Központban: az emberi személy

Szerző:

Ravasi bíboros Erkölcs, gazdaság, szekularizált társadalom címmel február 6-án tartott előadást a Corvinuson. Mint mondta, a téma közel áll a zsidó-keresztény tapasztalat bibliai alapjaihoz, amelyben a nyugati kultúra is gyökerezik. Négy alapelvre építette beszédét. Először a perszonalizmusról beszélt, és az emberi személy fogalmát emelte ki. A Teremtés könyvére utalva az emberkép horizontális voltát hangsúlyozta: az ember nem önmagába forduló világ, hanem nyitott valóság; két arca a férfi és a nő. Majd a vertikális dimenzióról szólt: az ember képes megismerni magát, öntudattal, etikus tudattal rendelkezik, és a transzcendencia is jelen van benne.

Köszönet az önkénteseknek a Parlamentben

Szerző:

A Katolikus Karitász több mint nyolcvan éve végzi karitatív tevékenységét, korra, nemre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül segíti a rászorulókat különböző segélyprogramok, akciók útján. Az idősgondozás és a házi betegápolás, a családgondozás, a munkanélküliek és a hajléktalanok segítése, a szenvedélybetegek, a testi-lelki fogyatékosok és a sérültek gondozása éppúgy feladatunk, mint az átmeneti krízishelyzetbe került családok személyre szabott segítése.

A művészet, mint a vallás, semmire sem jó?

Szerző:

Kérdezz! Felelek! – Ravasi bíboros február 6-án a Corvinuson válaszolt a két egyetem hallgatóinak kérdéseire. Ezekből szemezgettünk.

 

– Ma mindenféle válságról beszélnek. Ön szerint melyik ezek közül a legsúlyosabb? Melyiket kell előbb megoldani: az emberét vagy a gazdaságét?

 

– Reflektálnunk kell emberképünkre, csak így érthető, miért fontos a teológia, a filozófia és valamennyi humán tudomány. A közgazdaságtant is ezek közé kellene sorolnunk. Ebből látszik, milyen jellegű a válság. Manapság a jelenségek leírása helyett azok átalakítására törekszenek, beavatkoznak a jelenségekbe. Ott van például a plasztikai sebészet, melynek célja a külső átalakítása. Bizonyos helyeken a mellplasztika a nagykorúvá válás ajándéka lett. De beszélhetnénk akár a géntechnológiáról is. Ezeknek a jelenségeknek a fényében máris világos, miért fontos válaszolnunk a saját emberségünkre vonatkozó kérdésekre.

GDP helyett: belső bruttó boldogság

Szerző:

Ravasi bíboros és a Népek udvara párbeszédsorozat Budapesten

 

Budapesten szervezték meg február 5-én és 6-án a Népek udvara elnevezésű rendezvénysorozatot, melynek elsődleges célja a hívők és a magukat nem hívőnek vallók közötti párbeszéd előmozdítása. Erkölcsi rend a XXI. századi gazdaságban és a szekularizált társadalomban – ez volt a címe a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem rendezésében megvalósult tudományos konferenciának, amelyen Erdő Péter bíboros átadta a Stephanus-díjat Gianfranco Ravasinak, a programsorozatot koordináló Kultúra Pápai Tanácsa elnökének. Ebből az alkalomból beszélgettünk Ravasi bíborossal.

Felmutatva

Szerző:

A kisgyermek néz, tekintetünk találkozik a fényképen, már megkülönbözteti egymástól a valóság részleteit, gügyög, emeli a fejét, keze-lába megindul a mozgás, az élet után – élni, élni, a mindenség reményét remélni, olvastam valahol. Ebben a féléves csecsemőben is ezt a végtelen reményt látom, s szépnek és jónak látom. Hogyan is hangzik az anyai dajka-szó? „Nekem nőj nagyra, szentem” – de a hang, amelynek ezt mondania kellene, nincs. Az édesanya nincs. Ám még halálában is óvta, védte, nevelte magzatát, hogy az a világra emelkedhessen. Közben kattog, vadul csattog, kiált, sikolt bennem egy szám: harminchatezer – igen, ennyi! Harminchatezer abortusz a legutóbbi évben. Ennyi halál. „Hétköznapi rutin”, a szerelem „mellékterméke”. Nem bírom! Gondolattal, érzelemmel belekapaszkodom a féléves csecsemőbe. Ebbe a kálváriát jártan született életbe. S az jut eszembe: ez a kicsiny és édesanyja talán a harminchatezerért hozta meg áldozatát: hogy igenis, az élet szép, az élet jó, az élet szent! Olyannyira, hogy az anya halálában is fölemelte az életet.

A kereszt bölcsessége (1Kor 2,6–10)

Szerző:

Szent Pál a korintusiaknak üdvösségünk titkát, a keresztet hirdette, amely a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig ostobaság volt, és ma is az a nem hívőknek. Nekünk, Krisztus- hívőknek a kereszt a megfeszített Jézusra, egyetlen Üdvözítőnkre utal, ezért Isten erejét és bölcsességét jelképezi.

A mennyország közöttünk

Szerző:

Katekézis a liturgiáról

 

Amikor gyermekkoromban kezdtem megnyílni a templomban végzett szertartásokra, az első emlékeim a liturgikus cselekmények csodálatosságáról beszéltek. Nem tudtam, mi vonz bennük, mi rendít meg, mi suttog hozzám „itt legbelül”. Éreztem, hogy ez több mint esztétikum, s az elsőáldozásra készülve, amikor rádöbbenhettem, hogy Jézus jelen van a liturgiában, és nem is akárhogyan (lásd Sacrosanctum concilium 7. pontja), akkor megértettem azt is, hogy ő az, akit csodálok, aki vonz, aki suttog hozzám.

Damjáni Péter február 21.

Szerző:

Dante az Isteni színjátékban Assisi Szent Ferenc elődjeként említi Damjáni Szent Pétert. A bencés szerzetes valóban Ferenchez hasonlóan a hit megújulásáért küzdött a meghasonlott középkori itáliai egyházban. Péter Ravennában született 1007 körül. Korán árvaságra jutott, nélkülözésben töltötte ifjúkorát. Később egyik bátyja, Damianus segítette, aki időközben Ravenna főpapja lett. Péter kitűnt a tanulásban, és huszonöt éves korára már híres pármai és ravennai tanárként ismerték.