Szabadságba száműzve

 

Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen, a falasák exodusa számtalan kérdést is felvet. Hogyan döntötték el, hogy ki a zsidó? Mi lett a sorsa annak, aki csak menekülni akart az éhhalál elől, ezért zsidónak adta ki magát? Hogyan fogadta az izraeli társadalom a feketéket, amikor már a más kultúrájú Oroszországból érkező fehérek is megkülönböztetést éltek meg? Eltérő vallási szokásaikat megtarthatták, vagy ezen a téren is asszimilálódniuk kellett? Radu Mihãileanu 2005-ben készült, Élj és boldogulj című filmje mindezekre úgy igyekszik választ adni, hogy a rendkívül kényes téma ellenére egy pillanatra sem érezzük, hogy bárkivel is elfogult lenne. Pedig lehetne, hiszen zsidó származású rendezőről van szó. Az egyensúlyt azzal a merész húzással éri el, hogy egy keresztény fiú megpróbáltatásait helyezi a történet középpontjába. 1984 vége. A Mózes-akció során etiópiai zsidókat szállítanak Izraelbe. Köztük van a keresztény Slomo is – ezt a nevet kapja új hazájában – (Moshe Agazai játssza a gyerek, Moshe Abebe a kamasz és Sirak M. Sabahat a felnőtt főszereplőt), akit édesanyja küldött el a menekülttáborból, rábízva őt egy falasa asszonyra. Csak annyit mondott neki búcsúzóul: menj, élj és boldogulj! Slomo titokban tartja származását, így kerül egy telavivi családhoz. Anyja kérésének nem könnyen tud megfelelni, hiszen szinte minden tekintetben hátrányban van. A szülők, a testvérek idegenek. Iskolái során fehér társai szinte folyamatosan éreztetik vele, hogy más, mint a többiek. Amikor felnő és udvarolni kezd, a lány apja rövid úton értésére adja, hogy nem kívánatos személy.


 

Mihãileanu filmje nem csak egy alkalmazkodás története. Bemutatja a falasák egyenjogúsági küzdelmét, a rabbik erőszakos „áttérítési” próbálkozását, az „árulók”, azaz a nem zsidó származású etiópok elleni hadjáratot. De a fehér szülők iskolai kirekesztő magatartását ugyanúgy láthatjuk, mint a kamasz Slomo és nevelőapja közötti ellentéteket.

 

A film igazi értéke mégsem a konfliktusok, hanem a – bármily furcsa, de létező – megoldások bemutatása. A legfőbb természetesen Slomo életútjának alakulása, melynek betetőzése az Etiópiába való visszatérése, immár orvosként. De minderre nem lehetett volna esélye, ha nem állnak mellette esendőségükben is nagylelkű emberek. A nevelőapa (Roschdy Zem), aki vallástalansága ellenére befogadta az árva – és tegyük hozzá, kezelhetetlen – fiút. Nevelőanyja (Yaël Abecassis), aki kezdetben ellenezte az örökbefogadást, később mégis kiállt mellette ország-világ előtt. A nagyapa (Rami Danon), aki Alexandriából kivándorolt zsidóként lelki társa tud lenni Slomónak. Az idős keszoch (Yitzhak Edgar), aki kezdettől tisztában van a fiú származásával. És persze nem utolsósorban a lány (Roni Hadar), aki évekig várt a Párizsban tanuló Slomóra.

 

A Közel-Keletről szóló híradások nap mint nap az erőszakról szólnak. Mihãileanu filmje sok minden mellett arra mutat rá, hogy a hétköznapi emberen is múlik, meddig marad ez így.