Fü­löp-szi­ge­tek

Szerző:

Ka­to­li­ku­sok tün­tet­tek a kor­rup­ció el­len

A ka­to­li­kus egy­ház is kép­vi­sel­tet­te ma­gát a száz­ezer tün­te­tő kö­zött, akik a kor­mány­ban dú­ló kor­rup­ció el­len til­ta­koz­tak au­gusz­tus 26-án a Fü­löp-szi­ge­te­ki fő­vá­ros­ban, Ma­ni­lá­ban.

Luis Antonio Tagle bí­bo­ros, Ma­ni­la ér­se­ke (ké­pün­kön), aki ma­ga is részt vett a meg­moz­du­lá­son, ar­ra szó­lí­tot­ta fel hon­fi­tár­sa­it, hogy „test­vé­ri sze­re­tet­tel for­dul­ja­nak a sze­gé­nyek és a ki­zsák­má­nyol­tak fe­lé”, és hogy a be­csü­let ve­zes­se őket cse­le­ke­de­te­ik­ben. Az ér­sek azt kér­te min­den részt­ve­vő­től: mu­tas­sa­nak fel több „tisz­tes­sé­get és ha­za­sze­re­tetet”, és fe­le­ke­zet­től füg­get­le­nül ter­jes­­szék egy­más kö­zött eze­ket a ma­ga­tar­tás­for­má­kat a temp­lo­mok­ban és a me­cse­tek­ben is. Épít­se­nek ki va­ló­di együtt­mű­kö­dést, mely­nek hi­á­nya nem­csak a ve­ze­tő ré­teg tag­ja­i­ra, de a pol­gá­rok­ra is jel­lem­ző.

Vatikán

Szerző:

Pietro Pa­ro­lin az új ál­lam­tit­kár

Fe­renc pá­pa au­gusz­tus 31-én az öt­ven­nyolc éves Pietro Pa­ro­lin ér­se­ket, je­len­le­gi ve­ne­zu­e­lai apos­to­li nun­ci­ust ne­vez­te ki va­ti­ká­ni ál­lam­tit­kár­rá, mi­u­tán el­fo­gad­ta a het­ven­nyolc éves Tar­ci­sio Ber­to­ne bí­bo­ros le­mon­dá­sát.

Az ok­tó­ber 15-i ha­tál­­lyal hi­va­tal­ba lé­pő új ál­lam­tit­kár még nem bí­bo­ros, de ad­dig is, míg új cí­mét meg­kap­ja, tel­jes ha­tás­kör­rel ve­ze­ti majd a pá­pa köz­vet­len hi­va­ta­li szer­ve­ze­tét, az ál­lam­tit­kár­sá­got, gon­dos­ko­dik a kú­ria fő­hi­va­ta­la­i­nak ös­­sze­han­golt mű­kö­dé­sé­ről, és irá­nyít­ja a va­ti­ká­ni dip­lo­má­ci­át. Fe­renc pá­pa leg­fon­to­sabb sze­mé­lyi dön­té­sét fe­szül­ten vár­ták, mert Tarcisio Bertone hét évig tar­tó ál­lam­tit­kár­sá­ga ide­jén ép­pen az ösz­­sze­han­golt mű­kö­dés vo­nat­ko­zá­sá­ban me­rül­tek fel is­mét­lő­dő prob­lé­mák.

Bol­dog­gá ava­tták Vladimir Ghika vér­ta­nút

Szerző:

Fe­renc pá­pa kül­döt­te, Angelo Amato bí­bo­ros, a Szenttéavatási Kong­re­gá­ció pre­fek­tu­sa au­gusz­tus 31-én a bol­do­gok so­rá­ba ik­tat­ta Vladimir Ghika ro­mán vér­ta­nút, az el­ső két­rí­tu­sú ro­má­ni­ai ka­to­li­kus pa­pot. A szer­tar­tást a bu­ka­res­ti Romexpo ki­ál­lí­tá­si csar­nok­ban tar­tot­ták meg, több ezer hí­vő je­len­lét­ében. Az ün­nep­sé­gen részt vet­tek az or­to­dox egy­ház és az ál­lam kép­vi­se­lői is. Az új bol­dog li­tur­gi­kus em­lék­nap­ja má­jus 16-án lesz.

