Gyerekekről szülőknek

Könyvespolcra

 

Előfordul, hogy az édesanya vagy az édesapa egyedül marad gyermekével, mert társa elhagyja. Lehet, hogy kihűl a közös tűz, lanyhul a lobogás, s már nem tartja össze a házasságot az oltár előtt tett fogadalom: jóban-rosszban kitartunk egymás mellett. Lehet, hogy a férj vagy a feleség fiatalon az égi hazába távozik, olyankor a gyász érzésével is meg kell küzdenie az élőnek, nemcsak a mindennapok nehézségeivel. Számos oka lehet, hogy egyedülálló szülőként kell felnevelni a gyereket vagy gyerekeket. Ehhez az embert próbáló feladathoz nyújt segítséget Kevin Leman nemzetközi hírű pszichológus a Gyermeknevelés egyedül álló módon című könyvében (Harmat Kiadó, Budapest, 2013).

Az „erkölcsi dimenzió” a gazdaságban

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora a Népek udvaráról

 

„Erkölcsi rend a XXI. századi gazdaságban és a szekularizált társadalomban”. A Népek udvara konferencia két napját az említett témáról folytatott párbeszédnek szenteltük. Igyekeztünk eleget tenni ennek a kihívásnak, annak ellenére, hogy teljes mértékben tisztában vagyunk azzal: a címben szereplő három kérdéskör új jelentéssel rendelkezik a XXI. században, és egymáshoz kapcsolásuk talán eklektikusnak, mesterkéltnek tűnhet.

Központban: az emberi személy

Ravasi bíboros Erkölcs, gazdaság, szekularizált társadalom címmel február 6-án tartott előadást a Corvinuson. Mint mondta, a téma közel áll a zsidó-keresztény tapasztalat bibliai alapjaihoz, amelyben a nyugati kultúra is gyökerezik. Négy alapelvre építette beszédét. Először a perszonalizmusról beszélt, és az emberi személy fogalmát emelte ki. A Teremtés könyvére utalva az emberkép horizontális voltát hangsúlyozta: az ember nem önmagába forduló világ, hanem nyitott valóság; két arca a férfi és a nő. Majd a vertikális dimenzióról szólt: az ember képes megismerni magát, öntudattal, etikus tudattal rendelkezik, és a transzcendencia is jelen van benne.

Köszönet az önkénteseknek a Parlamentben

A Katolikus Karitász több mint nyolcvan éve végzi karitatív tevékenységét, korra, nemre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül segíti a rászorulókat különböző segélyprogramok, akciók útján. Az idősgondozás és a házi betegápolás, a családgondozás, a munkanélküliek és a hajléktalanok segítése, a szenvedélybetegek, a testi-lelki fogyatékosok és a sérültek gondozása éppúgy feladatunk, mint az átmeneti krízishelyzetbe került családok személyre szabott segítése.

A művészet, mint a vallás, semmire sem jó?

Kérdezz! Felelek! – Ravasi bíboros február 6-án a Corvinuson válaszolt a két egyetem hallgatóinak kérdéseire. Ezekből szemezgettünk.

 

– Ma mindenféle válságról beszélnek. Ön szerint melyik ezek közül a legsúlyosabb? Melyiket kell előbb megoldani: az emberét vagy a gazdaságét?

 

– Reflektálnunk kell emberképünkre, csak így érthető, miért fontos a teológia, a filozófia és valamennyi humán tudomány. A közgazdaságtant is ezek közé kellene sorolnunk. Ebből látszik, milyen jellegű a válság. Manapság a jelenségek leírása helyett azok átalakítására törekszenek, beavatkoznak a jelenségekbe. Ott van például a plasztikai sebészet, melynek célja a külső átalakítása. Bizonyos helyeken a mellplasztika a nagykorúvá válás ajándéka lett. De beszélhetnénk akár a géntechnológiáról is. Ezeknek a jelenségeknek a fényében máris világos, miért fontos válaszolnunk a saját emberségünkre vonatkozó kérdésekre.

GDP helyett: belső bruttó boldogság

Ravasi bíboros és a Népek udvara párbeszédsorozat Budapesten

 

Budapesten szervezték meg február 5-én és 6-án a Népek udvara elnevezésű rendezvénysorozatot, melynek elsődleges célja a hívők és a magukat nem hívőnek vallók közötti párbeszéd előmozdítása. Erkölcsi rend a XXI. századi gazdaságban és a szekularizált társadalomban – ez volt a címe a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem rendezésében megvalósult tudományos konferenciának, amelyen Erdő Péter bíboros átadta a Stephanus-díjat Gianfranco Ravasinak, a programsorozatot koordináló Kultúra Pápai Tanácsa elnökének. Ebből az alkalomból beszélgettünk Ravasi bíborossal.

Felmutatva

A kisgyermek néz, tekintetünk találkozik a fényképen, már megkülönbözteti egymástól a valóság részleteit, gügyög, emeli a fejét, keze-lába megindul a mozgás, az élet után – élni, élni, a mindenség reményét remélni, olvastam valahol. Ebben a féléves csecsemőben is ezt a végtelen reményt látom, s szépnek és jónak látom. Hogyan is hangzik az anyai dajka-szó? „Nekem nőj nagyra, szentem” – de a hang, amelynek ezt mondania kellene, nincs. Az édesanya nincs. Ám még halálában is óvta, védte, nevelte magzatát, hogy az a világra emelkedhessen. Közben kattog, vadul csattog, kiált, sikolt bennem egy szám: harminchatezer – igen, ennyi! Harminchatezer abortusz a legutóbbi évben. Ennyi halál. „Hétköznapi rutin”, a szerelem „mellékterméke”. Nem bírom! Gondolattal, érzelemmel belekapaszkodom a féléves csecsemőbe. Ebbe a kálváriát jártan született életbe. S az jut eszembe: ez a kicsiny és édesanyja talán a harminchatezerért hozta meg áldozatát: hogy igenis, az élet szép, az élet jó, az élet szent! Olyannyira, hogy az anya halálában is fölemelte az életet.

A kereszt bölcsessége (1Kor 2,6–10)

Szent Pál a korintusiaknak üdvösségünk titkát, a keresztet hirdette, amely a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig ostobaság volt, és ma is az a nem hívőknek. Nekünk, Krisztus- hívőknek a kereszt a megfeszített Jézusra, egyetlen Üdvözítőnkre utal, ezért Isten erejét és bölcsességét jelképezi.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.