Fejlődésben
A progresszív rockról – dióhéjban
A magyar klasszikus zenei élet egyik jeles képviselője mondta valamikor a könnyűzenéről, hogy azért nem szereti, mert primitív, hangos és üres. Biztos, hogy sok szempontból igaza volt, hiszen e műfajba tartozó szerzemények nem a bonyolultságukról híresek. Egyszerű dallam, könnyen megjegyezhető szöveg kell ahhoz, hogy egy-egy dal néhány hétre megvesse lábát a slágerlistákon. Ezután a legtöbb „opus” eltűnik a feledés homályában, egészen addig, míg egy aktuális retróőrület során ismét elő nem szedik őket. Ám vannak kivételek. A rockzene népszerűvé válásával ugyanis nemcsak azok kezdtek foglalkozni a műfajjal, akik megelégedtek a néhány akkordból álló, egyszerű dallamvezetésű szerzeményekkel. Különösen igaz ez a progresszív rocknak nevezett irányzat – bátran mondhatjuk – alkotásaira, hiszen ezek kidolgozottságukban vetekednek a komolyzenei művekkel.