Útitársak a bajban

Miért merült fel egy ilyen szolgálat létrehozásának gondolata?

 

– Amikor a magyar Szerzetesi Elöljárók Konferenciája Bécsben járt, ott egy igen jól kiépített pasztorális hálózattal találkozhatott. Ennek része a Gesprächsinsel – az osztrák Szerzetesi Elöljárói Konferencia és az egyházmegye által fenntartott intézmény –, mely rendkívül fontos feladatot lát el. Ez a „beszélgetősziget” tekinthető a most induló Oázis mintájának, ötletadójának. A hazai megvalósítás Forrai Tamás jezsuita tartományfőnöknek köszönhető, aki a részletekről más rendekkel és civilekkel is egyeztetett. Egy ilyen nagyvárosban ugyanis, mint amilyen Budapest, nagy szükség van egy olyan lel ki – gondozói állomáshelyre, amely a telefonos lelkisegélyszolgálathoz hasonlóan működik, s ahova bárki betérhet a problémájával.


Ki jöhet ide és milyen kérdéssel?

 

– Elsősorban fiatalokat várunk, felekezettől és világnézettől függetlenül. Úgy látjuk, hogy közülük igen sokaknak van szükségük olyan lelki támogatásra, beszélgetésre, ami nem pszichoterápiás jellegű. Elemi igényük, hogy meghallgassa őket valaki. Hozzánk szó szerint bármilyen nehézséggel be lehet jönni. Nemcsak pszichés problémával vagy mondjuk veszteség okozta fájdalommal, hiszen a fiatal felnőttkornak nagyon sok dilemmája van, a pályakezdéstől a kapunyitási pánikon keresztül egészen az identitásra vonatkozó vagy a párkapcsolati kérdésekig. De a fiatal házasokat is várjuk. Az Oázis nyitott lesz a világ felé, ez pedig missziós küldetést is jelent. Nagyon sokan éhezik a spiritualitást, sokakat foglalkoztatnak kérdések, melyeket szeretnének feltenni valakinek, de még túl távol vannak az egyházi intézményektől. Aki nem talál maga körül olyan keresztény embert, akihez fordulhatna, hozzánk bátran eljöhet. Mi vagyunk a „kapus testvérek”, akiktől jó szót, bátorítást lehet kapni, akiknek az akár kínosnak tűnő kérdéseket is fel lehet tenni. Olyan útitársak, támaszok szeretnénk lenni, akik megerősítik a másik embert, hogy legyen ereje előrelépni. Elsősorban lel ki gondozói beszélgetésről van szó, de nálunk a továbblépésekhez szükséges tájékoztatást is megkaphatják az emberek, és sokszor már ez is sokat segít.

 

A Mária utca 25. szám alatt várjuk azokat, akik megosztanák velünk örömüket vagy bánatukat. Az Oázisban rendelkezésre áll egy fogadóvára kozóhelyiség és egy beszélgetőszoba, ahol a honlapunkon található nyitvatartási időben várjuk a betérőket. A szolgálat teljesen ingyenes, s természetesen az anonimitás és a titoktartás is biztosítva van.

Kik várják az Oázisban a beszélgetésre vágyó embereket?

 

– Többféle szakterületről érkezett önkéntes munkatársaink, akik pasztorális tanácsadó, mentálhigiénés, lelkigondozó és pszichológiai tanulmányokat folytattak. Alapfeladatunk a meghallgatás, mely a lelkigondozói beszélgetésben az elfogadó, megértő légkörben legtöbbször önmagában is gyógyító hatású. Jelenleg tizenketten vagyunk, és várjuk további szakképzett önkéntesek jelentkezését.
– Mi lesz azokkal, akik hosszabb mentálhigiénés ellátásra szorulnak?

 

– Ha úgy ítéljük meg, hogy valakinél az egyszeri beszélgetés nem elegendő, akkor lehetőség van arra, hogy akár három- négy alkalommal is visszatérjen. Amennyiben olyan problémával küzd, amely néhány beszélgetéssel nem megoldható, akkor abban is segíteni tudunk, hogy hova menjen tovább. Ilyen esetben felkészítjük arra, mi a menete a további szakellátásnak.

Mit jelent pontosan az, hogy „keresik és építik az együttműködést az egyházi és a civil mentálhigiénés, segítő intézményekkel”?

 

– Ez elsősorban azért fontos, hogy tudjuk, szükség esetén hová lehet továbbküldeni a hozzánk fordulókat. Reméljük, hogy működésünkkel is segíthetjük egy lelkigondozói hálózat létrejöttét az egyházon belül.

 

(Az Oázis lelkigondozói szolgálat elérhető az interneten: oazis.jezsuita.hu)

Fotó: Kissimon István