Már hangolnak a madarak
A tél közepén néhány napra beköszöntött a tavasz: abban a háromszor huszonnégy órában természeti értelemben teljesen felélénkült körülöttünk a világ. Minden izgett-mozgott, bizsergett, s a külső körülmények megváltozása a bensőnket is áthangolhatta. A próbálkozó napsütésben még nyilvánvalóbbá vált, hogy már egyre kevésbé az éjszaka a meghatározó, a lelkeket is uraló napszak. Fényesebbek voltak a hosszabbodó nappalok, de leginkább talán a már-már elfeledett zsivajgás tűnhetett fel bárkinek. Hiszen kora hajnaltól napszálltáig csiviteltek a madarak, élelmet keresve, kergetőzve, fürdőzve a melengető égi sugarakban.