Gaia, a Földanya, avagy egy hasonlat karrierje

Eszerint a Föld klímája és az elemek – mint a nitrogén, a szén vagy az oxigén – körforgása rengeteg, igen pontosan összehangolt működésű élő és élettelen szabályozó rendszertől függ. Az oxigén például rendkívül reakcióképes, ezért igen gyorsan kapcsolatba lép más elemekkel. Várható volna tehát, hogy koncentrációja a levegőben gyorsan és nagymértékben ingadozzon. Ennek ellenére a légköri oxigénkoncentráció kis ingadozásokkal hosszú időn keresztül nagyjából huszonegy százalék marad. Ez csak úgy lehetséges, ha a szabályozó rendszerek együttesen, egymással összefüggésben, finoman összehangolva működnek. Valahogy úgy, ahogyan az egészséges emberi testhőmérséklet, a 36,5 oC esetében, amely szintén számos folyamat eredményeképpen alakul ki. A bioszféra „egészsége” azonban, amelynek egyes területeit Lovelock is kutatta, a normál emberi testhőmérséklet kialakulásánál és fennmaradásánál jóval bonyolultabb kérdés. Hogyan lehetne ezt a nagyon komplikált, szakszerű természettudományos szóhasználattal nehezen kommunikálható elméletet érthetővé tenni a nagyközönség számára is?


Ekkor jött Golding zseniális ötlete. Azt javasolta, hogy az elméletet nevezzék el Gaiáról, aki a görög mitológiában a Földet megszemélyesítő istennő volt. A gondolat kiválóan bevált, nagy népszerűséget hozott Lovelocknak. A tudósok hol támogatták, hol támadták az elnevezést, ahogyan az már lenni szokott, a nagyközönség azonban elfogadta a hasonlatot, sőt a természettudományos elmélet szemléltetésére kitalált kép önálló életre kelt. Ennek oka talán az is, hogy igen szemléletes, könnyen befogadható és továbbgondolható hasonlatról van szó. Gaia, az anya, termékeny istennő. Férje Uranos, gyermekeik a hekatonkheirek, a „százkezű” óriások, továbbá a titánok (hat férfi) és a titaniszok (hat nő), valamint az egyszemű óriások, a küklopszok. Képzeletben máris előttünk áll Gaia, a „nagycsaládos” Földanya. Elkezdődhet az elmélet felöltöztetése először különböző élőlényekre jellemző vonásokkal, majd antropomorf jellemzőkkel, sőt emberfeletti tulajdonságokkal. Így is történt.

A kép hatására számos, nem természettudománnyal foglalkozó gondolkodó fejében kialakult a mítosz. Továbbgondolták, és új tartalmat adtak az elméletnek a mélyökológia vagy a New Age teoretikusai, olyan irányokba fejlesztve tovább az elképzelést, amelyeknek már semmi közük sem volt az eredeti természettudományos elmélethez. Kialakítottak egy panteista gondolatkört, amelyben Gaia már nem csupán emberi, hanem már-már isteni tulajdonságokkal rendelkezik.

S ez az a határvonal, ahol a keresztény embernek meg kell állnia. Isten ugyanis csak az embert teremtette magához hasonlónak (Ter 1,27). Bármennyire is bonyolult működésű, az emberhez hasonló tulajdonságokat mutató, szép, esetleg szeretetre méltó is egy élőlény, egy táj vagy az egész bioszféra, az embert az Istennel közvetlenül öszszekötő tulajdonságokkal nem ruházható fel. Gaia maradjon tehát az, aminek Golding kitalálta: találó hasonlat, metafora, modern kori mitológiánk egyik szép példája, de nem több.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..