Az Új evangelizáció útjai

Csak az lehet sikeres az új evangelizáció szolgálatában, aki világosan látja a teljes missziós folyamatot. Célunk nem csupán az, hogy hitre vezető ösztönzéseket adjunk a nem hívőknek, hanem hogy elvezessük őket a megtérésre. Ennek a folyamatnak az „eredménye” pedig a Krisztus kegyelmében megújult, újjászületett ember. Egy olyan személyiség, aki teljesen átértékelte addigi sorsát, múltját, elhatározta, hogy szakít bűneivel, és életét tudatosan az igazságra alapozza. Sajnos nagyon sokan nem láttak még egyházunkban ilyen gyökeres, drámai életváltozást. Ezért kíséri sok helyen csendes kétkedés a missziós erőfeszítéseket. Sokan úgy gondolják, hogy evangelizációnk eleve kudarcra ítéltetett. Vagyunk mi, a hívők belterjes és családias köre, meg a sok-sok kívülálló, akik egyáltalán nem kíváncsiak ránk…

Teremtésvédelem

Szomorú tény, hogy vizeink az egész világon mindenütt, így itthon is egyre nagyobb veszélyben vannak.
Vízkészleteink 97,5 százalékát sós víz alkotja. A fennmaradó 2,5 százaléknyi édesvíz is hatalmas mennyiség, ám ennek csak a töredéke hasznosítható: a legnagyobb – hozzáférhetetlen – készletek ugyanis mintegy hetvenöt százalékban az északi- és déli-sarki jégtakaróban találhatók. Talán kevéssé ismert tény, hogy a legnagyobb vízhasználók nem a háztartások, és még csak nem is a mezőgazdaság, hanem az ipar. Becslések szerint a fejlett ipari országok jelenleg kétszer, háromszor annyi vizet fogyasztanak, mint amennyit a természetes vízkörforgás biztosítani tud, így egyre inkább felélik a felszín alatt húzódó tartalékokat is. A legnagyobb vízigényű ágazat a villamosenergiaipar, amely az összes ipari felhasználás egyharmadát (!) teszi ki. Ez azonban nem ment fel bennünket a felelősség alól, hiszen az ipari termelés célja a fogyasztók, azaz a mi egyéni igényeink kielégítése.

Bízzuk újra életünket Krisztusra: így hangzik a keresztények B. ú. é. K. köszöntése december végén, január elején. Talán ez a legnagyobb feladatunk és az egyetlen reményünk: hittel rábízni magunkat. De gondoljunk bele, milyen nehéz elszakadni attól a gondolkodástól, hogy én formálom a sorsom, saját erőmmel alakítom a karrieremet, gondoskodom magamról, a családomról. Az erős és egészséges ember kultuszát hirdetik a reklámok is, a magabiztosan mosolygó emberét, akinek nem kell segítség, mert megáll a maga lábán. Mindannyian szeretnénk egy kicsit ilyen erősnek látszani, és elrejteni mások elől esendőségünket.