Egy szájjal és egy szívvel

Görögkatolikus lelkiség

A bizánci egyház szertartásai szépségükkel arra buzdítják az embert, hogy szívvel-lélekkel bekapcsolódjék a misékbe. A szent liturgia szövegében pedig kifejezetten megjelenik az óhaj, hogy „egy szájjal és egy szívvel” dicsőítsük és magasztaljuk a mennyei Atyát.

A közösségi istendicsőítés emelkedetté teszi a lelket. Az enyhe világosságot adó mécsesek lobogó lángja, az illatos tömjénfüst emelkedő burjánzása, az ikonok misztikus ragyogása nemcsak az emberi tekintetet vonzzák a magasba, hanem a lelket is. Ezért fordít különleges gondot a bizánci egyház az istentiszteletek szépségére.

Kőből, fából, sárból

Beszélgetés Csete György építészmérnökkel

„A szobába lépve rányitja az ember a hengerded tetejű utazóládára az ajtót, melynek belsejébe bele van írva a nevem: Csete György. Szép, műszaki betűkkel. Ebben a nagy faládában volt a holmim, mely Mártélyon még mindig megvan, pont a rajzasztalom lábánál” – meséli a Kossuth- díjas építészmérnök. A hetvenöt éves művész- mérnökkel arról beszélgettünk, mi maradandó és mi mulandó az életünkben, mit jelent az általa bevezetett élő építészet fogalma, és milyen anyagok és formák kellenek ahhoz, hogy harmonikusabb lehessen együttélésünk az épített környezetünkkel.

Mit tart lényegesnek az építészetben?

– Fontos, hogy az anyag maradandó legyen. De tény, hogy minél keményebb, annál nagyobb feladat a megmunkálása. A követ csiszolni, milliméter pontossággal méretezni kell, hogy az egyes darabok szépen illeszkedjenek, és ha az ember végighúzza a kezét a felületen, ne sértse meg. A vasbeton például maradandóbb, de mint minden anyag, egyszer az is semmivé lesz: a benne lévő vasszálak megrozsdásodnak, ami a vas felületét és belsejét egyaránt tönkreteszi.

Megőrizni a vízbázisunkat

Az Olvasó írja

Az Új Ember 2013. június 23-i lapszámában A gátak nem nőnek az égig címmel megjelent íráshoz szeretnék hozzászólni.

Vízmérnökök szerint a nagymarosi gát ellen fontos érv, hogy ha a keresztgátat megépítenék, akkor az azt megelőző szakaszon megemelkedne a víz szintje. A nagyobb vízmagasság nagyobb víznyomást gyakorol a meder fenekére, s a nagyobb nyomás nagyobb erővel sajtolja a mélybe a folyó vizét. A gát előtt a folyó sebessége lelassul, s ez együtt jár azzal is, hogy öntisztulása csökken.

Negyvenedik évforduló

Az Olvasó írja

Jó hangulatú osztálytalálkozónk volt Esztergomban. A József Attila Általános Iskola 1973-ban végzett tanulói tartották negyvenedik évfordulójukat Németh Mária, Mara néni, a 8. b osztályfőnökének nagy meglepetésére.

Ima a magasban

A Wallenda név az artistavilágban nem cseng ismeretlenül. Nik Wallenda nevét pedig most azok is megjegyezhették, akik korábban nem hallottak róla. A harmincnégy éves kötéltáncos június 24-én egy mindössze öt centiméter vastagságú kötélen sétált át a kanyargó Little Colorado folyó felett, négyszázötven méteres magasságban.

Júliusi csillagünnep

A japán csillagünnepet (tanabata matsuri) a hetedik hónap hetedik napján tartják (a tanabata szó szerinti jelentése: a hetedik éjszaka). Az ünnep alapja egy szomorú történet, amelynek főszereplője Orihime királyleány, a szövőlány és Hikoboshi, a pásztorfiú (a csillagos égen előbbi a Vega, utóbbi az Altair csillagkép). Orihime az egek királyának, Tenteinek a lánya volt. Reggeltől estig a Tejút mellett szőtte kelméit, rengeteget dolgozott. Apja nagyon aggódott a lánya miatt, félt, hogy elkerüli őt a szerelem, ezért úgy intézte, hogy Orihime találkozhasson a pásztorfiúval, aki a Tejút másik oldalán élt. A két fiatal első látásra egymásba szeretett, és hamarosan egybekeltek.

Madarak a Böddi-széken

Haraszthy László és Dénes János barátaimmal június 12-én a Harta közelében lévő Böddiszékhez látogattunk. Meleg nyári idő és sok madár fogadott bennünket. Hartai madarász barátainkkal a megfigyelőtoronynál találkoztunk, onnan indultunk, hogy bejárjuk a területet. Amikor a fodrozódó vizet néztem, eszembe jutott a tavalyi aszályos nyár, amikor minden kiszáradt, és a fehéren izzó, szikes tófeneket tapostuk. A vízen most sok madár úszott. Két hófehér bütykös hattyú mögött feketeszárcsa-csapat ringatózott. Szokatlan látvány, hiszen ebben az időben fiókákat kellene vezetniük.

Mélységből kiáltók

Chile közel van. Itt, a nappalinkban. A televízió, a világháló segítségével úgy követhettük nyomon a mélyben rekedt bányászok föld alatti viszontagságait, majd sikeres szabadulását, mintha magunk is a helyszínen lennénk. Míg e sorokat írom, fél szemmel a mentési munkálatok élő közvetítését figyelem az egyik hírportálon. Bár sokan – nem alaptalanul – aggódva tekintünk a digitális technológia, az életünk minden területére beszivárgó információáradat már-már korlátozhatatlan előretörésére, most itt a nagyszerű lehetőség észrevennünk a fejlődésben rejlő pozitívumokat. Merthogy e katasztrófa révén olyan üzenetek kerülhettek be a nemzetközi média vérkeringésébe és ezáltal emberek százmillióinak gondolataiba, amelyek értéket hordoznak.