Új is­ko­lát nyi­tott a mál­tai sze­re­tet­szol­gá­lat

Devecser

A leg­újabb, devecseri szak­is­ko­lá­val együtt im­már négy­re bő­vült a ka­ri­ta­tív szer­ve­zet ál­tal fenn­tar­tott is­ko­lák szá­ma.
A 2013/14-es tan­év­től új is­ko­lá­val bő­vült a Ma­gyar Mál­tai Sze­re­tet­szol­gá­lat ál­tal fenn­tar­tott köz­ne­ve­lé­si in­téz­mé­nyek rend­sze­re. Ne­gye­dik­ként szep­tem­ber 1-jén meg­nyi­tot­ta ka­pu­it a Ma­gyar Mál­tai Sze­re­tet­szol­gá­lat De­ve­cse­ri Szak­is­ko­la, ahol a 9. év­fo­lya­mon he­gesz­tők, va­la­mint szo­ci­á­lis gon­do­zók és ápo­lók kezd­ték meg ta­nul­má­nya­i­kat.

Rö­vi­den

Tan­év­nyi­tó az eg­ri ba­zi­li­ká­ban

Fő­egy­ház­me­gyei tan­év­nyi­tót tar­tot­tak au­gusz­tus 27-én az eg­ri ba­zi­li­ká­ban. Negy­ven is­ko­la és egy fel­ső­ok­ta­tá­si kol­lé­gi­um pe­da­gó­gu­sai és lel­ké­szei, va­la­mint az Eg­ri fő­egy­ház­me­gye te­rü­le­tén mű­kö­dő szer­ze­tes­ren­dek és egy­há­zi szer­ve­ze­tek fenn­tar­tá­sá­ban lé­vő köz­ne­ve­lé­si in­téz­mé­nyek ve­ze­tői vet­tek részt az ese­mé­nyen, kö­zel ezer­hat­szá­zan. Szent­mi­sét mu­ta­tott be Ternyák Csa­ba eg­ri ér­sek, majd szak­mai elő­adá­sok kö­vet­kez­tek. Csókay And­rás agy­se­bész a hit és a ta­ní­tás kap­cso­la­tá­ról, Hoffmann Ró­zsa ál­lam­tit­kár pedig a köz­ne­ve­lé­si meg­újí­tá­sá­ról be­szélt. A tan­év­nyi­tón át­ad­ták a Szent Gel­lért-dí­ja­kat.
(n)

Lé­lek ál­tal ve­zet­ve

El­kö­te­le­ződ­tek egy­más és az egy­ház iránt – ta­lál­ko­zás a Föld­vá­ri há­zas­pár­ral

Ti­zen­ki­lenc éve­sen há­za­sod­tak ös­­sze, az­tán hu­szon­két éve­sen el­ke­rül­tek Izsák­ra, szol­gá­la­ti he­lyük­re. Biz­to­san vol­tak olya­nok, akik ta­lál­gat­ták, hogy bír­ják majd a kö­zös éle­tet a fi­a­ta­lok, akik ilyen ko­rán el­kö­te­le­ződ­tek egy­más és az egy­ház iránt. Ki­tar­tó, nagy sze­re­tet­ről ta­nús­ko­dó szol­gá­la­tuk hu­szon­ötö­dik év­for­du­ló­ját au­gusz­tus el­se­jén ün­ne­pel­ték. Föld­vá­ri Jó­zsef di­a­kó­nus és fe­le­sé­ge, Tün­de hit­tel meg­élt, küz­del­mes, de öröm­te­li ed­di­gi éve­ik­ről me­sél­tek.

Ho­gyan kez­dő­dött az együtt töl­tött el­ső ne­gyed­szá­zad?

