Az „erkölcsi dimenzió” a gazdaságban

Mindazonáltal – szem előtt tartva azokat a világos elemzéseket, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Corvinus Egyetem szakértői részletesen előkészítettek – úgy tűnik, hogy mind az elméleti közgazdaságtant, mind az általa feltárt eredmények gyakorlatba történő átültetését érintő kérdéskörökben komoly párbeszéd tudott kialakulni a Cortile dei gentili keretében. Ez nem pusztán a tudomány és a hit közötti párbeszéd, hanem kellően világos emberi megközelítése azoknak a gazdasági problémáknak, amelyek az elmúlt néhány évben – vagy, ha tetszik, évtizedben – merültek fel. Amint arra már bevezető előadásomban is rámutattam, az iparban, a beruházásokban, a munkalehetőségekhez való hozzájutás területén, valamint a mindezekhez kapcsolódó nagy ellátórendszerek működésében – amelyre említhető az USA példája – a legutóbbi gazdasági krízis mindössze egyetlen kifejezéssel is összefoglalható: a hitelesség hiánya. Ez az, ami a fogyasztó oldaláról szemlélve drámai módon gátolni tudja az addig kiforrottan működő gazdasági rendszereket, amelyek a XV. századtól folyamatosan fejlődtek. Mindennek ezért arra kell sarkallnia a kutatóintézeteinkben, kutatócsoportjainkban és egyetemeinken folyó munkát, hogy megfelelő választ tudjunk nyújtani az említett alapvető problémára. Olyan választ, amely képes arra, hogy visszaadja a „hitelesség” gazdasági rendszerünkön belüli klasszikus jelentését.


Ez az oka annak, hogy az „erkölcsi dimenzió” nem hagyható figyelmen kívül az új gazdasági elemzések elkészítésekor; azaz nem elégséges pusztán az „etikus cselekmény”, hanem szükséges a „moralitás” területének vizsgálata is.

 

A gazdasági tevékenységben megjelenő kölcsönös bizalom hitelt ad a közösség hatékony működésének. A hitelesség pedig tényleges és elengedhetetlen eleme a társadalmon belüli emberi kapcsolatoknak. Nem szabad tehát elfelednünk: nincs állam állampolgárok nélkül! Következésképpen az állam csak az állampolgárok bizalmával felruházva képes ténylegesen működni. Ha ez a kapcsolatrendszer kiegyensúlyozott – ami egyáltalán nem függ az állampolgárok kulturális, szellemi vagy vallási meggyőződésétől –, akkor kialakul az államon belüli jogkövető magatartás. Annak a jognak a követéséről van szó, amely az emberi személy és a közösség javát szolgálja, vagyis az úgynevezett szekuláris társadalmon belül is újra feltűnnek azok az alapvető erkölcsi elvek, amelyek kiszámíthatóvá teszik az emberek mindennapi életét.

 

A katolikus egyház senkire sem kívánja ráerőszakolni az általa kidolgozott társadalmi felfogást; mindössze felajánlja a társadalom egészséges működésének lényegéről világosan kialakított koncepcióját. A konferencia két napján számos alternatív lehetőséget és elméletet ismerhettünk meg, amelyek éppen a társadalom egészséges működését, a személy értékét és a közjót szem előtt tartó különböző javaslatokat igyekeztek megfogalmazni. Mindezekkel kapcsolatban fontos leszögeznünk egy kétségbevonhatatlan tényt: erkölcsi felelősség nélkül nincs hatékony és stabil gazdaság; e nélkül nincs biztonságos civil társadalom, sem hívők, sem nem hívők számára.

 

Eric Liddell, aki az 1924. évi párizsi olimpiai játékokon a négyszáz méteres síkfutás győztese volt, egyik korábbi futóversenyét követően így nyilatkozott: „Isten célt adott nekem, és futásommal neki akarok örömet szerezni.” Éppen ezért én mindössze azt kérem a gazdaság szereplőitől (akár hívők, akár nem hívők), hogy egy hasonló célért „fussunk”: azokért végezzük nehéz, komoly és felelősségteljes munkánkat, akiknek az élete különösen is ránk van bízva. Embertársainkért, hiszen a közgazdasági eszközöknek elsődlegesen az emberi közösség méltó boldogulását kell előmozdítaniuk.