A látványnál valami többet
Balogh Rudolf képei a Széchényi Könyvtárban – Fényképezni nem csupán azt jelenti, hogy megörökíteni, hanem azt is, hogy tudósítani.
A keresztény Cicero
Könyvespolcra
Az egyház mindig is különös figyelmet szentelt az első néhány évszázad keresztény gondolkodóinak tanításaira. Nagyrabecsülését azzal is kifejezte az utókor, hogy mind a mai napig a patres, azaz atyák megtisztelő címet használja velük kapcsolatban. A Kairosz Kiadó most már évtizedes múltra visszatekintő Catena sorozata arra vállalkozott, hogy a magyar olvasóközönséghez is eljuttassa az ókeresztény irodalom legfontosabb alkotásait. Legújabb kiadványuk Lactantius Isteni tanítások című műve, mely Dér Katalin kiváló fordításában látta meg a napvilágot.
Álom
Parallax – nézetek kora
Amint az ősz a tél felé közeleg, a betakarítás után téli álomra készül a természet. A pihenés ideje közeledik, ám ez csak a látszat, ami az embert illeti. Minden elalvás valamiképpen halál, és minden halál után következik valami. S ebben az ember kiszolgáltatott titokzatos, névtelen és nevesített hatalmaknak. Az ősi kultúrák mindegyike az ébrenlétnél gazdagabb és szinte fontosabb képet festett az álom világáról. Félelmetes szörnyek, rettenetes vágyak, szétesett és valószínűtlenül összeillesztett valóságok váltogatják benne egymást. Az ember csak a XX. század elejétől dől pszichiáterek díványára, hogy álmaival tisztába kerüljön, és megértse jelentésüket. Eladdig kétség nem férhetett hozzá, hogy az álmok az istenség, a szellemek üzeneteit közvetítik. Papok, sámánok voltak hivatottak az álmok értelmezésére, titkaik megfejtésére. Freud filozófiája és lélektani elmélete megfosztotta az álmokat az emberfeletti hatalmaktól. Ő ugyanis a személyiségből és annak torzulásaiból vezette le az álmok értelmét. Jung – éppen ellenkezőleg – misztikus dimenziókat vélt felfedezni az álmokban, és a kiegyensúlyozatlan kollektív tudattalan megnyilvánulásainak tekintette őket.
Az akarat emlékezete
Tizenhatodszor is amatőr filmes ünnep volt az Urániában
A magyar jezsuiták felnőttképzési intézete, a Faludi Ferenc Akadémia november 15–17. között rendezte meg XVI. Nemzetközi Amatőrfilm-szemléjét és fotópályázatát. Mondhatnánk: a jezsuita médiaintézet idén is sikerrel provokálta a rövidfilmes nonprofesszionális filmkészítőket. Provokálta, vagyis előhívta, előszólította a világ huszonhat országából azt a száznyolcvan filmkészítőt, filmes csoportot és fotóst, akik meghallották az idei szemlére felhívó kiáltó szót: a hűséget. Merthogy ez volt az idei találkozó témája, amely – mint minden téma – kellő közömbösséggel vagy éppen meggyőző erővel ajánlotta magát az alkotóknak. Minek a téma? Nem korlátozza ez a filmkészítőt, a fotóst? Nem akkor jó egy szemle, ha minden belekerülhet, amivel az alkotók neveznek? Téma – most éppen a hűség – azért kell, mert azt valaki fontosnak tartja. A témához megtalálja a filmes kifejezési formát – most éppen a rövidfilmet –, s ehhez hozzárendel egy filmes szakmai eseményt.
A sokarcú bölcs püspök
Szent Miklós az orosz ikonokon
A szent orosz földön készült, kiemelkedő művészi színvonalú, korai, híres ábrázolása az 1294-es Szent Miklós-ikon, mely a Novgorod melletti Lipenszkij-monostor Szent Miklós-templomából származik. Jelenleg a novgorodi történelmi és építészeti múzeumban látható. Igen ritka kivételként ennél az alkotásnál az ikonfestő nevét is ismerjük: Aleksza Petrov készítette. A képen jól megfigyelhetjük Szent Miklós ábrázolásának főbb sajátosságait, melyek a későbbi orosz ikonokon is megőrződtek. Szent Miklós leglényegesebb attribútumai a bal kezében tartott evangéliumos-könyv, valamint a püspöki ornátus. Ez utóbbinak fontos része az omophorion, ez a széles, hosszú, sálszerű textília, amely a nyakat körbevéve a vállat borítja be, emlékeztetve az elveszett bárányra, amelyet Krisztus, a Jó Pásztor a vállára vett. Az omophorion utal arra is, hogy a különösen nehéz helyzetben lévőkre még inkább figyelni kell, és kötelességünk segíteni őket.
Zene
Éjjel, mikor a város alszik,
békés homálytól lepve be,
ó, mily isteni zene hallszik,
a föld hány hanggal van tele!
Gamajun, a jós madár
Végnélküli vizek színén,
míg az est bíbora befesti,
jósol, dalol, de a szegény
nem bírja szárnyait emelni.