Jó­zsef: Mind­ket­ten vá­ci­ak va­gyunk. Podmaniczki Im­re atya hit­ta­no­sa vol­tam – ő itt Izsá­kon a plé­bá­nos. Na­gyon meg­sze­ret­tem őt, ami­kor Csanytelekre ke­rült. Hat­he­ten­te jár­tunk hoz­zá Tün­di­vel, foly­ton gyűj­tö­get­ve az uta­zás­ra. Az egyik al­ka­lom­mal azt mond­tam ne­ki, hogy mi­lyen jó len­ne, ha min­dig így együtt len­nénk. Er­re ő azt vá­la­szol­ta, hogy en­nek nincs sem­mi aka­dá­lya. ő Izsák­ra megy, mi pe­dig egy évig gon­dol­kod­junk, hogy sze­ret­nénk-e kö­vet­ni őt. Azt mond­ta, a zöld utat kell ke­res­ni. Vár­juk meg, egy év múl­va is lesz-e még ked­vünk eh­hez, nem ala­kul-e más­ho­gyan az éle­tünk. Ez 1988-ban volt.

Tün­de: Az az egy év na­gyon jó volt ar­ra, hogy az Úr­is­ten elé vi­gyük az ügyün­ket. Úgy gon­do­lom, sem­mi­lyen dön­tést nem sza­bad el­kap­kod­ni, elő­ször Is­tent kell meg­kér­dez­nünk ró­la. Meg­nyug­ta­tó volt szá­mom­ra, hogy Im­re atya azt mond­ta, vár­juk meg, zöld utat ka­punk-e.

Vis­­sza­ad­ni az em­bert ön­ma­gá­nak

A ke­resz­té­nyek vé­del­mé­ről a Rimini Meetingen

„Em­be­ri vész­hely­zet” – ez­zel a mot­tó­val ren­dez­ték meg a 34. Rimini Meetinget. A gon­do­la­tot ép­pen hu­szon­öt év­vel ez­előtt fo­gal­maz­ta meg Luigi Giovanni Giussani, a Co­mu­nio­ne e Liberazione (CL) ka­to­li­kus lel­ki­sé­gi moz­ga­lom ala­pí­tó­ja, s ma ak­tu­á­li­sabb, mint va­la­ha.

E ki­fe­je­zés­sel kap­cso­lat­ban a ta­lál­ko­zón több­ször el­hang­zot­tak Fe­renc pá­pa sza­vai: „Ez a krí­zis nem csu­pán gaz­da­sá­gi vagy kul­tu­rá­lis vál­ság. Ez az em­ber vál­sá­ga. Az em­ber az, aki vál­ság­ban van!”

Az idei meeting leg­fon­to­sabb lá­to­ga­tó­ja Enrico Letta olasz mi­nisz­ter­el­nök volt, aki nem csu­pán dísz­ven­dég­ként vett részt az ese­mé­nyen, ha­nem egy tel­jes nap­ra be­kap­cso­ló­dott a prog­ram­ba. Giorgio Napolitano olasz köz­tár­sa­sá­gi el­nök, aki ta­valy lá­to­ga­tott el a ta­lál­ko­zó­ra, tar­tal­mas videoüzenetet kül­dött a részt­ve­vők­nek. Mind­ez nem pusz­tán az olasz bel­po­li­ti­ka, és nem is csu­pán a Comunione e Liberazione, ha­nem egy karizma, egy kö­zös­ség, az egy­ház ér­té­ke­lé­se.

