Az „üdvösség ismeretéről” (vö. Lk 2,77) szóló alapvető tanítás nem csupán a tárgyi tudást, de ezzel együtt a belső meggyőződést, a világosságot, a tüzet is növelte bennünk. (Lám, lehet így is művelni a hit oktatását, a teológiát!) Azokban a napokban imádságaink során valamennyien átéltük azt az „új pünkösdöt”, amiért a XX. század nagy pápái imádkoztak XIII. Leótól kezdve. Beteltünk Krisztusnak „minden értelmet meghaladó szeretetével” (Ef 3,19), bensőnkben valóságosan meggyőződést nyertünk a feltámadott Jézus jelenlétéről.
Szó szerint részesültünk abból, amit az új evangelizációt meghirdető nagy pápa ír napjaink hiteles tanúságtevőjéről: „Ő az Isten megtapasztalásának tanúja, és néki is el kell tudnia mondani az apostolokkal: »Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük: az élet Igéjét «” (RM 91). Ebből a Szentlélek-tapasztalatból, amelyről az egyház hivatalos megnyilatkozásaiban is egyre többet olvashatunk, elsősorban azok részesülnek, akiket evangelizáltak: akik teljes szívükből igent mondanak az evangéliumra, és nemet a bűn minden formájára. Ugyanakkor azoké is, akik életüket az evangelizációnak szentelik. Ez a Szentlélek-tapasztalat az ember valamennyi dimenzióját átjárja: testét és lelkét, intellektusát és érzelmeit egyaránt.
Az egész embert Isten még teljesebb befogadására ösztönzi, miközben szomjas vágyakozást kelt akaratának mind teljesebb megtételére. A sokszor oly megfoghatatlannak tűnő Szentlélek – Jézusnak az Apostolok cselekedetei elején feljegyzett szavai szerint – elsősorban azért adatik, hogy erejével eltelve tanúságot tegyünk „a föld végső határáig” (vö. ApCsel 1,8–9). Az bizonyos, hogy az új pünkösd átélése nélkül az egyház mai missziója is lehetetlen.
A sokféle rácsodálkozás között az egyik legnagyobbat az a felismerés jelentette, hogy mennyire egybevág az egyház missziós tanítása azzal, amit az Újszövetségben az apostolok által vezetett ősegyház élt meg és művelt. A Pál-kurzuson részletesen tanulmányoztuk a II. vatikáni zsinat idevonatkozó tanítását, valamint VI. Pál pápa és II. János Pál missziós enciklikáit. Megdöbbentő volt számunkra e szövegek frissessége, buzdító ereje, biblikus ihletettsége. Mindezek az azóta eltelt húsz évben is napi olvasmányaink, és megerősítik bennünk a felismerést, hogy a mai egyház ahhoz az evangelizációs modellhez akar visszatérni, amelyről az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk. Az egyháznak egyetlen küldetése van: Jézus Krisztus missziója, amelyet ma általunk, Testének tagjai által végez. E munka hitelességét és erejét ma is az a Szentlélek, az „örök Lélek” garantálja, aki az Úr Jézusra is leszállt keresztségekor, nyilvános szolgálata kezdetén. Erejét és vezetését ma is meg fogjuk tapasztalni, ha kompromisszumok nélkül hirdetjük az embereknek Jézus evangéliumát!