Hi­tet, öröm­ben

Szerző:

Padre Antonio bra­zil „sztár­pap” a gyó­gyí­tás­ról és a fel­sza­ba­dí­tás­ról

Ha csak úgy az ut­cán ta­lál­koz­nék ve­le, és azt mon­da­nák, a bra­zi­lok nagy ked­ven­ce, úgy gon­dol­nám, va­la­me­lyik szap­pan­ope­ra fő­hő­se, pél­dá­ul jó­sá­gos ül­tet­vé­nye­se. Az­tán na­gyot néz­nék, ha el­árul­nák: pap. De nem az ut­cán ta­lál­ko­zom ve­le, ha­nem az egyik mi­sé­jén ve­szek részt. Antonio Furtado úgy­ne­ve­zett gyó­gyí­tó szent­mi­sé­ket tart, ame­lyek he­ten­te több mint öt­ezer em­bert von­za­nak.

Most mint­egy két­szá­zez­ren va­gyunk, hi­szen a mai kü­lön­le­ges al­ka­lom. Fesz­ti­vált ren­dez­nek az észak­ke­let-bra­zí­li­ai Fortalezában, még­hoz­zá ka­to­li­kus kön­­nyű­ze­ne­it. En­nek nyi­tó szent­mi­sé­jét tart­ja Padre Antonio (ahogy a bra­zi­lok ne­ve­zik), s több­nyi­re fi­a­ta­lok gyűl­nek ös­­sze.

Ki­vé­tel

Szerző:

Parallax
Ki­vé­tel erő­sí­ti a sza­bályt – így a köz­mon­dás. Jé­zus a zsi­dó tör­vé­nyek­ben fon­tos sza­bály gya­nánt meg­kö­ve­telt szom­ba­ti ti­lal­mat meg­szeg­te, ami­kor gyó­gyí­tott, s ami­kor ta­nít­vá­nyai szom­ba­ti na­pon a bú­za­föld men­tén ma­go­kat sze­mez­get­tek, meg­véd­te őket azok­kal szem­ben, akik a tör­vény­re hi­vat­koz­tak. Pe­dig a tör­vé­nyek­nek min­dig ér­vé­nyes­nek kell len­ni­ük, mert ha nem, ak­kor össze­za­va­ro­dik a tár­sa­da­lom. Az er­kölcs tör­vé­nyek tel­je­sí­té­sét je­len­ti.

Aho­va a szü­lői kéz már nem ér el… I.

Szerző:

Felkészülő

Ti­bor: Gyer­me­ke­in­ket aján­dék­ba kap­juk a Jó­is­ten­től, és meg­fe­le­lő idő­ben el kell en­ged­nünk a ke­zü­ket. De mi az a meg­fe­le­lő idő, és ho­gyan kell el­en­ged­nünk őket? Szü­lők­kel be­szél­get­ve gyak­ran ve­tő­dik fel ez a kér­dés, amely ter­mé­sze­te­sen min­den­kit fog­lal­koz­tat. Ami­kor gyer­me­ke­ink meg­szü­let­nek, tel­je­sen ránk van­nak utal­va. Öl­be ves­­szük, daj­kál­juk, ba­ba­ko­csi­ban sé­tál­tat­juk őket, és ve­lünk jön­nek, aho­va vis­­szük őket. Az­tán né­hány hó­na­pos ko­ruk­ban el­kez­de­nek mász­ni, és már nem­csak oda jut­nak el, aho­va mi sze­ret­nénk. Fi­gyel­jük bon­ta­ko­zó ér­dek­lő­dé­sü­ket, pró­bál­juk tá­vo­labb­ról óv­ni cse­me­té­in­ket, ne­hogy va­la­mi baj ér­je őket, vagy kárt te­gye­nek va­la­mi­ben: le ne es­se­nek a lép­csőn, meg ne üs­sék ma­gu­kat, el ne tör­jék az ér­té­kes por­ce­lán­ja­in­kat. Az­tán – ele­in­te még bi­zony­ta­la­nul – meg­te­szik az el­ső lé­pé­se­i­ket. Na­gyon nagy öröm ez a szü­lők szá­má­ra, de bi­zony újabb ve­szély­for­rá­so­kat is je­lent. Még­is el­en­ged­jük kis­gyer­me­ke­ink ke­zét, és mes­­szebb­ről fi­gyel­jük, kö­vet­jük, óv­juk őket. Az­tán el­jön az idő, ami­kor óvo­dá­ba, is­ko­lá­ba men­nek, be­ke­rül­nek éle­tük el­ső kö­zös­sé­ge­i­be, im­már nél­kü­lünk.

A fé­le­lem­ről III.

