Isten teremtő mozdulatát követve

Szerző:

Kisléghi Nagy Ádám művészi közelmúltjáról és terveiről

Az önmagáról megfeledkező, nagyszívű Isten mozdulatát követve a művész saját emberi természete ellen fordul, hogy megnyissa a valódi létezés felé az Embert. Az ábrázolásban lemezteleníti, védtelenné teszi önmagát. Vállalja az önfeladást, az áldozatot, az egyenes és nyílt beszédet, kerül minden homályt és sötétséget. Csak így képes az alaktalant alakká, a dolgokat a láthatatlanból kiemelve láthatóvá tenni – vallja ars poeticájában Kisléghi Nagy Ádám. A visszahúzódó, ám festményei által kitárulkozó, a spiritualitásban kiteljesedő művész két munkájával most éppen itáliai tárlatokon „vendégszerepel”. A caravaggiói hagyományt követő, nemzetközi hírű alkotóval nyár végi ikonfestő tábora után beszélgettünk.

A szenvedély édes kényszere

Szerző:

Műalkotások Kovács Gábor gyűjteményéből

Csók István ifjú feleségéről készített bűbájos képe néz le rám klasszikus blondelkeretben az Andrássy úti Kogart Galériában. A fehér bőrű, összekulcsolt kezű, mosolygós asszony piros szája és harmonikus derűje éles ellentétben áll a háttér sötét, barnás színeivel. A hatalmas váza a vén bútorok között egy letűnt kor, a századvég lakásbelsőinek hangulatát idézi.

Régi képeket nézegetni, múzeumokba, kiállítótermekbe járni mindig időutazást is jelent. Sűrű, nehéz brokátok, függönyök, szobabelsők; az egykor élt emberek intim környezete figyelhető meg a festményeken. A tájképeken láthatjuk, hogyan alakították át a természetet maguk körül – nem mindig előnyére. Szerencsére azért van, ami állandónak mondható; Csók másik képe, a Balatoni táj című, akár ma is készülhetett volna. Az alacsony horizontállású festményen a Balaton fölött messzire magasodik a bárányfelhők sokasága. Mennyire más megközelítése ez a magyar tengernek, mint Egry József napfénytől, párától átitatott festői világa…

Tan­év­kez­dés – ag­go­dal­mak­kal

Szerző:

„Ma­mi, kell iz­gul­ni az év­nyi­tó­tól?” Idén el­sős kis­lá­nyom kér­dez­te ezt a múlt hé­ten az édes­any­já­tól. A kér­dés­re ugyan gyors és meg­nyug­ta­tó vá­laszt ka­pott, de ha őszin­ték aka­runk len­ni, ak­kor be­vall­juk, hogy a gyer­me­kek és a ta­ná­rok mel­lett mi, szü­lők iz­gu­lunk csak iga­zán így tan­év­kez­det ide­jén. De iz­gul­nak az új tan­év ele­jén ott is, ahol most lett ka­to­li­kus az is­ko­la, vagy ép­pen új ve­ze­tőt ka­pott az in­téz­mény. A lel­ki­is­me­re­tes szü­lők min­den­eset­re már nyá­ron meg­vá­sá­rol­tak min­dent, ami­re gyer­me­ke­ik­nek szük­sé­gük lesz, de ta­lán a leg­fon­to­sabb iz­gul­ni­va­lónk, hogy év köz­ben mű­köd­jön min­den.

A bé­ke ki­ál­tá­sa

Szerző:

Böjt- és ima­nap Szí­ria és a vi­lág bé­ké­jé­ért

Fe­renc pá­pa böjt- és ima­na­pot hir­de­tett Szí­ria és a vi­lág bé­ké­jé­ért szep­tem­ber 7-ére. „Meg­hí­vom a nem ka­to­li­kus ke­resz­tény test­vé­re­ket, más val­lá­sok kö­ve­tő­it és min­den jó­aka­ra­tú em­bert, hogy az ál­ta­luk leg­meg­fe­le­lőbb­nek ítélt mó­don csat­la­koz­za­nak eh­hez a kez­de­mé­nye­zés­hez” – fo­gal­ma­zott múlt vasárnapi fel­hí­vá­sá­ban a szent­atya.

„Ma, ked­ves test­vé­rek, sze­ret­ném tol­má­csol­ni azt a ki­ál­tást, amely nö­vek­vő ag­go­da­lom­mal tör fel a föld min­den ré­szé­ről, min­den nép, min­den em­ber, az egyet­len nagy csa­lád, az em­be­ri­ség szí­vé­ből: ez a bé­ke ki­ál­tá­sa! A ki­ál­tás, amely hir­de­ti: bé­kés vi­lá­got aka­runk, a bé­ke em­be­rei kí­vá­nunk len­ni, azt akar­juk, hogy tár­sa­dal­munk­ban, ame­lyet meg­osz­tott­sá­gok és konf­lik­tu­sok té­páz­nak, le­gyen vég­re bé­ke; so­ha töb­bé há­bo­rút! So­ha töb­bé há­bo­rút! A bé­ke vég­te­le­nül ér­té­kes aján­dék, ame­lyet elő kell moz­dí­ta­ni és ol­tal­maz­ni kell – mond­ta Fe­renc pá­pa, majd így foly­tat­ta: – Rend­kí­vül nagy szen­ve­dés­sel és ag­go­da­lom­mal élem meg azt a sok konf­lik­tust, amely vi­lág­szer­te je­len van, de ezek­ben a na­pok­ban mé­lyen meg­seb­zik szí­ve­met a szí­ri­ai tör­té­né­sek, és ag­gó­dom a ki­lá­tás­ban lé­vő drá­mai fej­le­mé­nye­kért.

