Hogyan olvassuk a Bibliát?

Könyvespolcra

 

Karácsonyi ajándék azoknak, akik Isten igéjének fényénél akarják olvasni az idők jeleit.

 

Az egyházatyák szerint a hívőnek úgy kell táplálnia lelkét Isten igéjével, amint testét táplálja az étellel. Aranyszájú Szent János szerint a Szentírás napi olvasására a világiaknak még a szerzeteseknél is nagyobb szükségük van, hisz a világban élő több kísértésnek van kitéve. Ám a Biblia nem egyszerű olvasmány. Nagy Szent Gergely pápa szerint helyenként homályos értelmű, hogy ezzel élesítse elménket. Az egyház hagyományában a Bibliát mindig közösségben kell olvasni ahhoz, hogy igazi értelme feltáruljon. Nem változik ez azután sem, hogy az ötven éve megnyílt II. vatikáni zsinat mintegy visszaadta a hívők kezébe a Bibliát, bátorítva őket rendszeres olvasására. De hogyan olvassuk a Bibliát?

Ember, csupa nagybetűvel

Könyvespolcra

 

Személyes lapok Regöly-Mérei Gyula orvosprofesszorról

 

„Boldog ember volt? Már hallom is a válaszát, igen, boldog, hiszen teljes életet élt, megtapasztalhatta a gyógyítás örömét, tudománnyal foglalkozhatott, ami számára hivatás és szenvedély volt együtt, és mit számított az anyagi jólét, amikor a két legnagyobb kincset bírhatta magáénak: a hitet és a családot.”

 

Kommunikációs tömörséggel jellemzi orvos édesapját lánya: Regöly-Mérei Andrea Szerető apátok, Gyula című könyvében, amely dokumentációs élet- és lélekrajz. Bár a szerző tiltakozik: ő nem író, az iménti jellemzésre „épített” emlékező munkája egyes fejezeteiben szinte regényes, másutt történelmi tényközlés, nemegyszer azzal a lírai érzékenységgel, amely gyermeki lélekből fakad. Ha jelképet keres ma bármely tudománnyal fölvértezett vagy abban éppen még elmerülő, és folyton hitben gazdagodni vágyó, családot szerető, és elolvassa ezt a – ma már ritka – „monográfiát”, Regöly-Mérei Gyula, a történeti embertan és az orvos-történelem világhírű kutatója személyében megleli.

A lelki életről – jókedvvel, bőséggel

Könyvespolcra

 

„Bizonyos vallásos körökben túlzásnak tartják a jókedvet, a humort és a nevetést, mondván, hogy mindez felesleges, nevetséges, illetlen, sőt botrányos. Holott a jó kedélyről egyik sem mondható el. Épp ellenkezőleg: a derű az egészséges lelki élet – és általában az egészséges élet – lényeges eleme. Amikor szem elől tévesztjük ezt a komoly igazságot, többé nem éljük az életet teljesen és igazán. Mi több: nem élünk szentül. Könyvem éppen arról szól, hogy mennyire értékes a jókedv, a humor és a nevetés a lelki életben.” Többek közt e szavakkal vezeti be James Martin New York-i jezsuita szerzetes magyarul most megjelent kötetét, melynek címe: Mennyei derű – Öröm, humor és nevetés a lelki életben. A szerző – amint az Új Embernek adott interjújában (2013. május 19.) is megvallotta – szentekről tartott előadásai során szembesült azzal, hogy hallgatósága milyen élénken érdeklődik e jóízű téma iránt.

Kárpátalja felfedezése

Új útikönyv a Magyar szemmel sorozatból

 

A Magyar szemmel útikönyvsorozat Délvidék – A Vajdaság és Belgrád című kötetéről 2010 nyarán adtunk hírt. Az elmúlt három év sem telt tétlenül a kiadó életében. A Kárpát-medence egy másik, kevésbé ismert táját, Kárpátalját járták be munkatársaik.

