A Biblia üzenete

Krisztus szent Testének és Vérének főünnepén a szentírási olvasmányokban természetesen az utolsó vacsora leírása szerepel, hiszen ott alapította Jézus az Eucharisztiát, melyet az ő parancsa szerint és az ő emlékezetére végzünk kétezer éve mindennap, és fogunk is végezni a világ végéig. Minthogy Jézus életének ez az eseménye nagyon fontos volt tanítványai számára, négyszer is leírták a Bibliában: háromszor az evangéliumokban, egyszer pedig Szent Pál eső korintusi levelében. Idén az Eucharisztia ünnepén, úrnapján szentleckeként a korintusi levél szövegét olvassuk, és ezért utána az evangéliumból nem az Eucharisztia alapításának szövegét olvassuk még egyszer, hanem a jézusi kenyérszaporítás történetét halljuk, melyet méltán tekintünk az Eucharisztia előképének.

Szerzetesség és liturgia

A szél ott fúj, ahol akar, hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy (Jn 3,9). Jézus ezekkel a szavakkal beszél a Szentlélek tevékenységéről Nikodémusnak. A pünkösdi lélek szuverén, ellenőrzést, manipulálást nem tűrő munkálkodása nemcsak az első keresztény közösség számára okozott meglepetést, de ma is próbára teszi a keretekre különben jogosan áhítozó vallásosságunkat. Átadni magunkat neki: újra és újra komoly, ugyanakkor örömteli és szép kihívása életünknek.

A hét szentje

Egy eldugott faluban, Marlhes-ban született 1789-ben, a francia forradalom kitörésének évében. Édesapja intelligens, vállalkozó szellemű ember volt, aki fontos szerepet játszott a társadalmi megmozdulásokban, és nagy hatást tett Marcellin szociális érzékenységére. Édesanyja és nagynénje pedig hite növekedésében és megerősödésében szolgáltak számára példaképül.

Marcellin, mint sok hozzá hasonló vidéki fiú, a tanulás helyett inkább a családi gazdaságban dolgozott. Rendesen írni-olvasni sem tudott, amikor válaszolt Isten hívására, és 1805-ben felvételét kérte a verrières-i kisszemináriumba. Pótolnia kellett hiányosságait, amihez erős hitre és rendíthetetlen elhatározásra volt szüksége. Egy időben arra gondolt, talán jobb lenne, ha elhagyná a szemináriumot, de legyőzte a kísértést, hogy a könnyebb utat válassza, és 1813-ban felvették a lyoni nagyszemináriumba.

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk felfogása szerint az imádság nemcsak az Istennel való kapcsolattartás, hanem egyben hitvallás is. Mind a kettőt egyformán fontosnak tartjuk. Bensőségesen akarjuk megszólítani Istent, és ugyanakkor a hitünkről is tanúságot kívánunk tenni, amikor imádkozunk. Így fontosak azok a gesztusok, amelyek az imádságunkat kísérik, s ugyanilyen fontos a testhelyzet is, amelyben imádkozunk.