Elhinném, idős költőt olvasok: „eresz alól leseprűzött fészkek, / agyagos morzsái az egésznek / és csak árnyak maradtak helyettük – / amit kerestünk, sehol se leltük”. A kötet címadó verséből való sorok, melyeket harminc-egynéhány éves poéta vetett papírra. Záró vers, foglalata annak, amit az eddigi évek megraboltak. „Istenem, ha mindenre emlékeznék!” – sóhajt fel másik versében (De hol az a toll), s a végén tapasztalt bölcsességgel ezt írja: „boldogok, akik felejtenek”. Sejtetés ennyi is, hogy a fiatal költőnek elővételezte hangját a próbás élet, mintegy a fülébe dúdolta már a bölcsőben: ezt kell hangszerelnie. Szólamokba, motívumokba foglalnia.

Ivancsó István görög katolikus teológiatanár a Vatikáni Rádióban ismertette Akiyama Manabu japán klasszika-filológia-professzor könyvét. A könyv címe: A görög katolikus egyház Magyarországon: Öröksége és távlata. Húsz fejezetből áll, amelyek mindegyike önálló tanulmányként jelent meg japán nyelven.

A Parlamentben november 25-én, huszonkét önkormányzat részvételével megalakult a Magyar Zarándokút Önkormányzati Társulás. Az Esztergomtól Máriagyűdig vezető, jövő év tavaszára kiépülő zarándokút vonalába eső települések együttműködése az ország legnagyobb önkormányzati társulása. Az egyesületi kezdeményezésben szerveződő zarándokút célja az, hogy a spanyolországi El Caminóhoz hasonlóan minél több embert a hazánk szakrális területein, az ország gerincén át vezető, négyszázhúsz kilométeres útra hívjanak, amelyet végigjárva lélekben megújulva térhetnek vissza megszokott környezetükbe.