Pil­lan­tás Bots­wa­ná­ra

Ahol nyil­ván­va­ló: a csa­lád együtt megy temp­lom­ba

Az el­múlt na­pok­ban nem­zet­kö­zi ma­te­ma­ti­kai kon­fe­ren­ci­át tar­tot­tak Bu­da­pes­ten. Er­re az al­ka­lom­ra ér­ke­zett ha­za Székelyhidi Lász­ló pro­fes­­szor, aki­nek a kon­fe­ren­cia té­má­já­hoz kap­cso­ló­dó ku­ta­tá­si te­rü­le­te a spekt­rál­ana­lí­zis, il­let­ve a spektrálszintézis. A pro­fes­­szort ter­mé­sze­te­sen nem er­ről kér­de­zem. Ta­lál­ko­zá­sunk hely­szí­ne is kü­lö­nös­nek tetsz­het. Az es­ti szent­mi­se után a bu­da­pes­ti Egye­te­mi temp­lom­ban ér­tem utol, ahol or­go­nán gya­ko­rolt. Székelyhidi pro­fes­­szor ugyan­is – ami­kor Ma­gyar­or­szá­gon tar­tóz­ko­dik – rend­sze­re­sen kántorizál szü­lő­vá­ro­sá­ban, s egy idő óta a gaborone-i szé­kes­egy­ház ven­dég­kán­to­ra. Szá­mos or­szág­ban ta­ní­tott ed­di­gi pá­lya­fu­tá­sa so­rán: Ku­va­it­ban, az Egye­sült Ál­la­mok­ban, Né­met­or­szág­ban, Omán­ban, Svájc­ban, elő­a­dott Camb­rid­ge-ben, fél éve pe­dig a bots­wa­nai egye­tem pro­fes­­szo­ra. E tá­vo­li or­szág éle­té­ről be­szél­get­tünk, kü­lö­nö­sen az ot­ta­ni ka­to­li­kus kö­zös­ség­ben szer­zett el­ső be­nyo­má­sa­i­ról.

Épü­lő tor­nyok Lk 14,25–33

A biblia üzenete

Krisz­tus kö­ve­té­se – ez ma­ga a ke­resz­tény lét­mód. Hin­ni nem egy­sze­rű­en azt je­len­ti, hogy el­fo­ga­dunk va­la­mi­fé­le ki­je­len­tés­hal­mazt az Ab­szo­lú­tum­ról, vagy hogy tör­vény­tisz­te­lő ma­ga­tar­tás­sal kö­ve­tünk egy ci­zel­lált er­köl­csi rend­szert. Hin­ni an­­nyit tesz, mint kö­vet­ni Krisz­tust. Kö­vet­ni az éle­tünk út­ján, kö­vet­ni a dön­té­se­ink­ben, vá­gya­ink­ban, aka­ra­tunk­ban, gon­do­la­tunk­ban, sza­va­ink­ban és cse­le­ke­de­te­ink­ben. Egész em­be­ri va­lón­kat an­nak szen­tel­jük, hogy tár­sul sze­gőd­jünk Jé­zus is­ten­em­be­ri éle­té­hez, le­gyünk akár pa­pok, akár szer­ze­te­sek, akár csa­lá­do­sak.

Sze­re­pek

Szerzetesség és liturgia

A li­tur­gi­á­ban na­gyon fon­to­sak a kü­lön­fé­le szol­gá­la­tok, és az azo­kat vég­ző szol­gá­lat­te­vők. Sok­szor töp­ren­gek azon, hogy a li­tur­gia sza­bá­lyo­zott vi­lá­ga men­­nyi­re hagy­hat he­lyet an­nak, akik va­ló­já­ban va­gyunk. Mi­köz­ben a rí­tu­sok egy­más­ra kö­vet­ke­zé­sé­nek en­ge­del­mes­ke­dünk, szol­gál­va és tisz­tel­ve az is­ten­tisz­te­let „já­ték­sza­bá­lya­it”, va­jon meg­je­len­het-e be­lő­lünk va­la­mi?

Az egyház az élet pártján

Görögkatolikus lelkiség

Az egyház az élet pártján áll. Az emberi életet nemcsak a születésétől, hanem már a fogantatásától kezdve szentnek és sérthetetlennek tartja. Mert a létrejött élettel – annak bármely stádiumában – célja van Istennek, és nem csupán néhány földi évtizedre, hanem az örökkévalóságra rendeli azt. Görögkatolikus egyházunk szeptember 8-án, Istenszülő Szűz Mária születése napján híveiben különösen is szeretné elmélyíteni ezt a tanítást.