Kifogyhatatlan erőforrásból gazdálkodnak

 

A magyarországi szervezet különleges a Szuverén Máltai Lovagrend nemzetközi családjában, hiszen minden országban, ahol a lovagrendnek karitatív munkát végző intézménye működik, az a segélyszervezet nevet viseli. Egyedül hazánkban hívják szeretetszolgálatnak. Ezt az elnevezést a szervezet elindítója, Csilla von Boeselager báróné javasolta.

 

– Azért döntöttünk így, mert szegények mindig lesznek, és a segélyből soha nem elég. Van azonban egy erőforrás, amely kifogyhatatlan: a szeretet – emlékezett vissza a kezdetekre Kozma Imre, aki akkor a zugligeti Szent Család-templom plébánosa volt.

 

– Amikor kamaszként Imre atya lábainál ültünk, nagyon fontos dolgot tanított meg nekünk: bűneink ellenére tehetünk jót – tette hozzá Vecsei Miklós alelnök. – A feladat azóta sem változott. Ahogyan Ferenc pápa megfogalmazta, amikor Imre atyával találkozott: hordozzuk egymás terhét azok felé fordulva, akik a legjobban rászorulnak.


 

Ma a szeretetszolgálat több mint kétszáz intézményt működtet Magyarországon. Az elmúlt huszonöt év során negyvenezer fogyatékkal élő, négyszázezer hajléktalan és hatvanezer menekült emberrel, valamint hétmillió gyermekkel, fiatallal kerültek kapcsolatba a máltaiak.

 

– Nagy számok ezek, de a munkánkban, a segítségnyújtásban a legfontosabb a személyes találkozás – mutatott rá Győri-Dani Lajos ügyvezető alelnök. – A születésnapot ünnepelve hálát adunk mindezért, és köszönetet mondunk azoknak, akik támogattak és segítenek ma is.

 

A megalakulás évfordulója alkalmából február 10-én a zugligeti Szent Család-templomban hálaadó szentmisét mutatott be Kozma Imre. A szertartáson részt vettek a lovagrend tagjai, illetve a szeretetszolgálat munkatársai, önkéntesei.

 

– Azon a helyen vagyunk, ahol Isten előkészítette a szervezet újjászületését Magyarországon. Ahol huszonöt éve olyan emberek gyűltek össze, akik felismerték, hogy Isten dicsérete és az ember szolgálata egymástól elválaszthatatlan – mondta a homíliában Kozma Imre. – Ha komolyan elgondolkodunk az emberi élet értelmén és célján, felismerjük, hogy senki sem élhet pusztán önmagának. Ez egyben keresztény önazonosságunk része is, amely így hangzik: ti vagytok a világ világossága. „Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van” (Mt 5,16).

 

Fotó: Kissimon István