A temetés nem gyereknek való!

Felkészülő

– szögezi le beszélgetőpartnerem, midőn a család gyászával kapcsolatban ahhoz a kérdéshez érünk, hogy elviszik-e a legkisebbet a gyászszertartásra.
Határozottsága jelzi: tudja, mitől fél. Fél a gyermek kiszámíthatatlan reakcióitól ebben az érzelmileg megterhelő helyzetben – a váratlan kérdésektől („És akkor mit mondok…?”), a konvenciókkal nem törődő kicsi okozta zavartól a temetőben („Kínos lesz…”). Fél, hogy magyarázni kell: a halálról, a szomorúságról, amit érez, az élet végességéről, a saját hitéről („Még magamnak sem tudom megfogalmazni…”). És fél, hogy a gyerek a temetés és az ott síró felnőttek hatására maga is szomorú lesz, félni fog („És én felnőttként nem fogok tudni segíteni rajta…”).

Alkoholfüggő a családban (2. rész)

Felkészülő

Minden a családban kezdődik. A szenvedélybetegség is. A gyógyulás is. Képzelt beszélgetés egy emberrel, aki alkoholfüggővel él együtt:
Vannak, akik azt mondják, teljesen abnormális, amit művelsz, érthetetlen, miért teszed ezt még mindig. Mások elméleteket gyártanak, tudományos megközelítésekkel, magyarázatokkal táplálnak. Akad, aki azt mondja, ártatlan vagy, mások szerint te tehetsz mindenről. Lehet, hogy a családod, neveltetésed, hiedelmeid miatt kerültél ilyen kilátástalan helyzetbe. Ráadásul szinte észrevétlenül, egyik napról a másikra. Mit számít ez most? Van, aki azt mondja, áldozat vagy, esetleg éppen ellenkezőleg, te vagy az üldöző. Talán a megmentő? Vagy csak balek?

Virágszőnyegen

Úrnapja Csömörön

Valószínűleg az 1831-es kolerajárvány után betelepítettek, a Buda környéki katolikus német családok honosították meg a népszokást. Az 1850-es években terjedhetett el a virágszőnyegszövés hagyománya, s úgy tudni, azóta minden évben – még ha virág az időjárás miatt néha kevés is volt – így ünnepelték a község lakói úrnapját. (Annyi egyébként biztos, hogy a „virágba borulós” úrnapi körmenet a XIV. században, Németországban jött „divatba”, de ezen a vasárnapon körmenetet először a XIII. század végén tartottak.)

Így készült…

Kutyatej a szőnyeg szegélyéhez, küllőrojt, szegfű, margaréta és rózsa a koszorúhoz, mezei virágok magához a szőnyeghez – gyűlnek a „kellékek” úrnapjára. Az ünnep előtti csütörtök hajnalán mennek a rétre a lányok, asszonyok, hogy aztán vasárnap reggel szőnyeggé varázsolják a megannyi összegyűjtött szirmot-virágot. Mintegy másfél kilométer hosszú és egy méter széles szőnyeget készítenek, amely összeköti az utcákon a négy égtáj felé emelt sátrakat, s a bennük felállított oltárokat.

Fotók: Kissimon István

Derűvel tekinteni a világra

Beszélgetés a kettős jubileumát ünneplő Beer Miklós váci megyés püspökkel

Egykori osztálytársai akkor mentek nyugdíjba, amikor Beer Miklós megkezdte püspöki szolgálatát hatvanéves korában, Vácott. Ennek már tíz esztendeje. A mostani kettős évforduló alkalmával beszélgettünk püspök úrral a magyar társadalom és a magyar egyház helyzetéről, valamint arról, milyen reményeket táplálhat a keresztény ember.

Kedves püspök úr, a jubileumi jókívánságok után engedje meg, hogy napjaink égető gondjairól kérdezzem. Kezdjük mindenekelőtt azzal, hogy az elmúlt huszonhárom évben eszmei és ideológiai zűrzavar uralta Magyarország életét.

– 1961-ben érettségiztem Vácott, s az eltelt fél évszázadban folyamatosan nyomon követtem korunk arculatának formálódását. Mekkorát változott a világ ez idő alatt! Megdöbbentő adat például, hogy ötven esztendő alatt megháromszorozódott az emberiség lélekszáma. A technikai civilizáció robbanásszerű változáson ment keresztül. Akkoriban a televízió számított újdonságnak, ma természetes az internet, a mobiltelefon, műholdak keringenek köröttünk. Valamikor a hatvanas évek elején jelent meg Fritz Baade Versenyfutás a 2000. évig című jövőkutató műve. Azóta hová jutottunk? Egyre sürgetőbb kérdések tornyosulnak előttünk: az élelmiszerkészlettel és az ivóvízzel való ésszerű gazdálkodás, az európai migráció alakulása, a harmadik világ leszakadása…
Magyarországra vonatkozóan fájdalommal tölt el, hogy a diktatúra bukása után remélt lehetőségeink mára szertefoszlottak. Mezőgazdaságunk, iparunk leépült, a feldolgozóipar tönkrement, minden területen szörnyű kártételt okozott az így végrehajtott privatizáció.

