Nem vagyok én irigy!
Danikánk hároméves volt, amikor arról beszéltünk neki, hogy a Kisjézus szereti, ha nem vagyunk irigyek, és mindent megosztunk egymással. Keresztapja a fürdőszobában borotválkozott, amikor Danika berontott hozzá, és sikerült felülnie a felnőtt WC-re. A keresztapja hátrapillantott, elhúzta az orrát, és máris indult kifelé. Danika erre azt mondta neki: „Maradj nyugodtan, nem vagyok én irigy!”
Gyenis Antalné,
Pécs
Legutóbb április 2-án jártunk Budai Tibor barátommal Martonvásáron. Akkor az éppen ébredező, zöldellni kezdő, most a borongós, kissé párás reggelen a pazar őszi színekkel búcsúzó arborétum fogadott minket. Az első látogatók voltunk, pár percre magunkénak érezhettük a gyönyörű parkot. Elindultunk a tóparton, aztán amikor Tibor a festéshez megfelelő helyet találva lemaradt, és dolgozni kezdett, én többször is körbejártam a lombos és tűlevelű fákban gazdag, nyolcvanhektáros területet. Áprilisban madárdaltól volt hangos a tó környéke, erdei pintyek csattogtak, barátkák énekeltek, most csak a hulló levelek finom zizegését hallgattam. A vízen tőkés récék úsztak, gácsérok és tojók vegyesen.
Szent Borbálát a hajadon leányok Szent Katalinnal együtt védelmezőjüknek tekintették, ezért Borbála-napon több vidéken cseresznyeágat tettek vízbe, s ha karácsonyra kivirágzott, a leány fejére ráillett már a mirtusz, azaz férjhez mehetett. A borbálaág mint jelkép az új életciklust s az új esztendőt is jelezte. Régen ugyanis karácsony volt az új év első napja, s a virágzó ág Borbála példaadó életén keresztül arra is utal, hogy a mi szívünkben is kivirágzik a szeretet, ha Krisztus benne él.
Elérkezett az advent. A világ nagy része ilyenkor vásárokkal, ünnepi díszkivilágítással, fahéjillattal fűszerezve vár valamit, amit diplomatikusan és semlegesen a szeretet ünnepének neveztek el. Négy héten keresztül kedves, kövér télapók integetnek felénk, és sokat fogunk hallani ebben az időszakban a leárazásokról is. Még ha keresztényként másként is gondolunk az előttünk álló négy hétre, kár lenne szomorkodnunk a fentieken. Hiszen a karácsonyi vásárok a díszkivilágítással és a fahéjillattal csakugyan hangulatosak, a szeretet szó jelentésével, bármilyen elcsépelt is, van dolgunk.
Ma már nemcsak a templomokban, de szinte minden otthonban helyet kap a decemberi várakozás idején az adventi koszorú. De talán nem mindenki tudja, kinek is köszönhetjük ezt a hagyományt. Az első adventi koszorút Johann Hinrich Wichern (képünkön) evangélikus lelkész készítette. Wichern egy árvaházat vezetett Hamburg közelében. A reá bízott gyerekeknek kívánta szemléltetni, milyen hosszú is az a szent idő, amely alatt felkészülhetünk Jézus születésére.
Adventi zenés estet tartanak december 14-én, pénteken, 18 órai kezdettel Budapesten, a Magyar Szentek templomában. A Lobbants lángot az éjjelen! című rendezvény védnöke Palánki Ferenc püspök, szervezője pedig egy idén pünkösdkor indult médium, amelyet katolikus kommunikációs szakemberek hívtak életre.
Az Életjel Rádió célja, hogy örömöt hozzon az életünkbe, segítsen felemelni a lelkünket, lendületet adjon a mindennapokhoz. Az evangélium üzenetét elsősorban az internet eszközeivel terjesztő adó nem csupán fiatalos zenét és őszinte hangvételű műsorokat közvetít – a digitális hálafal segítségével bárki megoszthatja másokkal örömét, és az ismert zenerádiókhoz hasonlóan dalküldésre is nyílik lehetőség. Az eletjel.hu honlap látványos videoklipeket, tartalmas olvasnivalót és értékes programokat is ajánl az odalátogatóknak – a sokoldalú médiamissziós tevékenység a katolikus tanítás új módon való népszerűsítését, az új evangelizáció ügyét szolgálja.
Apokaliptikus vers William Buttler Yeats A második eljövetele. A strófákban a múlt század sötét víziója tölti be a világteret. Jövendölése ez: (…) vad / Cammog majd Betlehembe, megszületni. Az újraeljövetel a világforgatagban ezt jelenti a költőnek: (…) széthull miden; már nem tart a közép; / a földet anarchia dúlja szét (…). Semmi sem szent, az ártatlanság áldozata megfúl. Egyesek a matematikai spirálelmélet „képletét” látják e sorokban. Az egyértelmű utalást a katasztrófákra. Ami századunkban történik, mintha erősítené az ír Nobel-díjas poéta félelmét.
Könyvespolcra
A lányom még egészen kicsi volt, talán kétéves, amikor karácsonyra rajztáblát, krétákat és filctollakat kapott. Kis ideig maradt csak egyedül az ajándékokkal, de mire újra ránéztünk, már a frissen mázolt ajtón díszelgett néhány színes firkamirka s a falon egy nagy „Hetti-betű”. Azóta is őrizzük e különleges „festményeket”, hiszen gyermeki lelke talán ajándéknak szánta…