Bingeni Hildegárd csupán egyike azoknak a kivételes apácáknak, akik mai értelemben is figyelemre méltó karriert futottak be. A Rajna-vidéki nemesi Bermersheim család lányaként született 1098-ban. A korabeli szokások szerint már fiatalon bencés apácákra bízták a nevelését. Első szerzetesi otthona a Rajna-vidék–Pfalzban található Disibodenberg volt. Amikor 1136-ban az apátnő meghalt, a nővérek Hildegárdot választották vezetőjükké. Betegsége miatt tiltakozott e tisztség ellen, de csak a teste volt gyenge.
1147 és 1152 között kolostort építtetett a Bingen melletti Rupertsbergen. 1165-ben pedig újjászervezte az elnéptelenedett ebingeni ágostonos kolostort. Hildegárd mindkét közösségnek haláláig, 1179-ig apátnője volt.
Kivételes teológiai műveltsége mellett jártas volt a természettudományokban, a költészetben és a zeneszerzésben is. A természettel és a gyógyítással foglalkozó írásai miatt az első német tudós- és orvosnőnek szokták nevezni. A betegek messzi vidékekről, sőt más országokból is felkeresték a rupertsbergi kolostort.
Sokan kértek Hildegárdtól teológiai, lelki vagy éppen közéleti kérdésekre vonatkozó tanácsot. Leveleit pápák, hercegek és püspökök is olvasták. Írásai közül misztikus látomásairól szóló trilógiája, a rupertsbergi Scivias-kódex, Az Úr utainak ismerete, Az érdemszerzés könyve és Az isteni művek könyve a legjelentősebbek.
Hildegárd tekintélyét jól mutatja a következő eset: egy alkalommal meghívták Kölnbe, hogy szóljon a katarok ellen. Megtette, de azután az elvilágiasodott papokat és szerzeteseket ostorozta: „Istent nem ismertek, embertől nem féltek. Nem olyan prédikátorok vagytok, amilyennek Isten látni akar benneteket. Részben lovagok, részben szolgák vagytok, gőg, dicsőség, szórakozás, ezek jegyében telik az életetek.” Efféle kritikát kevesen engedhettek meg maguknak akkoriban.
Ugyanakkor számos ellenségre is szert tett az évek során. Egy ifjú lovag, aki a mainzi érsek ellensége volt, és akit az érsek kiközösített, Hildegárd kolostorában keresett menedéket. A lovag az apátnő és egy pap színe előtt bűnbánatot tartott, és a szentségek felvétele után meghalt. Hildegárd elrendelte, hogy a kolostor temetőjében temessék el. Az érseki kancellária követelni kezdte, hogy a kiközösített férfi holttestét vegyék ki a megszentelt földből, és ássák el a temetőn kívül. Hildegárd azonban következetesen kitartott döntése mellett. Emiatt nővéreivel együtt kiközösítették. Hosszas tárgyalásokra és befolyásos emberek közbenjárására volt szükség ahhoz, hogy az érsek végül visszavonja ítéletét. 2012-ben, amikor XVI. Benedek pápa Hildegárdot szentté avatta, egyházdoktori címmel is felruházta.
