Elhurcolások százada

Az akkori politikai élet szereplői közül csak a kisebbségben lévő Nemzeti Parasztpárt követelte a svábok kitelepítését. Kovács Imre hírhedt kijelentése szerint: „A svábság egy batyuval jött ide, egy batyuval is menjen!” Majd a kommunista párt is a svábság kollektív megbüntetését követelte. A kitelepítés mégsem hazai kezdeményezésre történt.

 

A győztes nagyhatalmak a potsdami értekezleten döntöttek a magyarországi németség kitelepítéséről. Halmosy Dénes 1985-ben megjelent dokumentumkötete szerint ott sem történt egyéb, mint a kitelepítés engedélyezése. Csakhogy Vorosilov és a szovjet diplomácia azt közölte Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök magyar kormányával, hogy a nagyhatalmak a kitelepítés mellett döntöttek.


Ezután megkezdődött a kötélhúzás: mennyit, hogyan, hová, mikor? Végül a kormányfő 1946 elején felkereste Szviridov altábornagyot, s elmondta neki, hogy ellenzi a kollektív büntetést. Hiába. A kitelepítés 1946 januárjában személyenként húsz kilogramm élelmiszerrel és nyolcvan kilogramm ruhaneművel, zsebben hordozható értéktárgyakkal, kegyetlen hidegben megkezdődött.

 

Az első szerelvény Budaörsről indult. Sík Zoltán plébános nemcsak személyesen búcsúztatta híveit – ahogy máshol is, például Biatorbágyon és Pomázon a nemzeti himnusz hangjai mellett –, de védőlevelekkel is ellátta őket. Nyíri Tamás budaörsi káplánként pedig elkísérte őket Németországig. „Két hétig tartott, amíg megérkeztünk a németországi Hockenheim városba – írta később beszámolójában. – Maga az út a körülményekhez képest tűrhetőnek bizonyult… Élelemmel el voltunk látva, naponta egyszer meleg ételhez jutottunk. A kemény tél ellenére nem kellett szenvednünk a hidegtől.” A polgármester a városi tanács élén fogadta az érkezőket. A budaörsiek beszédét tolmácsolni kellett, mert a tájszólást nem értették. Az egyik iskolában fűtött helyiségek és fehér ágyak várták őket. (A későbbi kitelepítettek már nem részesültek ilyen fogadtatásban.)

Virág Ferenc pécsi püspök körlevelében szomorú szívvel búcsúztatta híveit. Mindszenty József bíboros hercegprímás személyesen is közbenjárt politikai tényezőknél, körlevélben tiltakozott, később idegen nyelveken tájékoztatta a nagyhatalmakat, mi és hogyan történt a német ajkú magyar állampolgárok kitelepítésre (és vagyonelkobzásra) ítélt részével.

Bánáss László püspök, veszprémi apostoli adminisztrátor keserűen állapította meg körlevelében: „Pannónia földjén esztendők óta az igazságtalanság, a vak gyűlölet, a szörnyű elnyomás és a vad szenvedélyek féktelensége tapasztalható.”

Márai Sándor írta akkor: „A nagyhatalmak közömbösen terelnek emberi tömegeket, akik magas kultúrákat építettek fel.”