 

E vidékről a legidősebb korosztálynak még lehetnek emlékei, hiszen Kárpátalja Trianon után, 1939 és 1944 között ismét a Magyar Királyság része volt. A fiatalabb nemzedékeknek ugyanakkor évtizedeken át lehetőségük sem volt Kárpátalja megismerésére, hiszen a Szovjetunió időszakában a határ az átlagember számára zárva volt. Ma már lényegében csak elhatározás kérdése az ideutazás, és azok, akik már legalább egyszer felkeresték ezt a csodás vidéket, tudják, hogy mekkorát fordult a világ errefelé is az elmúlt húsz évben.

Töltsétek fel a reménytelenség gödreit! Iz 11,1–10

A Biblia üzenete

 

Keresztelő Szent János idézi Izajás próféta egy kulcsfontosságú üzenetét: „Készítsétek az Úr útját a pusztában! Tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Iz 40,3) Ugyanez az izajási felhívás volt a kumráni közösség jelmondata is. A kumráni közösség tagjai azért vonultak ki a pusztába, hogy ott utat készítsenek a Messiásnak, hogy előkészítsék a végső időket és az ő eljövetelét. Keresztelő János valószínűleg hosszabb időt töltött el közöttük, és sok gondolatot, meglátást átvett tőlük.

 

Az ókori Keleten gyakran útkészítők haladtak egy-egy uralkodó előtt. Feltöltötték a gödröket, eltették az útból az odakerült faágakat. Ez a mi feladatunk is advent idején. Krisztus ma is kopogtat az életünk ajtaján. Ajtót kell nyitnunk, utat kell készítenünk neki, hogy beléphessen.

Szent Lúcia december 13.

A hét szentje

 

A IV. század elején, Diocletianus császár keresztényüldözése alatt vértanúságot szenvedő Lúciáról a siracusai San Giovanni-katakombában megtalált sírfeliratán kívül egyetlen hiteles dokumentum sem maradt fenn. Az V–VI. században keletkezett legenda szerint a patríciuscsaládból származó lány vérfolyásban szenvedő édesanyjával elzarándokolt Szent Ágota sírjához. Miután anyja csodás módon meggyógyult, Lúciának álmában megjelent Ágota, és elmondta neki: pusztán hitének erejével is gyógyulást szerezhetett volna anyja számára.

Mária vagy Anna?

Görögkatolikus lelkiség

 

Az egyház december 8-án Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepét üli. Nemcsak nyugaton van ez így, hanem sok keleti (görögkatolikus) egyházban is. Az ünnep dátuma és talán a tartalma tekintetében is némi bizonytalankodás tapasztalható. Vannak olyan keleti egyházak, ahol december 9-én ünnepelnek, valamint olyanok is, ahol „Szent Anna csodás foganása” az ünnep neve. Mielőtt erre a két tényre irányítanánk figyelmünket, érdemes leszögezni, hogy a szeplőtelen fogantatás ünnepének tartalma ősi időktől él a bizánci egyházban. Ezt egyrészt a tanításával igazolja (például a 431-es efezusi zsinat a legrégebbi Mária-dogmában fogalmazta meg, hogy Jézus édesanyja „valóban Istenszülő”). Másrészt a liturgiájában is kifejezésre juttatja: Máriát a „legszentebb, legtisztább, legáldottabb” jelzőkkel illeti, „ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb”.

Játék a kis vöcsökkel

Ősszel és télen időnként körbejárok a Hajógyári-szigeten. Látogattam korábban tavasszal is, de amióta a Sziget Fesztivál sátrainak helyet készítve kiirtották a bokrokat a fák alól, és ezzel eltűntek onnét a szépen csattogó fülemülék, az éneklő barátkák és vörösbegyek, máshol hallgatom őket. A vashídról néhány tőkés récét és két szárcsát láttam. A tőkések a parton ültek és nyakukat behúzva pihentek, a szárcsák úszkáltak, néha felcsíptek valamit a felszínről. A kis ág mentén álló hatalmas nyárfák egyikén nagy fakopáncs kopogott. Könnyű volt megtalálni a levél nélküli ágak között.