Tér és idő színpadán

Országjáró

Húszéves a Kaposvári egyházmegye

II. János Pál pápa Hungarorum gens kezdetű apostoli konstitúciójában 1993. május 30-án hirdette ki a Kaposvári egyházmegye megalakulását. Az új, 6764 négyzetkilométernyi területű egyházmegye élére Balás Béla püspököt állította. Az egyháztörténet szempontjából e két évtized nem túl jelentős idő, ám az itt szolgáló papok, valamint az itt élő hívek számára fontos szempont volt és marad, hogy „közelebb került a hivatal”, hiszen korábban Veszprémhez tartozott a hajdan sötét és vörös Somogyként emlegetett és ma is missziós területnek számító megye.

Rosta István egyetemi tanár, aki több mint húsz éve tagja a kaposvári Szent Margit–Szent József egyházközség képviselő- testületének, így emlékszik vissza a székesegyházban június 16-án tartott püspökbeiktatásra, amelyre a főpásztor Szendi József veszprémi érsekkel érkezett, vitorlással szelve a Balaton hullámait:
– Az akkori plébános, Rózsás László atya kért fel arra, hogy a hívek nevében – akiknek egy része nem fért be a székesegyházba – köszöntsem püspökünket. Egy emberként éreztük, hogy a megyeszékhely hitéletében és kulturális légkörének alakulásában óriási jelentősége van annak, hogy Kaposvár püspöki székhellyé vált. Az emelkedett hangulatú eseményen az egyik papi köszöntő élénk derültséget váltott ki, mert így hangzott: „Szent István a Veszprémi püspökséget kősziklára építette, a szentatya a Kaposvári egyházmegyét Betonra.”

A boldog közelsége

Országjáró

Váci Egyházmegye

„Abból az alkalomból, hogy 2015-ben Don Bosco születésének kétszázadik évfordulóját fogjuk ünnepelni, a szalézi rendfőnök, Pascual Chávez ezzel akarta az egész világon újjáéleszteni a szalézi karizmát, hogy új erőt merítsenek az ereklye jelenlétéből mindazok, akik a szegény, hátrányos helyzetű fiatalságért dolgoznak, és megújítsák elköteleződésüket Don Bosco mellett, a fiatalok pedig megerősítsék vágyukat az életszentségre.”

Ez a világprogram összetalálkozott a szalézi rend magyarországi megtelepedésének százéves évfordulójával. Az ünnepi év keretében a Don Bosco-ereklye végigjárta Magyarország mindazon helységeit, ahol a szaléziek jelen vannak. Ebből a sorból egyedül talán Szolnok „lóg ki”, ám mégis indokolt volt, hogy május 23-án a Tisza-parti város belvárosi templomában vonultak el idősebb és fiatalabb hívők az ereklye előtt, majd Beer Miklós megyés püspök mutatott be szentmisét.

„Köszönjük az ebédet!”

Országjáró

Miskolci Exarchátus

Páll Miklós tolcsvai parókus a keresztény nevelőszülő-képzésről

A miskolci exarchátus a közelmúltban keresztény nevelőszülő-képzésbe kezdett. Páll Miklós tolcsvai parókust, az exarchátus karitászigazgatóját, a képzés egyházi koordinátorát szolgálatának mindennapjairól és a képzés hátteréről kérdeztük.

Egyáltalán nem magától értetődő, hogy egyházak nevelőszülő-képzést indítsanak, és ezzel államiönkormányzati feladatokat vegyenek át. Az exarchátusban hogyan született meg ez a gondolat?

– Püspökünk, Orosz Atanáz már nem sokkal azután, hogy XVI. Benedek pápa 2011. március 5-én létrehozta a miskolci exarchátust, újra meg újra szóba hozta,hogy mennyire fontosnak tartja szociális elkötelezettségünk bizonyítását. Már abban az évben, június 11-én fel is kért a karitászigazgatói tisztségre, amit megtiszteltetésnek és óriási kihívásnak tekintettem. Borsod- Abaúj-Zemplén megyében ugyanis rengetegen és sajnos egyre növekvő számban élnek szegények. Alapbeállítottságom a karitatív szemlélet. Mindmáig él bennem az emléke annak, ahogyan kispapkorunkban, a nyíregyházi székesegyházban Keresztes püspök atya nagycsütörtökön megmosta a lábunkat.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.