Szerző:

Felkészülő

A ha­lál­fé­le­lem a pszi­cho­ló­gia je­len­le­gi ál­lás­pont­ja sze­rint hét-nyolc éves ko­rig nem ala­kul ki. Óvo­dás­kor­ban ál­ta­lá­ban ha­son­ló kép él a ha­lál­ról a gyer­mek­ben, mint a ter­mé­sze­ti né­pek kö­ré­ben: a ha­lál egy „nagy uta­zás”, ahon­nan – a gyer­me­ki fan­tá­zi­á­ban – vis­­sza is vár­ha­tó az, aki el­ment.
A szo­ron­gó, hát­rá­nyos, ki­szol­gál­ta­tott vagy füg­gő hely­zet­ben nö­vek­vő gyer­mek vi­szont más­ként él­he­ti meg a vesz­te­sé­get, az el­mú­lást. Mi­vel nin­cse­nek esz­kö­zei a ha­lál gon­do­la­tá­nak fel­dol­go­zá­sá­hoz, a pro­jek­ci­ót al­kal­maz­za, az­az ki­ve­tí­ti szo­ron­gá­sát, és bűn­ba­kot ke­res. A bűn­bak leg­több­ször az el­vesz­tett sze­mély vagy köz­vet­len kör­nye­ze­te le­het (lásd Jó­zsef At­ti­la ver­se­it).

A ne­ve­lés a szív dol­ga

Szerző:

Szak­kö­zép­is­ko­lá­kat vett át a szalézi rend

A Don Bosco Szalézi Tár­sa­sá­ga fenn­tar­tá­sá­ba ke­rült au­gusz­tus vé­gén két bu­da­pes­ti kö­zép­fo­kú ok­ta­tá­si in­téz­mény. Az in­for­ma­tika–művészeti irá­nyult­sá­gú Szám­alk-Szalézi Szak­kö­zép­is­ko­la és a fő­leg egész­ség­ügyi és szo­ci­á­lis kép­zé­se­ket nyúj­tó Meta-Don Bosco Szak­kö­zép­is­ko­la a tar­to­má­nyi ta­nács hoz­zá­já­ru­lá­sa után a rend­fő­nök és az egye­te­mes ta­nács jó­vá­ha­gyá­sá­val lett a sza­lé­ziaké. Koblencz At­ti­lát, a Don Bosco Szalézi Tár­sa­sá­ga pe­da­gó­gi­ai igaz­ga­tó­ját az in­téz­ke­dés hát­te­ré­ről kér­dez­tük.

– Ma­gyar­or­szá­gon évek óta sok szó esik ar­ról, hogy szín­vo­na­las és kor­sze­rű szak­kép­zést biz­to­sí­tó in­téz­mé­nyek­re van szük­ség ah­hoz, hogy meg­fe­le­lő­en kép­zett szak­em­be­rek ke­rül­je­nek a gaz­da­ság­ba. A szalézi rend szá­má­ra mi­ért fon­tos a szak­ok­ta­tás?

– Ha­zánk­ban, fő­leg Bu­da­pes­ten tör­té­nel­mi ha­gyo­mány, hogy a ka­to­li­kus egy­ház ke­zé­ben lé­vő köz­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek rend­kí­vül ma­gas szín­vo­na­lú gim­ná­zi­u­mi kép­zést nyúj­ta­nak. Don Bosco és a sza­lé­zi­ak min­dig nagy gon­dot for­dí­tot­tak ar­ra, hogy a ne­héz sor­sú fi­a­ta­lok meg­fe­le­lő szak­kép­zett­sé­get sze­rez­hes­se­nek, és tu­dá­suk­kal el tud­ja­nak he­lyez­ked­ni. A rend ki­fe­je­zett cél­ja, hogy az is­ko­la Don Bosco szán­dé­ka sze­rint „be­csü­le­tes pol­gá­ro­kat és jó ke­resz­té­nye­ket” ne­vel­jen, és se­gít­se a fi­a­ta­lok fel­nőt­té vá­lá­sát. A szalézi ok­ta­tá­si in­téz­mény a ma­ga sa­já­tos esz­kö­ze­i­vel és le­he­tő­sé­ge­i­vel igyek­szik hoz­zá­já­rul­ni a kul­tú­ra, a gaz­da­ság és a tár­sa­da­lom ke­resz­tény ér­té­kek sze­rin­ti át­for­má­lá­sá­hoz, így tu­laj­don­kép­pen egy­szer­re ne­vel és evan­ge­li­zál.