Hajléktalanok és a világörökség

Egy barátom a minap keserűen jegyezte meg: „A hajléktalanok, úgy látszik, nem képezik részét a világörökségnek.” A Fővárosi Közgyűlés november 14-én elfogadta azt a rendeletet, amelynek következményeképpen Budapest egyes, kijelölt területein – köztük a világörökségi védelem alá eső területeken – az „életvitelszerű” tartózkodás büntethető. A nyilvánvaló „célcsoportot” a hajléktalanok alkotják. Ahogyan egy ismert hajléktalan költőnő mondta: „Eddig csak a sors üldözött minket, most már a törvények is…”

 

A jogszabály megalkotói szerint a status quo maguknak a hajléktalanoknak sem jó. Valóban: senki sem akarhatja józan ésszel, hogy az aluljárókban, parkokban, erdőszélen emberek lakjanak. A hajléktalanság felszámolása mint cél vitán fölül áll. A választott eszköz vitatható. Árulkodó a sorrend. A főpolgármester és a főváros az önkormányzati és civilszervezetekkel együtt eddig valóban sokat tett a hajléktalanokért. Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke úgy nyilatkozott, hogy a krízisellátás európai viszonylatban példaértékű, de az alapprobléma súlyos: könnyű hajléktanná válni, és nehéz visszakapaszkodni.

A szolidaritás éjszakája Szegeden

Kilencedik alkalommal rendezték meg Szegeden a szolidaritás éjszakáját, mely csendes, békés demonstráció a hajléktalanok mellett. Célja, hogy érzékennyé tegye a társadalmat azoknak a sorsára, akik saját erejükből nem képesek felemelkedni, bármilyen okból kerültek is az adott élethelyzetbe.

 

A Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség keretében működő hajléktalanokat látogató csoport egész évben indít teajáratokat. Zsíros kenyérrel és teával kínálják meg a város hajléktalanjait, s egy beszélgetés erejéig „lélekmelegítő” odafigyelést is igyekeznek nyújtani számukra.

Élhetővé tenni a mindennapokat

Új kápolnát avatott Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek november 28-án, Budapesten, a kilencvenéves Reménysugár Habilitációs Intézetben. Kezdetben a Legszentebb Üdvözítő Nővérei szerzetesrend jóvoltából beteg gyermekeket, egyedülálló idős embereket, majd később – közintézményként – halmozottan fogyatékos fiatal- és felnőtt korú rászorulókat gondoztak, s ápolnak ma is az intézet falai között.

Szeressétek Egymást

Katolikus magazin – ajándékba

 

Az Új Ember katolikus hetilap december 8-i számának melléklete a Szeressétek Egymást katolikus magazin 9. száma, amely a lengyel szerkesztőség ajándéka. A magazint egy lengyel alapítású szerzetesrend, Krisztus Társasága indította el, amelyet a külföldön élő lengyelek lelkipásztori szolgálatára hoztak létre. A magazin olvasói hamar megkedvelték a Szeressétek Egymást, amelyet számos nyelvre lefordítottak, s ma már tizennyolc nyelven, száztizenhárom országban jelenik meg. Magyarországon a Teréz anya által alapított Szeretet Misszionáriusai szerzetes nővérek kérésére 2006-ban adták ki az első lapszámot. Azóta kilenc szám jelent meg, melyeken keresztül megtapasztalhattuk Isten szeretetének éltető erejét.

Amit Jézus elvár tőlünk

Katona István püspök vallomása nyugállományba vonulásakor

 

Katona Istvánt november 25-i dátummal a szentatya felmentette püspöki szolgálatából. Katona atya október 3-án töltötte be 85. születésnapját. Tizenhat éve szolgál Egerben segédpüspökként, azt megelőzően hét évig Vácott látta el ugyanezt a feladatot. Arra kértem, röviden tekintsen vissza hosszú, érdemes és szép küldetésére.

 

Az egyházi törvénykönyv előírása szerint, aki betölti a 75. életévét, ajánlja föl lemondását a szentatyának. Miután 2003. október 3-án elértem ezt a kort, elküldtem lemondó levelemet. Rómából a következő választ kaptam: amíg a szentatya másként nem rendelkezik, addig maradjak hivatalomban. Seregély érsek úr is biztatott: az ő nyugdíjba vonulásáig mindenképpen maradjak. Ternyák Csaba érsek urat 2007-ben iktatták be az egri székbe. Ő is kért: amíg jobban megismeri az egyházmegyét, számít rám. Egyébként a szentatya dönt, mikor ment föl a segédpüspöki szolgálat alól.

Végső beteljesülés

A megújulás ideje

 

A nem hívők szemében értelmezhetetlen jel a vértanúk áldozata. Ők mindent, teljes létezésüket feláldozzák valami olyasmiért, ami nem megragadható a hit nélküli tapasztalás számára. Mind hasonlítanak valami módon Ábrahámra, akiről Szent Pál ezt írja: „A remény ellenére is reménykedve hitt” (Róm 4,18). Hiszen emberi logika szerint az első keresztény közösségeknek el kellett volna tűnniük. Minden emberi számítás azt hozza ki végeredményként, hogy egy közösség, amely állandó véráldozattal fizet a meggyőződéséért, apránként elenyészik majd. Csakhogy ez a teljesen e világi remény végtelenül esendő. Pedig hányszor esünk mi is ennek a csapdájába! Vallásos életünkben is az emberi remény alapvetéseit keressük: amikor imádkozunk, az ima sikerét azon mérjük le, hogy megtörténik-e az, amiért imádkoztunk. Amikor egyházi programokat szervezünk, szüntelenül azt lessük, mekkora lesz a „hatás”, van-e kézzelfogható siker. Az apostol figyelmeztet: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk” (1Kor 15,19).

Térden állva, szabadon

Amerika a szabadság hazája. Ugyebár. Persze e hangzatos szlogen napjainkra egyre több kérdőjel társaságát élvezheti, elég, ha arra gondolunk, hogy 2001 óta a terrorizmus megelőzésére megalkotott és nagy egyetértésben elfogadott USA PATRIOT törvény értelmében bírói végzés nélkül lehet igencsak mélyen beletaposni tulajdonképp bárkinek a magánéletébe, természetesen a szabadságjogok nagyobb dicsőségére.

 

Az USA történetének egyik alapértéke a szólásszabadság mindenkit egyformán megillető joga. Azt most hagyjuk, hogy miféle, akár furmányos technikái vannak e jog korlátozásának és manipulálásának, de ismerjük el, bizony értek el eredményeket a véleménynyilvánítás terén az Újvilágban.

Népszavazás után

A házasságról a horvát alkotmányban

 

Horvátország lakosságának vasárnapi döntése értelmében a házasság egy férfi és egy nő közötti életközösségként kerül be az ország alkotmányába. A népszavazáson a végleges eredmények szerint a szavazók 65,87 százaléka támogatta az alkotmánymódosító javaslatot. A választásra jogosultak 37,9 százaléka járult az urnák elé december első napján, hogy véleményt nyilvánítson arról: akarja-e, hogy az alkotmány a házasságot a keresztény felfogás szerint, egy férfi és egy nő közötti életközösségként határozza meg. A döntés azt is jelenti, hogy Horvátország alkotmányos szinten zárja ki az azonos neműek házasságának lehetőségét.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.