Táb­la­kép a kö­zép­ko­ri Fi­ren­zé­ből

Szerző:

Éve­kig egy kunhegyesi plé­bá­ni­án őriz­ték

Hos­­szú éve­ken át egy kunhegyesi plé­bá­ni­án őriz­ték azt a táb­la­ké­pet, amely­ről idő­köz­ben ki­de­rült, hogy a XIV. szá­za­di Fi­ren­zé­ből szár­ma­zik. A gó­ti­kus rit­ka­ság­gal a mű­vé­szet­ked­ve­lők is meg­is­mer­ked­het­nek a Szol­no­ki Ga­lé­ri­á­ban au­gusz­tus 29-én meg­nyí­ló ki­ál­lí­tá­son – je­len­tet­te be az ese­ményt be­ha­ran­go­zó saj­tó­tá­jé­koz­ta­tón Hor­váth Lász­ló, a szol­no­ki Dam­ja­nich Já­nos Mú­ze­um igaz­ga­tó­ja.

Zsolnay Lász­ló mű­vé­szet­tör­té­nész, az al­ko­tás fel­fe­de­ző­je el­mond­ta: a Szent Györ­gyöt és Szent Do­mon­kost áb­rá­zo­ló táb­la­kép­re 2010-ben, anyag­gyűj­tés köz­ben buk­kan­tak rá. Már el­ső szem­lé­zé­se­kor meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy a fa­táb­la százéves­nél jó­val ré­geb­bi le­het.

Érem­eső a ka­jak-ke­nu vébén

Szerző:

Van még jó hírünk

Ti­zen­hét érem­mel zár­ta a ma­gyar vá­lo­ga­tott a szep­tem­ber 1-jén vé­get ért duisburgi ka­jak-ke­nu vi­lág­baj­nok­sá­got: hét arany, öt ezüst és öt bronz a mér­leg. Ez­zel a má­so­dik he­lyen vé­gez­tünk az érem­táb­lán, rá­adá­sul a do­bo­gós he­lyek kö­zül hét olim­pi­ai szám­ban szü­le­tett.

Egész­sé­ges táp­lál­ko­zás

Szerző:

A hit útja

Az egész­sé­ges táp­lál­ko­zás fő­ként a fej­lő­dő szer­ve­zet szá­má­ra fon­tos. Mind­ez nem­csak bi­o­ló­gi­ai szin­ten mű­kö­dik így, de az új meg­té­rők lel­ki fej­lő­dé­sét te­kint­ve is. Szent Pé­ter el­ső le­ve­lé­ben fel­idé­zi, hogy „nem rom­lan­dó, ha­nem ro­mol­ha­tat­lan mag­ból” szü­let­tünk új­já, „Is­ten élő és örök sza­va ál­tal” (1Pt 2,23). Is­ten Igé­je nem csu­pán a meg­té­rés so­rán, az új­já­szü­le­tés ide­jén köz­ve­tí­ti szá­munk­ra Is­ten élet­adó je­len­lét­ét, de ké­sőbb is el­en­ged­he­tet­le­nül szük­sé­ges. A hi­te­les meg­té­rés egyik leg­fel­tű­nőbb je­le, hogy az új hí­vő ki­elé­gít­he­tet­len szel­le­mi éh­sé­get érez Is­ten sza­va után. Olyan em­be­rek, akik az­előtt ér­dek­te­len­nek és ért­he­tet­len­nek ta­lál­ták a Bib­li­át, most csil­la­pít­ha­tat­lan vá­gyat érez­nek, hogy ol­vas­sák. És va­ló­ban, fal­ják is! Ké­pe­sek na­po­kon ke­resz­tül, éj­jel-nap­pal ol­vas­ni, lan­ka­dat­la­nul, az una­lom leg­cse­ké­lyebb je­le nél­kül. „Úgy ér­zem, hogy sze­mé­lye­sen ne­kem ír­ták! – hall­juk tő­lük gyak­ran, és eszünk­be jut a hí­res de­fi­ní­ció: „A Szent­írás Is­ten ne­künk írott sze­rel­mes le­ve­le!” Igen, a fris­sen meg­tért ke­resz­té­nyek ez­zel az iz­ga­lom­mal ol­vas­sák, s így hall­gat­ják a va­ló­ban bib­li­ai ala­po­kon nyug­vó ige­hir­de­tést is.

Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.