Nyers természetünk értelmezése

Krisztusban a szentháromságos életünk, történelmi hivatásunk és örök országába való meghívottságunk ragyogott fel. Ha átfogóan, alapvetően meg akarnánk fogalmazni, hogy mi a természetes az ember számára, akkor azt mondhatnánk: természetes mindaz, ami a Szentháromság asztalához visz bennünket, s természetellenes, ami eltávolít attól. Az ember alaptermészete a transzcendens dinamika, az istenképiség, a teljességre törekvés. Ezt a gondolatot azonban fontos részleteiben is kifejtenünk, különösen akkor, ha nem hívőkkel beszélgetünk. Klaus Demmer az emberi természetesség hat alapvonását határozza meg:

 

1. Az ember személyes méltósággal rendelkezik, természetéhez tartozó adottsága, hogy személy. Ebben egyedi csoda, misztérium rejlik: a személyes önrendelkezés, a jóra való meghívottság.

 

2. Az ember természetéből fakadóan testvére a másiknak, így egyenlő vele. A Szentháromság képére való teremtettségünkből alapvetőbben olvashatjuk ki a testvériességet, mint ahogyan az evolúcióból, az állatvilágból a versenyt. Ezt mélyen meg kellene fontolni a gazdaság, a politika területén: ha versenyzünk is egymással, legmélyebb természetünk szerint testvérek vagyunk.


 

3. A Tanítóhivatal osztja és továbbviszi a filozófia és a tradíció ősi, csodaszép meggyőződését, mely szerint az ember természete szerint ésszerű. Az életvezetést számtalan dolog befolyásolja (biológia, érzelmek, szociális hatás, ösztönök stb.), mégis az értelem a „pilóta”, aki az ember életét vezeti. Milyen messze van a „wellnessmoráltól”, a „naturális erkölcstől” az a felfogás, amely a természetességet nem a natúrában, hanem az értelemben keresi!

 

4. Az ember természetétől elválaszthatatlan az átfogóság, a hosszú távra tervezés. Éppen az a természetellenes, aki leragad a jelenben, a „carpe diem” hedonisztikus felfogásban, a napi keserűségekben. Az fordul ki emberi természetéből, aki nem tervez, aki nem nyitott a jövő, végső soron az Abszolút Jövő felé.

 

5. Már Antigoné azt mondja: „Szeretetre születtem, nem gyűlöletre.” Számos filozófiában és az összes világvallásban is megjelenik az a meggyőződés, mely szerint az ember alaptermészete a szeretet, és nem a gyűlölet. A szeretet tesz jót testünknek-lelkünknek, személyes és közösségi létünknek. A szeretet hiánya pedig testi, lelki, közösségi szinten is megbetegít.

 

6. Az ember alaptermészetéhez tartozik, hogy tudomása van a haláláról. Már gyermekkorunktól kezdve tudunk a halálról. A természetesen felfogott haláltudat érlel, tisztít, emberibbé tesz, míg a letagadott haláltudat infantilizál, megfosztja az életet igazi mélységétől.

 

Aki ezt a hat alapvonást megéli a személyes életében, az él természetes módon, s aki nem, az természetellenesen. Az ilyen értelemben vett természetesség emberibbé teszi világunkat, míg a természetesség más, végletes értelmezései elembertelenítik azt. Ezt az értelmezést köszönhetjük hálásan Krisztus Urunknak.