A bizánci egyház ötödik hangú feltámadási tropárja – mint a többi is – nyolchetente visszatér liturgikus gyakorlatunkban. Így évente legalább hatszor vagy hétszer felidézi, és nem engedi szem elől téveszteni a benne megfogalmazott dogmatikai tanítást. Hiszen az ilyen himnuszok sohasem csupán gyönyörködtetni akarnak, hanem tanítani is. Ebben az énekben – szerkezetének megfelelően – három nagy dogmatikai igazságot vallunk meg.
Szalézi püspök missziója a Salamon-szigeteken
Nem sokkal a 2007-es földrengés és szökőár után érkezett a Csendes-óceán déli részén fekvő Salamon-szigetekre, ahogy mondja, a világ legvégére. Földünk egyik legelzártabb egyházmegyéjének, Gizo városának püspöke lett. Azóta már újjáépítette a természeti katasztrófában romba dőlt katedrálist, iskolákat és kórházakat alapított, s hogy az elszigetelt közösségeket is elérje, pilótatanfolyamot végzett, szert tett egy kisrepülőgépre, s így járja a környéket, szárazföldön, vízen vagy levegőben, ahogy éppen lehet. Luciano Capelli szalézi püspök a messzi távolból mesélt lapunknak nem mindennapi hivatásáról.
Tíz óra az időeltolódás, nem könnyű megfelelő időt találni a beszélgetésre, de azért egészen jól megy. „Amikor gyerek voltam, pilóta akartam lenni” – kezdi. – „S most püspök vagyok, és pilóta. Hát kell ennél több?” Állítja, a hajó nem ugyanaz, mint a repülő, hiszen több száz méter magasból látni ezt a szigetvilágot, csodálatos. És persze nagy szükség is van rá, máskülönben lehetetlen megközelíteni egyes helyeket. Mivel a katasztrófa után igencsak megnövekedtek a szállítási költségek, Pápua Új-Guineából az egyházmegye is vásárolt egy használt gépet, amellyel teherárut és embereket szállítanak Gizo körül.
Parallax
A Hermészhez szóló himnusz szerint a csak imént született isteni sarj egy teknőst talál, amelyet palotájába visz, majd ebből készíti el hangszerét, a lírát. A teknőshöz így szólt a csodálatos hangszer készítője: „ártalmas megigézés ellen légy te varázs-szer / míg élsz, ámde ha meghaltál, légy nagyszerű dalnok.” (Devecseri Gábor fordítása)
A lírának tehát varázsereje van a görög mitológiában. Aki ezt a hangszert pengeti, képes istenek haragját elhárítani, jogos büntetés kiszabása helyett irgalmat nyerni, lakomákon az embert jókedvre deríteni, s megénekelni a szerelmet, a vágyódást, a kedves után sajgó szív minden rezdülését.
Aczél László Zsongor pálos szerzetes halálára
„Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.”
Reményik Sándor: Kegyelem (részlet)
A költő e szavaival fejezte ki gondolatait Aczél László Zsongor atya, amikor szentelésének és szerzetesi fogadalmainak jubileumát ünnepelte.
Most, amikor Isten akaratát elfogadva szembesülünk azzal a ténnyel, hogy 2014. február 5-én, életének 72. évében, a budapesti pálos kolostorban, a szerzetesrendi testvérek körében szentségekkel megerősítve, hosszú, türelemmel viselt betegség után csendesen az égi hazába költözött, Reményik Sándor versrészletével emlékezünk arra, hogy Isten miképpen működött pálos szerzetespapi életében.
Mennyi a játékosság a teremtésben? Joseph Haydn megsejtette, amikor oratóriumában természetfestő hatások, hegedűk, fuvolák szökellő menetében megvilágosodott előtte, hogy „Egy új világ születik Isten szavára”. Folyamatos a kreáció, s amikor az ember hozzáteszi a maga alkotását, nem felejtheti, a könnyedségnek éppen úgy megvan a maga súlya, mint a legnehezebb téteknek. Sok szakadék ellenére mindig adott a kezdés lehetősége.
A világ a geológiai rendjében vagy a növénylét szerves együvé tartozásában is sajátságos mozgást mutat, s erről Johann Sebastian Bach tudhatott legtöbbet: ritmusaival fejezte ki a világegyetem mozgását, és ez ad minden művének szakrális jelleget. Az Arkangyali Vándor, Angelus Silesius a rokona ebben párverseivel.
A farsangi időszakban egymást érik a különböző bálok, zenés-táncos mulatságok. Napjainkban nagyon sokféle szervezet létezik, s mindegyik más „címen” tart bált a vízkereszt és hamvazószerda közötti időszakban. Mert ennyi még megmaradt a hagyományos „időbeosztásból”, vagyis abból az íratlan szabályok szerint is jól működő korszakból, amikor még valóban megvolt mindennek a maga ideje. Ma már sokan hajlamosak jóváhagyni az icipici csúszásokat, s akár a böjti időben is kirúgni a hámból.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat ünnepi bélyege „Tuitio fidei et obsequium pauperum – A hit védelme és a szegények szolgálata.” A pajzs, a nyolccsücskű lovagkereszt a kilencszáz éves máltai szellemiség szimbóluma… – egyszerű, letisztult és lényegre törő, Kara György grafikusművész munkája. A háromszáz forintos névértékű bélyeget a Magyar Máltai Szeretetszolgálat fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából, február 4-ére időzítve bocsátotta ki a Magyar Posta.
Csillebérc felől az erdőn át mentem a budaörsi kopárosok felé. Fagyos volt a reggel, néhány napja kevés hó esett. Éppen csak annyi, hogy tarkára varázsolta az avart, amely ropogott a bakancsom alatt. Elsőnek egy szajkót láttam. Keresztben szállt előttem, felült egy ágra, rám meredt világoskék szemével, aztán rekedt hangon veszélyt kiáltott, és elrepült. Az egyik öreg fa törzsén fakúsz igyekezett felfelé. Csavarvonalban mászott, időnként eltűnt a túlsó oldalon, majd ismét előbukkant. Minden kéregrepedésbe bepillantott, s hajlott, vékony csőrével néha kiemelt valamit.