyik legkiválóbb zeneesztétánk, Tóth Aladár nem véletlenül emlegette elsőként olyan alkotói párosként Bartókot és Kodályt, mint a világirodalomban Goethét és Schillert szokták. Személyükben valójában egy Európa-szerte elfogadható új zenei irány megteremtőiről és mestereiről van szó. Nevükhöz reprezentatív remekművek egész sora fűződik. Kodály vallomása szerint „a népi dal egyetemes, összefoglaló világából itt bontakozik ki az új magyar műzene (…), ez az ősi-új hang most üti meg először az emberek fülét (…)”.