És a „hitetlenek”?

A Egészségügyi Dolgozók Lelkigondozásának Pápai Tanácsa szervezésében tavaly novemberben nemzetközi részvétellel tartottak konferenciát Rómában. Ennek számomra egyik legérdekesebb előadását A. Büssing német professzor tartotta Krónikus betegek spirituális igényei egy szekularizált társadalomban címmel. A rendkívül sok adatot felvonultató előadásban számos meglepő, elgondolkodtató összefüggés és ismeret került elő elvilágiasodó korunkról és a hit, a transzcendens utáni vágyról, amely mégis minduntalan megfogalmazódik az emberekben.

„Az egyház mindig a szegények oldalán állt”

Kétszáz éve született Frédéric Ozanam, a karitász újkori példaképe

„Elfelejtett hős, akinek ma már a nevét sem igen ismerik” – írta róla Rónay György immár több mint fél évszázada. A helyzet azóta sem sokat változott, pedig személye talán ma fontosabb, mint valaha. Van benne ugyanis valami abból a Szent Ferenc-i lelkületből, amely Ferenc pápát is jellemzi. Frédéric Ozanam francia történész, irodalomtörténész, a Páli Szent Vince Társaság alapítója kétszáz éve, 1813. április 23-án született. A bicentenárium alkalmából április 21. és 23. között konferenciát rendeztek a párizsi katolikus egyetemen.

Ki vigyázzon a gyerekekre nyáron?

Kihívás a szülőknek a hosszú szünidő – egyházi közösségek is segíthetnének

Évről évre fejfájást okoz a dolgozó szülőknek a nyári szünet. Milyen programot szervezzenek a gyerekeknek, miből fedezzék egy-egy tábor költségét, kapnak-e szabadságot akkor, amikor kérik, és sikerül-e elérni, hogy együtt nyaraljon a család? A szünidő hosszú, amit a csemeték, persze, cseppet sem bánnak, ám az apai anyai aggodalom nem alaptalan. A gyerekek tán képesek lennének egész nap a tévét bámulni, vagy csavarogni a haverokkal, de a szabad idő értelmesen is eltölthető, csak legyen, aki megszervezi…

Szülői fogadóóra

Felkészülő

Minden iskolában meghatározott rendje van a szülők és a tanárok találkozásának. Az egyéni fogadóórákon kívül évente két alkalommal valamennyi tanár azonos időben várja az érdeklődő, netán aggódó szülőket. Kevés lehetőség adódik ilyenkor a mélyebb beszélgetésre, de arra mindenképpen jó alkalom ez a találkozás, hogy a problémás eseteket tudatosítsuk egymásban.

Érlelődő hit

Beszélgetés Orosz Atanáz püspök-exarchával az országos katekumenátus konferencián

Van egy barátnőm, aki gyermekkorában szorgalmasan járt templomba, mostanra azonban eltávolodott az egyháztól. Azt mondta, elege lett belőle, mert szerinte túl sok benne a képmutató. Történetét elmeséltem Orosz Atanáznak, a Miskolci Apostoli Exarchátus püspök-exarchájának is, aki a Magyar Katolikus Püspöki Kar hitoktatási bizottsága által április 15. és 18. között Leányfalun – lelkipásztorok, lelkivezetők és katekéták számára – megrendezett országos katekumenátus konferencia előadója volt. Nem lehet, hogy mielőtt másokat hitre vezetnénk, az egyház hitelességét kellene helyreállítanunk? – kérdezem tőle.

A szem gondozásáról

Öt érzékszervünk van, amelyekkel a külvilágot megtapasztaljuk, amelyek tudósítanak környezetünkről, és összekötnek vele. Minden tapasztalásunk érzékszerveinken keresztül jut el hozzánk. A külvilágból érkező valamennyi jelzést az agyunk értékeli, nyilvánítja értékesnek vagy értéktelennek, és ezáltal biztosítja fennmaradásunkat a világban.

Két születésnap

Akármennyit is törjük rajta a fejünket, soha nem fogjuk tudni pontosan megmondani, mi is a kegyelem. Annyi biztos, hogy nincs benne egy szemernyi kényszer sem. Amikor valahogy éppen azzal futunk össze, akinek a jelenlétére a legnagyobb szükségünk van. Amikor pont az a könyv kerül a kezünkbe, azt a filmet látjuk, amely kizökkenti észjárásunkat a megszokott vágányról, és új pályára állítja. Biztos, hogy mindenki, aki felnőttkorában keresztelkedett meg, fel tudná sorolni azokat a hatásokat, amelyek végül Isten elé vezették. Visszatekintve nem is biztos, hogy elsőre látjuk az összefüggést ezek között. Nekem is sokszor homályos a kép.

Jó, hogy legalább ezért itt vannak!

„Szeretettel kell fogadnunk azokat is, akik csak a keresztelő vagy a házasság miatt keresik fel az egyházat – mondja Kató Csaba, aki évek óta katekumenek kísérője. – Legalább ragaszkodnak valamilyen szokáshoz, valami szépet látnak az egyházban.