Az imádság és az életszentség

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

 

E két fogalom nagyon szorosan összetartozik. A lelki élet keleti atyái gyakran hangsúlyozzák ezt. Szemléletükben ugyanis az imádság egyrészt feltételezi az erényeket, másrészt pedig maga az erények királynője, amely más erényeket is magával vonz. A gondolkodó elme könnyen belátja ezt. Ha az isteni erényekre fordítjuk a figyelmünket, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy hit nélkül nem létezhet az imádság, hiszen az imádkozó ember a magasabb rendű szellemi valóság, Isten felé fordul, s ez feltételezi a hitet, legalábbis annak valamilyen formáját. Remény nélkül nem lenne értelme az imádságunknak, hiszen éppen azért fordulunk Isten felé, mert bízunk abban, hogy meghallgatásra találunk nála. S emlékezzünk csak arra, hogy – ha szégyenkezve valljuk is be magunknak – a legtöbb imánk bizony kérés. Ha pedig a szeretetre tekintünk, ismét azt látjuk, hogy e nélkül sem létezhet imádság. Ugyanis nem hideg fejjel, érzéketlenül fordulunk Istenhez.

Charles de Foucauld december 1.

Szerző:

A hét szentje

 

Charles de Foucauld, bár életében nem talált követőkre, és pápai jóváhagyást sem nyert az általa megálmodott szerzetesrend, mégis a XX. század egyik legnagyobb hatású lelkivezetője lett. 1858-ban született Strasbourgban. Hatévesen árvaságra jutott, nagyszülei nevelték. Kamaszkorában elvesztette a hitét. Érettségi után katonai akadémián tanult tovább. Hazájában, majd Algériában szolgált, de három évvel később elbocsátották, nagyrészt kicsapongó életvitele miatt. Később visszatérhetett a katonai pályára.

Hivatásgyakorlók egy reményközösségben

Szerző:

Országjáró

 

Kunszentmártoni képek, beszélgetések

 

Minden idők eszmeáramlatában jelen van a derű és a sötéten látás. Ez a dolgok természetéből következik, amely az ember benső környezetével függ össze, és azzal a feszültséggel, amit a keresztény életfilozófia időkeretbe helyez: múlt és jelen „együtthatásába”.

 

Az idő okozhat fogságot és szabadságot még a közösség életében is. Erre reagálva egy bölcs lelkipásztor azt mondta: a könnyedség, a rugalmasság a lényeges, akinek sosincs ideje, annak mindig van.

 

Ezt a függő-függetlenséget tapasztaltam legutóbb Kunszentmárton egyházközségében – közösségében – a plébánia életkeretében. Akár jelmondatuk is lehet:foglyai ők a megtartó szabadságnak, és a földi rabság szabadjai. A fölülvalókat keresik. Cseppet sem fellengzős megállapítás, ha valaki beletekint ünnepeikbe, hétköznapjaikba: csupa mozgást, cselekvést lát, rendezettséget; a gond innen sem hiányzik, de nem mindegy, hogy a szellemi irányultság kerül-e előtérbe, az igény, vagy valami kitaszító önző érdek. A plébános és munkatársai biztosítják a szakrális környezet rendezettségét. Magas torony védelmében élnek, rózsafüzérek virágzatában, amely nem hagyja kihűlni a lélek-régiót.

Ősbemutató Szolnokon – színmű Sándor Istvánról

Szerző:

A boldog (Utolsóból első) címmel éppen egy hónappal a boldoggá avatás után mutatták be Szolnokon, a Szigligeti Színház stúdiószínpadán a helyi születésű Sándor István szalézi szerzetesről szóló kétfelvonásos színdarabot. A színmű a vértanú szerzetes életének utolsó szakaszát mutatja be, az embertelen vallatásokat és a börtönben töltött időszakot.

Hajléktalan Jézus

Szerző:

Vannak, akik igyekeznek politikai eszközként felhasználni a hajléktalanok sorsát, éppúgy, mint a mélyszegénységben élő cigány embertársainkét. Amikor a hatóságok megmentésükért tesznek, egyenesen a szabadságuk korlátozása ellen tüntetnek.

 

S nem kevesen vagyunk olyanok is, akik azzal próbáljuk megnyugtatni a lelkiismeretünket, hogy a hajléktalanság problémája tulajdonképpen az alkoholizmus következménye. Így akarjuk elkerülni a kérdést: mit tettünk, mivel segítettük azokat, akik – nemcsak karácsonykor, látványosan, de az év többi napján is – az utcára került emberek megmentéséért dolgoznak.

Petrás Incze János nyomában

Szerző:

A kétszáz esztendeje született csángó minorita néprajztudós emlékére szeptemberben, Egerben konferenciát rendeztek, amelyről lapunk is beszámolt. Ezúttal a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület zarándoklatáról ad számot az egyik résztvevő, Moldvából. (A beszámolót rövidített formában közöljük.) A bicentenáriumi rendezvénysorozat keretében találkozott a moldvai csángók kultúrájának teljesebb megismertetésén munkálkodó magyarországiak egy csoportja azoknak a moldvai településeknek a magyarságával, amelyeknek valamilyen formában szerepük volt Petrás Incze János életében.

Advent kezdetén

Szerző:

Az idén száz esztendeje született Rónay György költeményei között keresgélve találtam rá az Advent első vasárnapja címűre, melynek zárlata azóta is a fejemben motoszkál: „Éjszakámból feléd fordítom orcám: / boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám! / Szüless meg a szívemben, Szeretet!” Advent idején, a várakozás furcsa szép csendjében tétova fohászként el-elmormolom e sorokat, s arra gondolok, mivel is tehetném még szebbé, meghittebbé ezt a különleges időszakot a szeretteim számára.

Ismét áll Rostás Pál szobra

Szerző:

A Vipava (Wippach) folyó völgyében 1813 őszén az 5. Radetzky-huszárezred megütközött Napóleon Illíriából visszavonuló katonáival. Rostás Pál közhuszár hősi halált halt a csatában, miután egymaga feltartóztatta a franciák alakulatát, lehetőséget adva ezzel sebesült bajtársainak a visszavonulásra. Ezredtársai az ütközet helyszínéhez közel eső faluban, Budanjében 1836-ban saját költségükön díszes sírhelyet, majd 1845-ben egész alakos szobrot állíttattak az emlékére.