Gondolatok a fogyasztóvédelmi világnapon

Valamikor boldogult gyerekkoromban egyszer Csehszlovákiában jártam. Mivel szerettem a repülőgépmodelleket – északi szomszédunk gyártotta is ezeket – betértem egy játékboltba. A szocialista ipar termékei azonban nem a megbízhatóságukról voltak híresek, ezért bele-belekukkantottam a dobozokba, hogy megvan-e minden alkatrész. Egyszer csak egy eladónő ugrott oda hozzám, kikapta a kezemből a dobozt, és hangos méltatlankodás kíséretében – melyből persze egy szót sem értettem – visszarakta a polcra. Nem hagytam magam megfélemlíteni. Amikor egy kicsit eltávolodott tőlem, ismét kinyitottam a készletet, és amilyen gyorsan csak tudtam, átnéztem. A hölgy észrevette, mit csinálok, és dühödt arccal elindult felém. Ám mivel úgy láttam, hogy minden megvan, iszkoltam fizetni.

Az új evangelizáció útjai

Kedves Olvasó, aki hűségesen követed híradásaimat közösségünk, az Új Jeruzsálem missziós munkájáról, bizonyára az a benyomás alakult ki benned, hogy a közösségi élet mindig könnyű, s a szeretet állandó megtapasztalását jelenti. Ez persze nincs így. Az Isten által alapított minden közösség – a család is – a szeretet műhelye. Ahol Isten szeretetében akarjuk kimunkálni kapcsolatainkat, s ahol küzdünk a szeretetért. A keresztény közösség olyan emberek egyesülése, akik tökéletlenek, tehát hibáznak, sőt, bűnöket követnek el egymás ellen. De olyan emberek szövetsége is, akik hiszik: a szeretet nagyobb, mint a konfliktusok és a sérelmek, s hogy nincsenek olyan egymáson ejtett sebek, amelyeket be ne gyógyítana a bocsánatkérésben, kiengesztelődésben rejlő isteni kegyelem.

Erkölcstani mozaikok

Az ember természete nyers, ennélfogva értelmezésekor számos véglet irányába lehet elcsúszni. A keresztények szerint az emberi természet teljessége Krisztusban ragyogott fel, amit az unio hüposztatika dogmája rögzít. Jézus karácsonykor felvette az emberi testet, belépett a történelmiségbe; a színeváltozás ünnepén emberi természetén átragyogott az isteni természete; egész életében, halálában és feltámadásában megdicsőítette az emberi természetet. A keresztény gondolkodás alapvetően Krisztus felől értelmezi az emberi természetet, s nem a biológia, az állatok, vagy egy testfelejtő idealizmus felől közelít hozzá.

Nem lehet annyi jegyzetet írni, mint ahány érdekes téma kínálkozik. Így aztán nemegyszer egy kis füzetembe kerülnek az általam lényegesnek tartott hírek, idézetek. Érdekes időtöltés lapozgatni néha.

Minket, keresztény katolikus embereket az országgyűlési választások kampányában nem csupán a pártok egyházpolitikai megnyilatkozásai érdekelnek. Hiszen nekünk sem mindegy, mennyi a gáz- vagy a villanyszámlánk, mibe kerül a fűtésünk, emelkednek-e az árak. S nagyon is érint minket például az is, hogy a gyerekeink kapnak-e, s mennyi anyagi segítséget kapnak unokáink neveléséhez.

Ünnepi beszélgetés Balás Béla püspökkel

Balás Béla kaposvári megyés püspök a tavaszi bérmálásokra készül, az azokat megelőző szülői értekezletekre, valamint a tizenhárommilliárd forintért megvalósult kórházépület felszentelésére, s már telik a naptárja sok egyéb, más jellegű egyházközségi és világi rendezvény időpontjával is. Legújabb kötete, a Szigorúan nyilvános című, papokról szóló „nyílt levele” után a cserkészvezető-képzéssel, illetve az ifjúsági pasztorációval kapcsolatos gondolatait gyűjtötte egybe Fiúk, fel a fejjel címmel. Homíliáival nemcsak tanít, buzdít és bátorít, de véleményét is közkinccsé teszi politikáról, helyi és országos viszonyokról, várható veszélyekről, kifogásolható lépésekről. Szavaira sokan figyelnek. Nemcsak a választópolgárok, hanem a politikusok is, akik olykor személyesen keresik fel őt Taszáron. A főpásztort nemzeti ünnepünk közeledtével nemzettudatról, a helyes haladási irányról, Isten tervéről kérdeztük.

– Véleménye szerint él-e még napjaink emberében az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eszménye? Jelen van-e a mai társadalomban a márciusi ifjak tettvágya, példája?

– Attól tartok, 1848 öröksége inkább csak búvópatakként lelhető fel a mai világban; az indulat olykor kitör egy árvíznél vagy egy Fradi-meccsen, de kényelmesebb azt mondani Petőfivel: „Európa csendes, ujra csendes, / Elzúgtak forradalmai…” Amíg a magyart nem provokálják, addig elképesztően türelmes. 1956-ban láttam, hogy amíg a harcok csak a városközpontban folytak, addig a férfiak a külvárosban csak ácsorogtak és beszélgettek. Hogy manapság példa-e 1848, azt nem tudom…