Szabadságba száműzve
A nyári uborkaszezon végén, megbújva a világ nagy eseményeinek tengerében arról olvashattak a szemfülesebbek, hogy az utolsó falasák is megérkeztek Izraelbe. De hogyan kerül egy látszólag politikai hír egy kulturális mellékletbe? És egyáltalán, kik azok a falasák?
Kezdjük ez utóbbival. A falasák – a szó annyit jelent, hogy száműzöttek – etiópiai zsidó vallású feketék. Hagyományuk szerint Salamon király Sába királynőnél tett látogatása során nagyszámú kíséretet vitt magával. Sokan közülük ott is maradtak. Az ő leszármazottaik lennének azok, akik aztán az évszázadok során is megtartották zsidó szokásaikat. Magukat Bétá Észraélnek, azaz Izrael házának is nevezik. Ennek ellenére nem tudnak héberül, nem ismerik a Talmudot, viszont gyakorolnak olyan ősi szertartásokat, mint például az állatáldozat. Mivel az idők folyamán kisebbségben éltek, szokásaikba keresztény elemek is keveredtek. Papjuk a keszoch, aki fehér turbánjával külsőleg is igencsak eltér a rabbiktól. Mivel az 1950-es visszatérési törvény szerint minden zsidónak joga van kivándorolni Izraelbe, a II. világháború után komolyan felmerült a falasák áttelepítése is. Erre azonban tömeges méretekben csak az 1980-as években került sor. Ekkor a Mózes-akció során – melyet később a Józsué- és a Salamon-akció követett – több ezer etiópiai érkezett Izraelbe, nagy részük szudáni menekülttáborokból.